Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-42

A nemzetgyűlés 42. ülése 1922. végén vagy 1921. elején, már nem tudom biztosan, de a honvédelmi minister ur ebben a dologban a koronatanú, — t, i. már akkor is Belitska Sándor volt a honvédelmi minister — feljött Veszprém megyéből, Szilasbalhásról az ottani elöljáróság négytagú küldöttsége s mivel nem találták képviselőjüket, engem kerestek föl. Ez a küldöttség olyan hajmeresztő dolgokat beszélt el katonatiszteknek fogatok igénylésével kapcsolatban tanúsított viselkedéséről, hogy az szinte hihetetlen volt s elmondták azt is, hogy a zaklatások következtében a ^kisgazdák között öngyilkosság is történt. En nem hittem volna ezt a dolgot, ha nem a községi jegyző és három tekintélyes előljáró mondja. Nevetségesnek tartottam volna, hogy két pár lónak állandóan hámban kellett állnia, várva a parancsra, hogy mikor kell őket befogni, hogy Veszprémbe vigye a tiszteket mulatni. (Ugy van! Zaj balfelöl.) Mikor a honvédelmi minister úrhoz vezettem a küldöttséget s elmondtam miről van szó, ő sem akarta elhinni, hogy mindez igaz lehessen. Kértemre meghallgatta a panaszt az elöljárók szájából és igy történt azután meg az intézkedés. Csak példaként Emiltettem ezt, annak illusztrálására, hogy a fogatokkal most is mindenki rendelkezik. Pikler Emil : Hazafias felbuzdulásból történik minden ! Szíj] Bálint : Mátyás király korában, hajdanában, ugy volt, hogy ő eljárt inkognitóban az ország minden részébe, tanulmányozni a nép baját. Egyszer az egyik erdélyi községben — nem jut már eszembe a neve, régen olvastam, — valami nagy szolgálatot tett a község Mátyás királynak, mire ő felhívta az elöljáróságot, hogy viszontszolgálat fejében kérjenek tőle valamit és ő, a király, teljesíteni fogja a kérést. .Erre a község elöljárója azt mondta, adja Írásban Felséged, hogy akinek a községben nincsen lova, az járjon gyalog. Mátyás király mosolyogva aláirta ezt az írásos dekrétumot, nem gondolta, hogy valami különös jelentősége lenne, a község vénje azonban nagyon bölcs ember volt, mert mikor a király távozása után bement az egyik előkelő ur az elöljárósághoz és követelte a fogatot, amit [azelőtt sokszor igénybevett, eléje mutatták a király dekrétumát, hogy akinek pedig ebben a községben lova nincsen, annak gyalog kell járnia. (Derültség,) Ha Magyarország minden községében a kisgazdák meg tudták volna szerezni Mátyás királynak ezt a dekrétumát és az még most is érvényben volna, akkor volna némi egyenlőség. Drozdy Győző : Akkor a katonatisztek gyalog járnának! Szijj Bálint : De nem igy van. A mi fogatainkkal mindig rendelkeznek — mint az előbb kimutattam — és pedig rendelkeznek velük ingyen. A háború alatt a mindenféle központok kiküldöttei, a haditermény inci-finci kiküldöttei, vagy akárki jött, mindig a mi fogatainkon évi augusztus hó 23-án, szerdán. 421 jártak; természetesen a komunisták is. Teljesen díj nélkül. Pikler Emil : Akár fehérek, akár vörösek a kommunisták, az mindegy ! Szijj Bálint : Ha valami díjat fizettek is érte, ez egy még Mária Terézia idejében megállapított nevetségesen csekély összeg volt : az előfogati térítés 7 krajcár. Drozdy Győző: Nagyon jó! Szijj Bálint; Most az Ur 1922. esztendejében, amikor a parasztnak kétlovas fogatát igénybeveszik és elhajtják 15 kilométerre és vissza megint, — de csak az egyik 15 kilométerért fizetnek ; ez a 30 kilométer egy napra épen elég — ezért két korona 10 fillért fizetnek. Akkor, amikor a szocialista szakmunkások órabére 80 korona és ezt is keveslik, a kisgazdának magának el kell mennie 30 kilométerre lovával, kocsijával, szerszámával. Eőry-Szabó Dezső : Ez is adó. Szijj Bálint : Azt mondják, hogy csak a földadóról beszéljünk. Nézzük meg hát, mennyi járuléka van a földadónak? A földadó után fizet a gazda általános jövedelmi pótadót, országos betegápolási adót, személye utáni adót, hadmentességi adót — aki nem volt katona, — megyei adót, útadót, községi pótadót, egyházi adót. Nézzük, hogy áll a dolog? A nagybirtok kataszteri tiszta jövedelme átlagban 1 korona körül mozgott, míg a kisgazdáé 3 — 4 korona körül. Most a felemelt tízszeres adónál ez az L korona 10 korona lesz a nagybirtokosnál, a kisbirtokosnál a 3 koronából 30 korona lesz. Amikor azonban ezek a községi, vármegyei és egyházi pótadók a földadó 300°/o-át képezik, akkor abból a 30 koronából 120 korona lesz. A nagybirtok 1 koronájából 10 korona lesz, a 10 koronából pedig a pótadókkal 30 korona, esetleg 40 korona, ha 300% a pótadó. Tehát itt már 80 korona különbség van egy hold adónál. A kataszteri osztályozás alapján fizettük a vagyondézsmát, amelyet a nagybirtok még mindig nem fizetett be. Azt gondoljuk, hogy útadót is fizettünk, az a paraszt tehát most már mentesítve van mindenféle szolgálattól, mentesítve van az ut csinálásától. Ma azonban ép ugy a fülébe zenélik, hogy »jól csináld paraszt az utat«, mint régen a fülébe zenélték, mert hiszen az igen t. városi uraknak, akik itt megállapították a kisgazda könnyű adózását, amikor megfizették az útadót, természetesen az útra többet semmi gondjuk nincs. Nálunk másként áll a dolog. Nálunk a vármegyei büróban egy jól fésült, jól vasalt, nadrágos uri ember ül, akinek az a címe: az államópitészeti hivatal főnöke, aki azonban jobban megérdemelné azt a címet, hogy az állami utak elrontóinak főnöke. Amit az útadóból személyi kiadásokra : saját fizetésére, az utmesteri és utkaparói fizetésekre nem tud elkölteni, — amely utkaparók sohasem kaparják az utat, csak a fizetésüket kapar-