Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-41
402 A nemzetgyűlés 41. ülése 1922, a valódi kisgazdának egyáltalában nem jut búzája adói a. (Ugy van ! a közében.) Mert annak a falusi kisgazdának, aki természetben fizeti a papot, tanítót, harangozót, csikóst, gulyást, csordást, kondást, hegypásztort, éjjeli őrt, mezőőrt, kovácsot, kerékgyártót, stb.-t , . . (Derültség balfelől.) Szijj Bálint : Tessék megcáfolni, nem nevetni rajta ! Cserti József: Igaza van ! De te«sék változtatni rajta ! Sándor Pál : Ellenzéki beszéd ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Lovász János : Mikorra elvet az a kisgazda, nemhogy adóra nem marad búzája, de családja eltartására sem. Cserti József: Változtassatok rajta, módotokban van. Lovász János : Sérelmesnek tartom továbbá a 2. § azon intézkedését, amely az adót a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után 5 kilóban állapítja meg, akár 5 holdas kisgazdáról, akár 2000 holdas nagybirtokosról is legyen szó. Sándor Pál : Mi is azt mondjuk ! Cserti József : Változtassatok rajta ! Elnök (csenget) : C»endet kérek, képviselő urak ! Lovász János : Ezzel nem azt akarom mondani, mintha a kisgazdatársadalom ki akarna bújni a terhek alól, de azoknak a kisebb gazdáknak — magam sem tartozom a legkisebbek közé, én is nagyobb kulcsot birok el, mint a kisebb gazda — kell a. válláról levenni valami terhet és azt a nagyobb birtokra rakni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Én, mint kisgazda, nagyon jól tudom, hogy a nagybirtoknak is megvan a maga terhe, hiszen annyi sok alkalmazott között igen sok rosszakaratú emberrel kell neki küzködnie . . . Pikler Emil : Nagyon magas a pinka a kaszinóban ! (Zaj jóbbjelől.) Lovász János : ... azonban én is, mint nagyobb gazda, tudom, hogy mentől erősebb egy birtok, annál többet tud adni a jövedelméből. En elismerem, hogy a kisgazdatársadalom a háború alatt, különösen annak utolsó éveiben a rossz valuta folytán megszabadult az adósságaitól. Kuna P. András: De nem mindnyájan! Lovász János : De ha ezen az alapon kell adót fizetni, akkor — ismerve a falusi népet — attól tartok, hogy az újra adósságokba fog keveredni, attól félek, hogy ezeket a kis adóalanyokat tönkretesszük, (ügy van! balfelől.) Drozdy Győző: Ugy van! Teljesen igaza van ! Ki kell lépnie abból a pártból ! (Derültség.) Ott nem lehet ilyen igazságokat sokáig hangoztatni. Lovász János : Kedves Drozdy képviselő barátom, köszönöm a szives meghívást, de ez még mindig nem ok arra, hogy amikor vállvetett munkára van szükség, akkor mi magyar emberek meg ne értsük egymást. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) évi augusztus hó 22-én, kedden. Drozdy Győző: Majd a szavazásnál kitűnik ! Lovász János: Nem. szoktam a kákán is csombókot keresni és nem is foglalkozom ezen alkalommal azzal a rengeteg sok zaklatással és egyoldalú elbánással, amelyben a kisgazda-társadalom hosszú éveken keresztül részesült, hanem ha meg méltóztatnak engedni, amennyiben teherviselésről van szó, tisztán csak financiális kérdésekkel foglalkozzam, nem mintha mostani pénzügyi politikánk, illetve a pénzügyminister ur iránt lennék bizalmatlan, mert kijelentem, hogy a mostani pénz ügyministeri pclitikával egyetértünk, iránta bizalommal viseltetünk, hanem a múlt viselt dolgaiból emlitek fel egy-két példát, ezt is csak azért, hogy mostani pénzügyi politikánk bele ne essék ebbe a hibába. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, t. Nemzetgyűlés, hogy a háború alatt Teleszky pénzügyminister ur felhivta a polgári társadalom figyelmét arra, hogy megtakarított filléreivel mindenki igyekezzék az államháztartásnak, illetőleg az államnak szorult helyzetében segítségére lenni, és kijelentette, hogy a kölcsönadott pénzek ugy az akkor fennállott, mint a jövőben meghozandó adótörvények rendelkezései alól teljes névértékükben egyszersmindenkorra mentésittetnek. Hegy ez az adott ministeri szó, ez az adott ministeri igéret mennyiben lett beváltva és betartva, azt még azok is nagyon jól tudják, akik nem hozták meg ezt az áldozatot. Korányi pénzügyminister ur lebélyegeztette a pénzt, elvette a felét még attól a nyomorult falusi koldustól is, aki koldulással szerezte azt össze, azzal a kijelentéssel, hogy mindaddig, amíg az állam, abban a helyzetben nem lesz, hogy ezt a kölcsönvett tőkét vissza tudja fizetni, az állam 4%-cs kamatot fog az illetőnek adni, ezeket az elismer vényeket pedig beváltják állami kötvényekre és az. állam ezeket flödvásárlásnál vagy az állammal szemben teljesített kötelezettségeknél mint függő adósságot mindenkor el fegja ismerni. Hogy az adott ministeri szó, az adott ministeri igéret mennyiben lett betartva és beváltva, ezzel is jobb lesz, — ugyebár — ha nem. fcglalkozunk._ Hegedüs pénzügyminister felszólítására a leg nagyobb erőfeszítéssel törekedtünk a vagyon váltságot a legnagyobb részben lefizetni azzal a reménnyel, azzal a jószándéku törekvéssel, hogy ugyanakkor a nagybirtoké sok is leadják a vagyonváltságct természetben, a földigénylés igy ki lesz elégítve, államháztartásunk pedig rendbe lesz hozva. Még egyszer ismétlem., hogy a múlt pénzügyi dolgait kritizálom mcst, nem a mostanit. Mit látunk, t. Nemzetgyűlés ? Azt látjuk, hogy napról-napra sülyedünk. Sem a fáradalmas m.unkának, sem az áldozathozatalnak nincs semmi eredménye. Ilyen előzmények után ne csodálkozzék azon senki sem, ha a közvélemény sohasem volt talán olyan bizonytalanságban, mint ma, amikor hol a rózsás bizodalom, hol a fekete reménytelenség ködén keresztül szemléljük gazdasági életünk nyomasztó helyzetét.
