Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-41

À'nemzetgyűlés 41. ülése 1Û22. Nemcsak Magyarországon, hanem Németországban is Tolt arra eset, hogy törekedtek annak megállapítására, hogy a kereskedők áruinak mennyi a beszerzési ára, mire a német birodalmi legfőbb törvényszék kimondotta, hogy ez lehetetlenség, mert abba három hónap alatt a kereskedelem és az ipar gyönyörűen tönkre mehet. Megállapították tehát, hogy az utánpótlási ár plus tisztességes haszon az az összeg, amiért a kereskedő az áruját eladhatja. Nálunk ebben a kérdésben még mindig nincs Jteljes világosság. Nincs világosság azért, mert az Árvizsgáló Bizottság, amelynek alelnöke az előtte megjelent küldöttségeknek kijelenti, hogy az utánpótlási árhoz számithatják a haszont, ezt a felfogását nem nyilvánítja rendeletben és ennélfogva megtörténik egyes vidéki városokban, mint Emiltettem Miskolcon is, hogy üzleteket zárnak be azon a címen, mert a kereskedő nem a beszerzési, hanem az utánpótlási árt akarta tekintetbe venni. Általában vegyük tudomásul és vegye mindenki tudomásul, hogy az, amit nálunk kontemplálni akartak, az u. n. középár, lehetetlenség. Mert ha a beszerzési árat vesszük, ahhoz a középárat és azonkívül bizonyos hasznot, ennek az a következménye, hogy az üzletben óriási leltározásokat kellene folytatni, ugyanazon minőségű áru ugyanabban az üzletben különböző címkékkel tétetik ki, ami szinte őrültség, teljes lehetetlenségre vezet. Ennélfogva két eshetőség marad fenn, amiben azonban egyszer már határozni kell Az első eshetőség az, hogy megállapítják, hogy a kereskedő köteles áruját a beszerzési ár plus haszonért adni, vagy pedig az utánpótlási ár plus haszonért. Ha a beszerzési ár plus haszonért adja, akkor három hónap alatt tönkre megy a kereskedelem és az ipar és valamennyi adóalany, ha pedig az utánpótlási ár plus haszonért adja, akkor tovább fog folyni minden a maga régi medrében. És akkor méltóztassanak razziázni, méltóztassanak büntetni oly súlyosan, amennyire csak akarnak, de ne méltóztassanak tönkretenni a kereskedelmet. Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy a kereskedelem súlyos helyzetét megvilágítsam, vagyok kénytelen foglalkozni a devizarendelettel. -A devizarendeletet véleményem szerint nagyon helyesen azért adták ki, mert itt tombolt a valutaőrjöngés, és minden ember arra törekedett, hogy a magyar koronától szabaduljon, idegen valutákat szerezzen be, amivel a magyar koronát rontotta és a külföldi valuták árfolyamát felverte. Ezzel szemben azonban a kibocsátott devizarendelet nem ad módot a kereskedőnek arra, hogy devizát szerezzen be. (Egy hang jobbról : Nincs -pénz !) Elismerem, hogy a devizaközpontnak nincs devizája, de viszont akkor tönkre teszik egész külkereskedelmünket, elsősorban tranzitókereskedelmünket, másodsorban pedig meglévő külkereskedelmünket, mert ha egy kereskedő vásárolni akar árut, nem tudja, évi augusztus hó 22-én, kedden. 390 hogy annak fedezésére fog-e eJegendő devizát kapni, amikor pedig a devizát megkapja, külföldi áru már nem áll rendelkezésére. Nekem tehát az a kérésem a pénzügy- és a kereskedelemügyi minister urakhoz, hogy ezeket a kérdéseket, amelyek itt nincsenek kellőképen megvilágítva, világos rendelkezésekkel méltóztassanak elintézni, hogy a kereskedő és az iparos kalkulálni tudjon, mert nem lehet bizonyos rendelkezésekkel állandóan veszélyeztetni a kereskedelem és az ipar exisztenciáját. Itt az adóalanyok kérdésénél kénytelen vagyok ismét kitérni arra a rendeletre, amely a hivatalos lap mai számában jelent meg Kahn Károly helyettes államtitkár aláírásával. Ebben ujabb maximálással állunk szemben. Nekem személyileg nincs kifogásom a maximálások ellen, de méltóztassanak az elsőrendű szükségleti cikkeknél kezdeni, s méltóztassanak lehetőleg ugy maximálni, hogy az elsőrendű szükségletek kielégítése biztosítva legyen. Itt a fa maximáltatik, amelynek a behozatala már egyszer, 1920ban, egy maximálással el volt tiltva; az 1920-iki télen volt szerencsénk azután ahhoz, hogy nem lehetett semmiféle úton-módon fához jutni, nem volt annyi fa Budapesten, amennyi a konyhaszükséglet fedezésére elég lett volna. Ha tehát az igen t. államtitkár ur — itt az van aláírva : az erdő- és faügyek országos kormánybiztosa — tudja azt, hogy az országban már elegendő fa van ahhoz, hogy a téli szükségletek fedeztessenek, — az én tudomásom szerint a szükséges fának még a 20 százaléka sincs itt meg, tudom a főváros által kibocsátott hirdetményekből — az esetben, ha ugy van, talán helyes e rendeletnek a kibocsátása, habár az a véleményem, hogy itt ismét 100—200—300, 500 vagy 600 ember terhére, költségére akarunk nemzeti ajándékokat adni az összességnek. Elnök: A házszabályok 207. §-a alapján köteles vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy a tárgytól eltérni nem szabad. Elég bőséges anyagot nyújt az adójavaslatok tárgya; vártam, hogy a képviselő ur mondandóit azokkal összefüggésbe hozza, de még közeledni sem méltóztatott hozzájuk, Kérem tehát, méltóztassék valamilyen összefüggésbe hozni szavait az adójavaslatokkal, mert egyébként kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy a tárgynál szigorúan megmaradni szíveskedjék. Fábián Béla : Tisztelettel tudomásul veszem az elnök ur figyelmeztetését és meghajlok az előtt, de én az adóalanyokról beszéltem ; arról beszéltem, hogy a pénzügyminister urnák, illetve az államnak érdeke, hogy az adóalanyok megóvassanak és el ne sorvadjanak; ebből a szempontból voltam bátor kifogásolni ezt a rendeletet, amely ma kibocsáttatott s ugy gondoltam, hogy ennek kifogásolása kapcsán módja lesz a pénzügyminister urnák, vagy a kereskedelemügyi minister urnák arra, hogy a kibocsátott rendelet intézkedése orvosoltassék,