Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-41

À nemzetgyűlés 41. ülése 1922. a legsürgősebben azért, mert nehéz pénzügyi helyzetben vagyunk és a köztisztviselők s munkások sorsán csakis abban az esetben tudunk segiteni, hogyha az állam megfelelő bevételi forrásokkal rendelkezik. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Lovász János ! Lovász János: T. Nemzetgyűlés! Ebben a nehéz időben, ami ke r minden nemzeti reménységünk és jövőbe vetett hitünk halálos ágyánál állunk, amikor még arra vagyunk kárhoztatva, hogy az egykor oly félelmes magyar kard a hüvelyében pihenjen, nem, a kard, hanem a fegyelem., a tekintély alapján nyugvó államrend, a törvény tisztelete, a személy- és a magántulajdon biztonsága, a polgári társadalom, nyugalma, életés munkakedve, mindenekfelett pedig az őstermelés zavartalansága mentheti meg és emelheti naggyá még egyszer ezt a porba sújtott országot. Ebben a nehéz helyzetünkben nemcsak földbirtokos urainktól, hanem más komoly, hazafias érzéstől áthatott emberektől is lépten-nyomon azt halljuk, hogy ha valaha agrár-állam volt ez az ország, akkor ma csakugyan az, mert egyebünk sem. maradt, csak a puszta földünk és a két dolgozó karunk. Ezzel kapcsolatosan azt is halljuk, hogy a földmivelő társadalom, a gerince ennek az országnak. Ha igy Van, — amint hogy igy van — akkor ugyebár ennek a földmivelő társadalomnak is megvan az a joga, hogy amikor róla van szó, akkor beleszólhasson saját sorsának az intézésébe, (Ugy van ! jobb felől.) Nem. egy alkalommal vita tárgya volt már az is, hogy ki képviseli a dolgozó népet, ki képviseli a falusi földmivelő népet. Azt hiszem, nem követek el szerénytelenséget, ha azt állitom, hogy az a falusi földmivelő nép küldött engem is ide, a közéletnek ezen küzdelmes talajára, hogy képviseljem őt itten. Reisinger Ferenc : Erről lehetne sokat beszélni ! (Mozgás jobbfelől.) Lovász János: Más időkben, amikor az élet küzdelmei nem voltak ilyen súlyosak és nehezek, amikor a kedélyek kevésbé voltak ennyire ingerültek, könnyű volt képviselőnek lenni ; de ma, amikor még ezer sebből vérzik ez a nemzet, amikor még be sem heggedtek a háború ütötte sebek, amikor koporsónk deszkáit is a körülöttünk élő és életünkre törő ellenségeinktől kell megvennünk, (ügy van! jobbfelől.) ilyen időben képviselőnek lenni — ha Reisinger t. képviselőtársamnak tetszik is ez — nem tartozik az élet gyönyörűségei közé. (ügy van ! jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) De legyen ez ránk nézve kellemes vagy kellemetlen, nekünk, akiket a bizalom vagy a sors ide állított, ahol most állunk, kötelességünket lelkiismeretesen és becsülettel teljesítenünk kell. (Igaz ! Ügy van ! jobbfelől.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — III. KÖTET. évi augusztus )%6 22-én, kedden. 401 Amidőn a pénzügyminister ur az állami bevételek fokozása és a kiadások teljesithetése végett a földnek is fokozottabb megadóztatását javasolja, én, mint a kisgazdatársadalom képviselője, kijelentem, hogy a józanul gondolkodó földmivelő nép nem. zárkózik el az elől, hogy a földadó is a mai érték szerint rendeztessék . . . Bessenyey Zenó : Éljen ! Lovász János: ... és teherbiróképességének arányában szivesen hozzájárul az államháztartás helyreállitásáhcz, de csak addig a mértékig, amilyen terhet az a magyar föld elbir. (ügy van ! jobbfelől.) Reisinger Ferenc : Mi sem akarunk többet ) Bessenyey Zenó : Akkor e tekintetben egyetértenek. Lovász János: Én úgyis mint kisgazda képviselő rendelkezem, annyi politikai életfelfogással, hogy nagyon jól tudom, hogy semmi sem könnyebb, mint arra izgatni az adózó közönséget, hogy ne fizessünk adót, hanem, éljen mindenki ugy, ahogy tud. Bessenyey Zenó : Ugy van ! Lelkiismeretlenség ! Lovász János: Nagyon jól tudom azt, hogy semmi sem. könnyebb, mint arra izgatni a dolgozó tömeget, hogy ne dolgozzék, hanem sztrájkoljon. (Felkiáltások jobbfelől : Sztrájkol is !) Nagyon jól tudom, azt is, hogy semmi sem könnyebb, mint hibákat keresni és találni a mai súlyos helyzetünkben. Sándor Pál : Igaza van ! Lovász János: Tudom, hogy még sok keserű pilulát kell lenyelnünk, mig a gyógyulás útjára térünk. Amikor azonban mindezeket tudom., ez nem. zárja ki azt, hogy ha a kisgazdatársadalomnak ujabb megterheltetéséről van szó, itt, illetékes helyen erre vonatkozó objektiv megjegyzéseimet és nézeteimet ki ne fejthessem. (Halljuk ! Halljuk !) A kisgazdatársadalomra nézve végtelenül sérelmesnek tartom a törvényjavaslat 1. §-ában foglalt azt az intézkedést, amely az adó viselését buzaértékben állapitja meg. Azért tartom ezt sérelmesnek, mert aszály, csapás vagy rossz termés idején a kisgazdatársadalom ki van teve annak, hogy a legmagasabb adót fogja fizetni, (ügy van ! a balközépen.) Sérelmesnek tartom ezt tovább azért is, mert ki van téve a kisgazdatársadalom annak, hogy mivel a börzei spekuláció irányit]a a búza árát, olyan árban fog az adója is kialakulni. Forster Elek : Ugy van ! Igaza van ! Lovász János : De sérelmesnek tartom ezt az intézkedést azért is, mert a nagyobb gazdák, akiknek módjukban van a búzát adófizetésre visszatartani, semilyen áron nem adják majd el a búzájukat, mivel nem is adhatják el, mert számitaniok kell az adójukra. Mit fog ez előidézni ? A búzának a közforgalomból való elvonását, az ár ujabb felhajtását, drágaságot, ugy hogy a kisgazda megint magas áron kénytelen az adóját fizetni. (Helyeslés a balközépen.) De leginkább abból a szempontból tartom sérelmesnek ezt az intézkedést, mert a kisgazdának 51