Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-42

A nemzetgyűlés 42. ülése 1922. gott, akkor azt kérdezem : hogyan fogja elviselni azt a gazdaközönség, amely már a múltban is igazságtalanul volt megterhelve, azt, hogy a békebeli adóját, amely a hivatalos adóstatisztika szerint akkor is 100%-át tehette ki az ő békebeli jövedelmének, egyetlenegy brutális törvényjavaslattal háromszázötvenszeresére emelik? Ennek az alapnak mint földadó-alapnak egyik legfőbb hibája az — és tulajdonképen ezen nyugszik az egész kérdés — hogy nem a tényleges bevételt állapitja meg, hanem egy teljesen fiktiv alapból indul ki és ezen a fiktiv alapon ró ki évről-évre olyan adókat a földnek tulajdonosára, — legyen az kis- ' vagy nagybirtokos — amelyek igen sok esetben annak a földnek nemcsak teljes hozadékát felemésztik, hanem azt többszörösen meg is haladják. Ugyancsak ez a szakasz intézkedik az adóalapnál a fizetés módozatairól is és amig az összes többi hozadéki adónemeknél, amelyeket a minister ur teremt, elfogadja a mostani koronát, a mostani rossz pénzt fizetési eszköz gyanánt, egyetlenegy termelési ággal tesz kivételt, a földbirtokkal, amelynél azt mondja: tőled rossz pénzt nem fogadok el, fizess nekem az áranyvalutánál is többetérő buzavalutában. Hogy ez a buzavaluta mit jelent és miért abszurdum, erre leszek bátor röviden pár érvvel, pár szóval rámutatni. Teljes lehetetlenségnek tartom azért, mert a terméstől függ, tehát egy olyan tényezőtől, amely sem a kormánynak, sem a gazdának nincs rendelkezése alatt, tisztára a jó Istentől és a természettől függ az, hogy az a valuta, amelyben fizetünk, mennyinek felel meg. S még hozzá fordított viszony fog előállani a fizetőképesség tekintetében : minél rosszabb a termés, annál nagyobb lesz a búzaár, annál nagyobb lesz tehát az adó, amelyet fizetni kell, (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) és minél nagyobb a termés, annál lejjebb száll a búzaár ós annál lejjebb száll az adózók megterheltetése. Hát azt kérdezem az igen tisztelt minister úrtól: Nem megfordított viszony-e, hogy akkor követel sokat a minister ur a földtulajdonostól, amikor a föld nem terem, és akkor követel tőle kevesebbet, amikor a föld jól terem? De nem fogadhatom el ezt a valutát azért sem, mert ez tőzsdemanipulációktól függ. (Ugy van! a balközépen.) Hogy mi legyen a búza ára, azt sohasem mi szabjuk meg, gazdák, sem a magyar gazdák, sem az amerikai gazdák, sem semmiféle gazdák. A békében a búzaárakat megszabta a világforgalom. Akkor a közlekedésnek abszolút szabadsága és az a lehetőség, hogy Argentina pár hét alatt odadobta Európába egész termését, jóformán az egész világra vonatkozólag kiegyenlitőleg hatott, bizonyos standard-árak alakultak a gabonára az egész világon, amelyektől csak annyiban volt eltérés, hogy azokba a nagy centrumokba, mint London vagy Hamburg, ahova a tengerentúli gabona összeévi augusztus hó 23-án, szerdán. 427 jött, a szárazföldről jövő gabona micsoda vasúti tarifa mellett jöhetett. Egyébként világparitási árak voltak, amelyet sohasem a gazda szabott meg, hanem a jó Isten. Ha jó termést adott, akkor az árak csökkentek, minthogy a kínálat nagy volt; ha ellenben rossz volt a termés, akkor az árak emelkedtek, mert a kereslet nagyobb volt a kínálatnál. Szóval, nem mi szabjuk meg az árat, hanem megszabta békében a világparitás, jelenleg pedig megszabja egyfelől pár száz, tőzsdén játszó, manipuláló embernek kénye-kedve, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl és a balközépen.) másfelől maga a kormány, amely a kiviteli és behozatali illetékeknek és a különféle ujabb és ujabb ilyen intézkedéseknek révén ugy hathat szabályozóan a gabonaárakra, ahogyan neki tetszik. (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen.) Igazságtalannak is tartom ezt az adóalapot, mert teljesen igazságtalan az, hogy a magyar gazda, az is, aki Budapesttől félnapi járóföldnyire gazdálkodik, aki tehát nem a budapesti árakon adja el gabonáját, hanem azon az áron adja el, ahogy tőle helyben megveszik, — és az a kereskedő, aki megveszi tőle, mindig leszámítja a fuvardíj-differenciát, a budapesti kövezetvámot és mindazt a költséget, amely a gabonára hárul, leszámítja továbbá az üzleti hasznot és ezeknek hozzákalkulálásával adja el a budapesti börzén azt a búzát, amelyet a gazdától legalább ezer koronával olcsóbban vásárolt, — mondom, teljesen igazságtalan, hogy a gazda adóban még ezt a fuvardíjat és e kereskedői haszondifferenciákat is megfizesse. (Helyeslés a balközéjpen.) Illik-e, lehetséges-e, hogy egy ilyen teljesen idegen dolgot, amelyhez a gazdának semmi köze, amely egy egészen más üzletágnak nyeresége, hogy még ez a nyereség és az államvasutaknak vagy egyéb vasutaknak haszna is a gazda adóterhét növelje? De nem tartom elfogadhatónak azért sem, mert a többi kereseti ágakkal sem tudom ezt a módszert igazságos arányba hozni. Amint Emiltettem, a többi kereseti ágak fix pénzben adóznak és náluk épen megfordított a helyzet, mint a gazdánál. Minél inkább romlik a pénz, annál inkább emelkedik a gabona ára, tehát a gazda annál magasabb adót fizet, viszont minél inkább romlik a pénz, a fix tételekben, fix pénzben adózó egyéb adózó természetesen annál kevesebbet fog fizetni, mert hiszen rosszabb pénzben fizeti meg ugyanazt az összeget, amely reá jó pénzben van kivetve, holott ugyanekkor még hozzá kell tennem, hogy ezeknok a kereseti ágaknak nyeresége, haszna tulajdonképen emelkedik, mert hiszen ha a pénz legkisebb romlásánál végignézzük a kirakatokat, látjuk, hogy ugyanazon áruk ára, amely tegnap, mondjuk, még ezer korona volt, másnap már 1200 — 1300 koronára emelkedik. Nem fogadhatom el ezt az alapot azért sem, — ós ezt különösen kiemelkedő momentum54*