Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-42

A nemzetgyűlés 42. ülése 1922. kaszát, ásót, mindenféle gazdasági eszközt, kocsit, szekeret, villát, stb., amikor is most a békebeli egykoronás ekevasat 500 koronáért kénytelen megvenni. A múlt hetekben vettem két ekevasat és 1000 koronából csak 4 koronát kaptam vissza. Hát ez nem fogyasztás ? Mi nem fizetünk forgalmi adót? Mert azt mondják, hogy mi forgalmi adót sem fizetünk ! Ha már áthárításról van szó, a rossz kataszteri osztályozás folytán bizonyos teher a kisgazdára hárittatott át. Horváth Zoltán: Ezt panaszoljak mi is! Szijj Bálint : De nemcsak ez, hanem egyéb jogtalanság is történt a nraltban a kisgazdatársadalommal szemben, amely pedig ugy a jobbágyság korában, mint azóta is nagy szolgálatot tett a nemzetnek és nem érdemelte meg azt a bánásmódot, amelyet vele szemben tanúsítottak. A politikai hatalomnál fogva a teher súlyát az ő vállaira helyezték, jogaitól megfosztották, elvették a kisüstöt, amely határozottan jogelkobzásnak tekinthető. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem csoda tehát, ha a kisgazdatársadalom törekedett a politikában az őt megillető helyet elfoglalni, mert nem gondozták az ügyét olyan szeretettel, nem bántak vele ugy, mint ahogy megérdemelte volna. A kisgazdatársadalom a teherviselésben edzve van, mert hiszen mi a volt jobbágyok utódai, ivadékai vagyunk ; a mi apáink, ősapáink robotot, szolgáltattak, dézsmát, tizedet fizettek, adóztak munkával, fogattal, gabonával, borral, pénzzel, könnyel, vérrel és verejtékkel, és erre kényszeritette őket mindig a hajdú, mogyorófa pálcája, a kaloda, a deres és más ilyen eszközök alkalmazása, mely mindig a fülükbe zenélte : jól csináld paraszt az utat, mert hiszen a te lovad vontat ! Nézzük meg most már az Urnák 1922-ik esztendejében, a jobbágyság megszűnte utáni 75-ik esztendőben, hogy hogyan állunk ezzel a teherviseléssel. Nézzük meg, hogy hogyan termi ki száz hold föld adóját az a cseresnyefa, amelyről Fábián Béla t. képviselőtársunk beszélt az indemnitási vita alatt. Horváth Zoltán : Ő nem bántotta a kisgazdákat! (Felkiáltások jobbfelöl : Dehogy sem!) Szijj Bálint: Az általános feljegyzések és megfigyelések szerint minden tiz évben van egy jó terméses esztendő, van három jó közepes, három gyenge közepes és három rossz. Ez azonban nem azt jelenti, hogy jó terméses esztendőben sok búza, árpa, rozs, kukorica, cseresznye terem, hanem hogy az egyik évben az őszi kalászosra, a másik évben a tavaszi kalászosra, a harmadikban a kapás vetemények állnak jól, s van olyan esztendő is, amikor a cseresznyére jár jó idő. Az idei esztendő épen a cseresznyetermésnek kedvezett. Fábián "Béla t. képviselőtársam ebből állapította meg azt, hogy a gazda száz hold föld adóját egy cseresznyefa terméséből kihozza. Nekem is van néhány cseresznyeés meggyfám, — igaz, hogy nem sok, mert kisévi augusztus hó 23-án, szerdán. 41Ö gazda lévén, földi javaim is kisméretűek, — azonban dacára annak, hogy néhány métermázsát kitevő cseresznyetermésem volt, még egy fél hold föld adóját sem árultam ki belőle, nem pedig azért, mert a cseresznyefáim szomszédságában nincs egy Budapest, ahol értékesíteni lehetett volna a cseresznyetermést. A vidéki értékesités ugyanis olyan, hogy az a cseresznye még a fáról való leszedésre sem érdemes, mert még azt sem fizeti ki. (Ugy van! jobb felöl.) Mert ez a gyümölcs nem hull olyan könnyen az ölébe, illetve a kosarába a tulajdonosnak, mint amilyen könnyen Fábián Béla t. képviselőtársam ajkáról a szó, (Derültség.) és Peyer Károly t. képviselőtársunk fantáziájának fájáról az az állítás, hogy egy fél kilogramm cseresznye árából kihozza a gazda egy fél hold földnek az adóját. Az a gyümölcs nagyon megkéreti magát, fel kell kúszni érte a fára és mindenféle gimnasztikát és csuklógyakorlatokat kell az embernek végezni, mig az odaadja magát, s közben egy kis nyaktörés veszedelmének is ki teszi magát a szedő. (Zaj.) Mégis leszedettük a cseresznyét, mig megvoltak a kisüstjeink, és belekalkulálva a szedési és főzési költséget a termelt szesz árába, kis polgári haszon is maradt a termelő javára. Mióta azonban Magyarország pénzügyi Napóleonjai elkobozták a kisgazdáknak ezen, őseik által szerzett és őseik által is élvezett jogát, a kisüstön való szeszfőzést, azóta az ilyen termények értékesítésének befellegzett, azóta a gazdák kivágják a cseresznyefák nagy részét, azokon a fákon pedig, amik megmaradnak, ha az Isten jobb termést ád, a házi szükségleten felüli részt ott hagyjuk az égi madarak táplálására. (Derültség.) Horváth Zoltán : Jöjjön ide hozzánk ! Innen beszéljen ! (Felkiáltások jobbfelöl : Nem most vették el a kisüstöt, hanem húsz évvel ezelőtt!) Szijj Bálint : Nézzük továbbá, hogy van az adózással a kisgazda? Tudjuk, hogy az adó a kataszteri tiszta jövedelem húsz százaléka. A földterületek osztályokba vannak sorozva, még pedig három főosztályba, a főosztályok mindegyike pedig külön-külön nyolc alosztályba. A tiszta jövedelmet az osztályok adják. Az első osztály a legtöbbet, a nyolcadik a legkevesebbet. Arról már talán nem is kell beszélnem, hogy a becslőbiztosok, akik annak idején osztályokba sorozták a földeket, milyen befolyások alatt állottak, hogyan vendégeskedtek az uradalmakban, (Igaz ! Ugy van ! balfelöl,) aminek következtében a kisgazdák terhére, rovására állapították meg az osztályokat, ugy hogy teljesen hasonló értékű földek nagy birtokokban az ötödik és hatodik osztályban vannak, mig- a kisbirtokoknál az első és második osztályba serozvák. Az 1909-iki törvény, amely a katiszter kiigazításáról szól, nem hozott megnyugvást, és ha másban nem is, abban az egyben igazat adok Dénes István képviselőtársamnak, hogy amikor a nagybirtokosok is elismerik, hogy ez 53'