Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-41

400 A nemzetgyűlés 41. ülése 1922. Ugyanebből a szempontból, az adóalanyok szempontjából az Omge is megemliti a tarifarendeletet, amely szintén a kereskedelemnek és az iparnak, különösen pedig a kisiparnak és a kiskereskedelemnek elsorvadására fog vezetni. Itt rendelkezésemre áll egy statisztika, amelynek értelmében száz kilogramm expressáruért Budapestről Tokajba eddig 1444 korona szállítási költséget fizettek, az uj tarifa szerint pedig 4110 koronát fognak fizetni. Méltóztassanak tehát kiszámítani : nem is beszélve az áruról és egyéb rezsiköltségről, a kereskedőnek 4110 korona szállítási költsége van minden métermázsa áru után. Méltóztassék tehát mindezeket tekintetbe venni akkor, amikor az általános drágulás elleni harcot az adójavaslatok kapcsán is meg akarjuk kezdeni. A kereseti adóval foglalkozva meg kell ^állapitanom, hogy az 1909. évi adójavaslatok kapcsán azoknak a javaslatoknak előadója, de maga az igen t. akkori pénzügyminister ur is ezt az adónemet mint petrifikált adónemet jellemezte, azt mondotta, hogy 29 millió koronában állapittatik meg az ebből az adóból kontemplált jövedelem, ha azonbau a kulcs szerint a 29 millió koronánál több folynék be, akkor a következő esztendőben le kell szállítani a kereseti adó kulcsát. Azért történt ez, mert az az adónem teljesen pusztulásra Ítéltetett. Ezzel szemben mit látunk most ? Azt, hogy a III. osztályú kereseti adó átengedtetik a községeknek és ott mint a községi háztartás szanálását célzó adónem használtatik fel. Általában amint az általános kereseti adónál történik az, hogy a régi I. és II., valamint a IV. osztályú kereseti adó itt egy osztályban foglaltatik össze egy általános kereseti adó címlete alatt; ugy ez tulajdonképen nem egyéb, mint a különböző szakaszokban elhelyezett különféle kereseti adóknak közös nevezőre hozása. Ezenkívül az a véleményem, hogy túlságosan súlyos az a kulcs, amely a kereskedőkkel ós az iparral szemben megállapíttatik, különösen súlyos azért, mert nincs megállapítva az 5 százalékos végleges kulcs, hanem igenis a községek háztartásuk szükségleteinek fedezésére 10 szazalékig mehetnek és biztosan élni is fognak ezzel az engedelemmel. Ugyancsak az általános kereseti adóról szóló törvényjavaslatnak van egy másik intézkedése is, amelyet kénytelen vagyok kifogásolni s amely ismét a kereskedelem és ipar helyzetét súlyosbítja, az t. i., hogy azok adójáért, akiket eddig I. osztályú keresetadóval terheltek meg, most már szavatol a kereskedő és iparos, ami azt jelenti, hogy a munkások, akik nem fizettek eddig adót, a jövőben sem fognak fizetni, hanem az áthárittatik a kereskedőre és iparosra, ami természetesen ujabb drágulást fog okozni. Ezek voltak előadni valóim a kereseti adóra vonatkozólag. A földadóra nézve még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy azokat a szakaszokat, évi augusztus hó 22-én, kedden. amelyek az adócsalás tekintetében a javaslatban konstruáltatnak — ugy a kereseti adóra, mint a társulati adóra, valamint a házadóra vonatkozólag — helyeseknek tartom. De nem tartom helyesnek és nem tudom megérteni azt, hogy miért nincs a földadónál is hasonló rendelkezés. Méltóztassék meghallgatni: a földadónál az egyetlen kihágás illetve az egyetlen vétség, amely a 8. §-ban foglaltatik, milyen enyhén sujtatik. A 8. § szerint (olvassa) : »Ha a művelési ágban beállott bárminő változásnak az 1909. évi V. te. 6. §-ában elrendelt, azonban eddig elmulasztott bejelentése a jelen törvény végrehajtására vonatkozó utasítás közzétételétől számított 30 nap alatt — vagy az említett végrehajtási utasítás közzététele után beálló változások bejelentése az előirt 30 nap alatt — meg nem történik, a mivelési ág változása következtében megállapítandó esetleges adószaporulat 25 százalékát tartozik az adókötelezett a változás beálltának időpontjáig visszahatólag megfizetni.« Itt tehát nincs sem börtön, sem fogház, sőt még az adószaporulatnak is csak 25 százalékát kell befizetni : ilyen enyhe pénzbüntetés állapittatik meg. Ha a házadójavaslatokat vizsgáljuk, akkor szintén meg kell állapitanmik azt, hogy a falusi lakosság milyen kedvezményekben részesül a városi lakossággal szemben. Elsősorban Budapestre nézve megállapíttatik a kulcs 24 százalékban, a törvényhatósági várcsokra nézve 20 százalékban, egyéb helyeket illetőleg pedig 15 százalékban. Eltöröltetik ugyan a régi házosztályadó és a házbéradó vétetik alapul, de már ott, ahol a helyiségek bérbe nem adatnak, a köztisztviselők részére fizetett házbérilletmények veendők alapul, vagyis 4000 korona, olyan összeg tehát, amely a budapesti viszonylatokban egyáltalán nem mondható nagynak, hanem inkább csekélynek. Ugyancsak megállapítja a törvényjavaslat, hogy nem lehet magasabb a múltban fizetett házosztályadó tízszeresénél az ezután fizetendő házosztályadó olyan helyeken, ahol eddig házosztályadót fizettek. Mindezen összehasonlítások, amelyeket bátor voltam felhozni, odavezetnek és arra mutatnak, hogy itt tulaj donképen nem — mint a lapokból olvassuk és az Omge gyűléséből következtetne tnők •— nem a föld és különösen nem a nagybirtokosok viselik az adóterheket, hanem igenis az iparosok, a kereskedők, a szellemi foglalkozásúak és a munkások. Akkor tehát, amikor az ország a legnagyobb nehézségek előtt áll, legyen vége az adó-demagógiának, 'annak az adó-demagógiának, amely olyanokat akar kivonni az adófizetés kötelezettsége alól, akik az adójukat a legteljesebb mértékben meg tudják fizetni és akik eddig épen nem vettek részt a közteherviselésben, En tehát mindazonáltal, hogy az adójavaslatokát nem fogadom el, — mert nem látom bennük a progresszivitást, a létminimum kellő honoiálá« sát, — mégis szükségesnek tartom, hogy az állam a legsürgősebben uj bevételi forrásokhoz jusson.