Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-42

42Ó À nemzetgyűlés 42. ülése 1922. évi augusztus hó 23-án, szerdán. az adóalap nem igazságos és nem helyes, hogyan helyezkedhetnek mégis erre az alapra a felemelt adóknál is. (Igaz! Ugy van! half elől.) Az 1909-iki törvénybe foglalt kataszteri kiigazításról szólva, meg kell említenem, hogy tudomásom van egy eklatáns példáról, amikor az egyik kisgazda, akinek földje egyik végén vad vizes rét, másjk végén homokos, ebbe a homokos részbe ültetett egy kataszteri hold szőlőt s ezt, mivel tudta, hogy a művelési ág változását az adózás szempontjából be kell jelenteni, bejelentette, akkor kiszállt a kataszteri biztos a község jegyzőjével, aki a gazdával ellenséges lábon állt s anélkül, hogy a gazdát odahívták vagy megkérdezték volna, felvették a homokos részt, ami addig a hatodik osztályba volt sorozva, helyesen azonban a nyolcadik osztályban kellett volna lennie, a második osztályba, azon az alapon, hogy megásatták azt a vadvizes részt, amelyen — szeptember lévén — viz akkor nem volt s egy ásónyomra fekete földet, két ásónyomra pedig sárga földet találtak, ugy hogy azt mondták, ez kitűnő márgaföld, kitűnő búzatermő föld, ennek a második osztályban kell lennie. Az ilyen kiigazítás megint csak a kisgazda hátrányára van, ahelyet, hogy könnyítés lenne és nem szolgálja az igazságot sem. T. Nemzetgyűlés ! Azok a könnyítések, amelyeket a pénzügyminister ur a törvényjavaslatban tett, úgyszólván semmi jelentőséggel sem birnak. Arról van t. i szó, hogy akinek csak száz korona kataszteri tiszta jövedelme van, annak 15 százalékos engedményt ad a törvény, akinek pedig 50 korona vagy annál is kevesebb a kataszteri tiszta jövedelme, az 25 százaiákos engedményben részesül, feltéve, hogy előre befizette egész évi adóját. Hát kérdezem én, t. Nemzetgyűlés és t. pénzügyminister ur, hogy ezek a kisemberek honnan Tegyenek ennyi pénzt ? Különösen most, amikor nyolc évi adóbehajtása hátra van, mert hiszen a háború kitörésétől fogva senki sem vetette ki ós senki sem hajtotta be az adót; az fizetett aki akart, aki nem akart, nem fizetett, s most egyszerre akarják behajtani azon a kisgazdán ennek a 8—10 évnek az adóját, aminek a tetejébe még azt kívánják tőle, hogy ha ebben a kedvezményben akar részesülni, akkor fizesse be előre ezt a felemelt adót is egy évre. Ez teljes lehetetlenség. A kisgazdának, a törpebirtokosnak, akinek mindössze öt-hat hold földje van, ha ezt az engedményt élvezni akarja, 30—40 percentre valami bankból kell pénzt felvennie — hiszen tudjuk, hogy a bankok nem adnak olcsóbban pénzt — s ilyen körülmények között jobban jár az illető, ha nem fizeti be adóját, mert az a 15—25 százaléknyi engedmény, amiben részesülne, nincs annyi, mint amennyi kamatot kell fizetnie a bankból felvett pénzeért. (Igaz! ügyvan! balfelöl.) Olyan morzsa ez, amelyet észre sem lehet venni és sokkal jobban hasonlít ahhoz a nullához, amit Fábián Béla képviselőtársunk a mi adózásunkról szólva Emiltett. T. Nemzetgyűlés! Mi tudjuk, hogy az állam kasszájába pénz kell. Tudjuk, hogy a pénzügyminister urnák pénzre van szüksége az ország helyzetének szanálásához. Mi hajlandók is vagyunk többet fizetni, de tessék akkor megadóztatni — amint ezt már nagyon sok képviselőtársam Emiltette — a hadimilliomosokat is, akik még most sincsenek megfogva. (Altalános helyeslés.) Mi, akik kisemberek voltunk és vagyunk, ha egy kis tőkével rendelkeztünk, hazafias felbuzdulásból odaadtuk azt hadikölcsönök jegyzésére s pénzünk nagy része odaveszett. A hadimilliomosok vágták zsebre az ebből eredő hasznot, óriási vagyonokat gyűjtöttek s máig sincsenek adóztatás alá vonva. (Igaz! Ugy van! Zaj.) Es adóztassa meg a pénzügyminister ur a külföldi honosoknak ittlévő tőkéit is, ha ugy tetszik, duplán vagy triplán, mert ezek a tőkések ugy sem viselik azt a terhet, amit mi véradóban és más szolgáltatásokban lerovunk. Mindezen felül pedig takarékoskodjunk is. Ne költsünk ötven-hatvan milliót az Operára és általában csukjunk be minden olyan intézményt, amire nincsen szükség. (Zaj és ellenmondás ok.) Horváth Zoltán: Az kulturszükséglet! Szijj Bálint: Egy ilyen koldusszegény államnak nincsen arra való pénze, hogy luxusdolgokra költsön. Horváth Zoltán: Az Opera nem luxus! Kultúrintézmény ! Szijj Bálint: Sokat beszéltek már itt az állami autókról is, de azért még mindig futkosnak. Akiknek az állami érdek szempontjából — mint az igen t. kormány tagjainak is — szükségük van autóra, azok vegyék igénybe a bérautót sürgős útjaik lebonyolítására, de ne tartsanak számukra állami autót akkor is, amikor a ministerek szabadságon vannak, vagy nincsen szükségük autóra. (Felkiáltások jobbfelöl : A bérautók még többe kerülnének!) Tessék minden ilyen helyen takarékoskodni és akkor majd több pénz marad. Drozdy Győző : IJgy van ! Minek a házelnöknek autó, mikor itt ülhet egész nap! Felkiáltások jobbfelöl: Adóztassák meg az autótulajdonosokat áltálában !) Szijj Bálint : A rossz kataszteri osztályozás • folytán mireánk, kisgazdákra van áthárítva a nagybirtokosokat illető terhek jó része. (Igaz! ügy van ! balfelöl.) Vizsgáljuk csak meg, vpjjon a jobbágysági viszonnyal szemben megszünt-e reánk nézve a robot? Nem szűnt meg. A mi keservesen felnevelt vagy drága pénzen megvett lovainkkal a hatóság most is szabadon rendelkezik. Sokszor egészen bagatell dolgokra is igénybe veszik fogatainkat (Ugy van ! balfelöl.) Tudok esetet, amikor katonatisztecskék mulatni jártak a kisgazdák fogatain. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) A kommunizmus bukása után, 1920