Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-41

À nemzetgyűlés 41. ülése 1922. évi augusztus hó 22-én, kedden. 4Ö3 Mint fentebb mondottam, én ezt nem azért mondom el, mintha a kákán csombókot akarnék keresni, sőt azt sem tartom célravezetőnek, ha azt hisszük, hogy itt sok szószaporitással az országnak szolgálatot teszünk. Sőt én egyenesen elitélem azokat, akik itt a társadalmi osztályokat egymás ellen izgatják ; elitélem azokat, akik mindenáron arra törekszenek, hogy a társadalmi békét megbontsák ; elitélem azokat is, akikitt a nemzetgyűlésen folytoncs csetepatéval a múlt bűneinek és hibáinak és egymás viselt dolgainak felhánytorgatásával fecsérelik el a nemzet idejét, . . . Jánosi Zoltán : Pedig mindenki söpörhetne a maga háza előtt ! Lovász János: . . . különösen elitélem. azokat, akik a társadalmi békét akarják megbontani. Olvasom, hogy a budapesti piacon a legolcsóbb csemege ma az uritök, amely csakugyan uri tök, mert csak az uri osztály eszi ma, az uri gyerekek ma a tökmagot eszik uzsonnára, a falusi gyermek pedig haboskávét. Sokkal jobban tiszteletben tartom ezt a helyet, ahol szólok, semhogy olyan kifejezést használnék erre, amilyet megérdemelne. Csak annyit felelek erre, hogy még mindig könnyebb megenni azt az uxitököt, mint megkapálni, és ha az a falusi gyermek olykor-olykor meg is issza azt a haboskávénak nevezett tejet, — mert kávénak hirét sem látja — talán az is megérdemel egy kis tejet, aki gondozza és ápolja azt a tehenet. Nagyon felejtenek ezek a társadalmi rendfelforgatók, mert nemrégen, a jó időben aztirták a ma jólétben levő irigyelt falusi parasztról, hogy a falusi paraszt akkor eszik tyúkot, amikor vagy a paraszt beteg vagy a tyúk. Kuna P. András: Most is igy van! Amikor elpusztul, akkor eszik ! Lovász János : Ilyen és ehhez hasonló minden komolyságot nélkülöző Ízléstelen társadalmi piszkálásokat folytatnak még magasabb tudományt és iskolát végzett diplomás emberek is. Kuna P. András: Újságírók! Lovász János : Tegnapelőtt olvastam csak a lapokban, hogy ma csak a falusi parasztnak van gondnélküli élete. Kuna P. András : Van ám ! Próbálja meg ! Lovász János : Azt irta (olvassa) : »En mint magasabb iskolát végzett ember a diplomámat elcserélném 4 hold szőlőért.« Azt üzenem én ennek a diplomás^ embernek, hogy ne akkor kínálja föl az ő szellemi tőkéjét cserébe szőlőért, amikor szüretelni kell, hanem akkor kellett volna ezt megtenni, amikor rigolirozni kellett a szőlőt, és jótállok, hogyha két nap rigolirozott volna, nem cserélné el a szőlővel szellemi tőkéjét. Aki irigyli annak a falusi parasztnak az életét, tessék beállni, ehhez nem kell diploma, még iparigazolvány sem. Szijj Bálint : Megmutathatja, hogy lehet jólétet teremteni ! Lovász János : Én nem tartom magam sem jogosnak, sem képesnek, sem illetékesnek arra, hogy a mostam pénzügyminister urnák tanáccsal szolgáljak. De ha a pénzügyminister ur ugy gondolja, hogy amikor még sem a vagyon váltság, sem a vagyonadó nincs rendezve, sőt az adóhátralékok óriási tömege van széjjel és sok nincs közülük rendezve, akkor ujabb és ujabb, nagyobb és nagyobb terhekkel kell terhelni a földet, — én magam is azt mondom és be is látom, hogy szükséges ez az államháztartás helyreállítá

sa szempontjából — akkor én is csak azt mondom, amit Perlaki t. barátom is mondott itt : akkor hunyja be a pénzügyminister ur a szemét és adóztassa meg egészen a roskadásig azokat, akik földhözragadt szegények voltak a háboiu előtt, most pedig milliomosok. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy jövök én ahhoz, aki egy élet szorgalmává], takarékosságával, sőt nem is magam, hanem az apám, meg a nagyapám három emberöltőn keresztül tudtuk azt a kis földet összetakarítani, hogy én ugyanazzal a kulccsal adózzam azért a három életen keresztül szerzett földért, mint az, aki azt most a háború alatt szerezte l (Taps a jobboldalon.) Adóztassa meg, amint Fábián t. képviselőtársam is mondotta, a valutaspekulánsokat, vagy sibereknek vagy nem tudom, miknek nevezte őket ; adóztassa meg azokat, akik a háború alól jogtalanul és indokolatlanul kivonták magukat. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ilyen törvényjavaslattal kell idejönni ; sohasem volt még itt ilyen népszerű törvén}

7

] avaslat. Jánosi Zoltán : Mind elfogadjuk Î Lovász János : T. Nemzetgyűlés ! Nem olyan időket élünk, hogy a sok szószaporitással, mint fentebb mondottam, szolgálatot tehetnénk a hazának, összegezem tehát az egészet. Azt mondotta a ministerelnök ur ő excellenciája, hogy ő csak olyan népet akar vezetni, amely meg is tudja tenni kötelességét. Teljesen igaza van ebben a ministerelnök ur ő excellenciájának. Ehhez csak annyit fűzök hozzá, hogy dolgozzék mindenki azzal a szorgalommal, amellyel a kisgazda dolgozik. Ne keressük azt, amint Reisinger t képviselőtársunk gondolja, hogy hány órát dolgozik, hanem csak azt, hogy a legnagyobb erőmegfeszitéssel, lelkiismeretesen, becsületesen teljesítse mindenki a kötelességét. (Taps a jobboldalon.) Reisinger Ferenc : A Szatmáry-féle gazdálkodásról miért nem beszélsz ? Lovász János : Ez a kisgazdatársadalom az, amely szeret még dolgozni és tud még imádkozni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Lovász János : A kisgazdatársadalom a legnehezebb időkben is megállta mindig a helyét, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) áldozott eleget, folyt eleget a vére. Reisinger Ferenc : A Szatmáry-féle gazdálkodáshoz nincs szavad ? (Zaj.) Elnök : A képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Lovász János : Amikor a haza érdekéről van szó, én ezt a benyújtott adójavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom, de azzal a reménnyel teszem ezt, hogy a fentebb mondott indokolásom 51*