Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-42

428 A 'nemzetgyűlés 42. ülése 1922. nak tartom — mert a gazdaságnak egyetlenegy kiszakított termeivényét akarja odaállítani, mint a gazdaság standard-hasznának értékmérőjét. Ez ugyanaz az eljárás volna, mintha a házbér megállapításánál egy falusi szatócsnak házbéregyenértékét azon a címen akarná 500.000 koronára felvenni, mert a Váci-utcában akad olyan bolt, amelyért 500.000 koronát fizetnek ; vagy ugyanaz az eljárás volna, mintha egy vidéki kis orvos jövedelmét csak azért, mert Hültl professzor Budapesten sok-sok milliót keres, szintén Hültl professzor ur példája alapján akarná megállapítani, kiindulván abból az alapelvből, hogy ennek is van diplomája, annak is van diplomája, keressen ő is annyit a diplomája alapján, mint a mennyit Hültl keres. Ilyen egyetlenegy kiszakított termeivényt nem ' lehet tehát elfogadni, mint a gazdasági hozadék értékmérőjét. A gazdasági hozadék értékmérője az az eredmény, amelyet a gazdaság összes produktumainak elérhető, haszna eredményez. A kataszteri tiszta jövedelem megállapításánál is ez volt az irányadó, de ez az irányadó minden józan gazdasági mérlegben is, mert szépen néznénk ki mi gazdák, ha aszerint kalkulálnánk mérlegeink, évi számadásaink összeállításánál, hogy csak a búzát és az arra forditott költségeket számitanók, a gazdaságunkban termelt többi dolgokat pedig a kalkulációnál, a mérlegünknél figyelmen kivül hagynék. A minister ur eljárása, amikor ezt a kulcsot kiváoja bevezetni az adójavaslatnál, tökéletesen azonos azzal, mintha mi, gazdák, így járnánk el, De nem fogadom el a kulcsot más, magasabb szempontból sem. Teljesen bizonytalanná teszi magát az állami költségvetést ép ugy, mint ahogy bizonytalanná teszi a magángazdaságoknak költségelőirányzatát is. Minden egészséges üzletnek — ezt mindenki tudja, aki valaha üzlettel foglalkozott — első és főkelléke a biztosság. Ha nem tudok kalkulálni, ha nem tudom megmérni azokat a bevételeket, amelyek várnak reám és ezzel szemben azokat a terheket, amelyekkel szembe kell néznem, biztos alapon gazdálkodni, üzletet vezetni teljesen lehetetlen. Ugyanez áll az államra is. Sokkal kisebb bajnak tartom, ha kisebb összegben, de fix összegben biztos pénzt tud a minister ur beállítani földadó címén a költségvetésébe, mint ha ilyen folyton hullámzó árak alapján, mint a milyent a búza különböző árugrásai létrehoznak, állítja össze a költségvetést. Hiszen lehet, hogy az első negyedévben 7000 koronás búzaárakkal kalkulált a minister ur, s mire az évnek vége lesz, leesik talán 3000-re is, vagy — adja Isten, hogy ne következnék be — de megtörténhetik, hogy felemelkedik 10.000 koronára is. Szóval a tervezett kulcsot az államháztartás szempontjából is abszolút rossznak, abszolút bizonytalannak, áttekinthetetlennek, előirányzatra alkalmatlannak tartom, pedig a évi augusztus hó 23-án, szerdán. legveszedelmesebb minden budgetben, ha az teljes bizonytalanságra van felépítve. Amellett nem hallgathatom el azt az érvemet sem, hogy igen furcsa képet fog kifelé festeni az a helyzet, amikor a külföld azt lesz kénytelen megállapítani, hogy a magyar korona már annyira, rossz, hogy a magyar állam maga sem akarja adóban elfogadni. (Ügy van ! Ugy van ! a balközépenj Azután meg kell itt kérdeznem a mélyen t. minister úrtól azt, vájjon miért nem adóztatja meg a többi termelési ágakat is hasonlóképen ; miért kapnak azok bénét szemben a mezőgazdasággal ; miért fizethetnek azok fix összegeket rossz koronában, miért nem alkalmazza a minister ur a többi termelési ágakkal szemben azt a jogát, amire élő törvényünk teljes felhatalmazást ad neki? Hiszen az 1920: XXIII. te, 113. §-a megmondja, hogy ha a pénzértékben olyan eltolódás állana elő, hogy a pénz ugy növekednék értékében, hogy ennek következtében a törvényben kontemplált adókulcs leszállitandó lenne, erre külön bizottságot rendel a törvény, amely ezt az eljárást ellenőrizze s minden egyes esetben felhívja a rninistert arra, hogy az adókulcsot leszállítsa. De ebben a törvényes rendelkezésben benne van már a megforditottjának lehetősége is, az t, i, hogy amennyiben a pénz romlik, amennyiben a pénz értéke kisebb lesz és a múlt évi nyereség után a múlt esztendei pénzben kellett volna az adónak befolynia és a leromlott pénz folytán a minister most értéktelenebb adót kap, mint ami neki járna, semmi akadálya sincs annak, hogy a 113. § alapján a pénz értéke hón aprói-hónapra megállapittassék és a békebeli adótételek a megváltozott pénzértékek alapján vettessenek ki az illetőkre. Tudom előre a minister ur ellenvetését, hogy ez oly mérhetetlen munkát róna az adminisztrációra, amivel az megbirkózni nem tud. De kérdem, hogy a búzának hónapról-hónapra való megállapítása nem fog legalább is ugyanannyi munkát adni? Annak kivetése, kiszámítása minden egyes adózóra nézve és elkönyvelése, nyilvántartása legalább is ugyanazt a munkát rója a t. minister úrra, mintha a pénz értékének változásait kalkulálná meg hónaprólhónapra, A különbség a két eljárás között csak az, hogy akkor a gazda is ugyanazon pénz alapján és ugyanolyan kulcs szerint lenne megadóztatva, mint amilyennel a többi adóztatási ágak, holott ezen törvényjavaslat szerint a gazda buzaórtékben fizet, a többi megadóztatási ágak pedig rossz pénzben fizetik adóikat. Szólanom kell még a földadókulcsról, amely a kataszteri tiszta hozadék minden koronája után 1 kg búzát állapit meg és annak a búzának mindenkori budapesti piaci árát. (Ellenmondások balfelöl.) Bocsánatot kérek, a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után egy kilogrammot Ezt a törvényjavaslatot ismerem én ugy, mint a képviselő ur. Még nyelvbotlással