Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-41

A nemzetgyűlés 41. ülése 1922. hogy az akták, a restanciák mindenütt halmozódnak és az a nagy tisztviselői kar sem képes megbirkózni azzal a feladattal, amelyet tulajdonképen meg kellene oldania. Ennek egyediili oka az a túltengő bürokratizmus., amely nálunk kifejlődött. Ezt egyszerűsíteni kell; az egyszerűsítéssel tetemes pénzösszegeket fogunk megtakarítani és elérhetjük azt is, hogy az egyszerűsítés következtében az egyes ügyes-bajos dolgok elintézése nem évekig fog tartani, hanem a lehető legrövidebb időn belül keresztül lesz vezetve. A belügyminister ur felfogását még a régebbi időből ismerve azt hiszem, hogy ő befogja látni azt, hogy a közigazgatást egyszerűsíteni kell, és azt hiszem, hogy még megmarad ezen az állásponton, — erre vonatkozólag szeretném, ha nyilatkozatot tenne — amelyen régen volt, hogy t. i. a közigazgatás egyszerűsítését a decentralizációval tudjuk keresztülvinni ; a centralizációt tovább fejleszteni semmi körülmények között nem szabad. 0 annak idején az egyes vidéki hivatalok hatáskörét emelni akarta, a fellebbviteli ügyeket pedig szintén egyszerűsíteni ugy, hogy ezek keresztülvitele után horribilis összegeket tudnánk megtakarítani. Rá akarok még mutatni azokra a takarékossági szempontokra is, amelyek financialiter, vagyis pénzügyileg véve nem fejeznek ki most óriási megtakarításokat, vagyis nem jelentenek nagy összegeket, de erkölcsi szempontból annál nagyobb jelentőséggel bírnak. Egyes helyeken nem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy szegények vagyunk, tönkrementünk; még mindig olyan módon költekeznek és ugy szeretnek élni, mint ahogy a háború idejében tulajdonképen megszokták. Ezeket lehetőség szerint sürgősen meg keli rendszabályozni és nem szabad megengedni azt, hogy a nép lássa ezeket a pocsékolásokat és azután szemünkre vesse : igen, megszavaztátok a nagyobb költségeket, de csak azért, hogy egyes urak az ő kényökre-kedvükre több autót használjanak. Itt csak egy példát akarok megemlíteni. Miért szükséges az, hogy egyes, mondjuk hatósági kiküldöttek, akik bizonyos ünnepségeknél, vagy más egyéb dolgoknál reprezentálni jönnek, pl. képviselik a hadsereget vagy más testületet, autót használjanak, mikor a vasutat használhatnák ? Ok inkább az autót használják, mert az kényelmesebb és talán kedvesebb, és nem veszik figyelembe azt, hogy az adófizető szemében milyen óriási szálka ez és milyen rossz vért szül. Ha ezt megszüntetjük, ebben is egy lépésnyi előrehaladást fog látni a közönség. A takarékossági szemponton kivül szeretném még azt is, ha nem csak a pénzügyminister- ur dolgoznék, hanem a szakministereknél is nagyobb tevékenységet látnánk, ha azt a pénzügyi programmât, amit a pénzügyminister ur kifejtett, egy reális gazdasági proNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1922—1926. — III. KÖTET, 'n augusztus hó 22-én, kedden. 393 grammal támogatnák. Mert én attól félek, hogy ezeknél a javaslatoknál ugyanúgy fogunk járni, mint a Hegedüs-féle javaslatoknál, amikor szintén egyoldalú pénzügyi politikát űztünk, ellenben gazdasági programmal nem foglalkoztunk, a gazdasági élettel nem foglalkoztunk olyan intenziven, amint kellett volna, és minthogy a pénzügyi programmnak nem volt meg a reális gazdasági alapja, össze kellett omlania és igy azt a nagy katasztrófát idézte elő, melyet valamennyien ismerünk. Nem szeretném, ha újból ebbe a hibába esnénk; kérem tehát a szakminister urakat, jöjjenek ide gazdasági programmal ; foglalkozzunk a többtermelés kérdésével ós igyekezzünk a pénzügyi programmot erős, egészséges gazdasági programmal alátámasztani. Ugyancsak fel kell hivnom a külügyminister ur figyelmét is arra, hogy ezekben a pénzügyi javaslatokban őreá is óriási feladat hárul. Neki is egészen más külpolitikát kell folytatnia, neki is nagyobb figyelemmel kell kisérnie a külföldi eseményeket s azokba neki is bele kell kapcsolódnia. A lehetőséghez képest igyekeznie kell a kormánynak arra, hogy azt a gyürüt, amely körülöttünk van, valahogy áttörjük, kifelé a kapcsolatot megteremthessük és a kereskedelmi és gazdasági életet kifelé, a külföld felé megteremtsük, így pl. látom, milyenek az állapotok Pécsen. Pécs és annak vidéke különösen a békében és a háború alatt Jugoszlávia, illetőleg Szlavónia felé folytatta a legintenzívebb kereskedelmi életet. Onnan jöttek a kereskedők Pécsre, hogy ott vásárolják be szükségleteiket. A pécsi ipartelepek legnagyobb részt oda szállították kész gyártmányaikat. Ma azonban az elzárkózás következtében mindez megszűnt. Nem tudom, hogy ha tovább fejlődik ez a rettenetes pangás, milyen körülmények között fogják megfizetni a rájuk rótt nagy adóterheket. Itt tehát minden ellenséges érzületet félre kell tenni. Valamilyen úton-módon meg kell már kezdeni a kereskedelmi életet, hogy iparunknak és kereskedelmünknek kivezető utat találjunk s ezzel azután a munkanélküliséget is bizonyos mértékig csökkenthessük,mert ezzel munkaalkalmat tudunk nyújtani, a munkaalkalom nyújtásával pedig a munkanélküliek számát leszoríthatjuk és igy kenyérhez tudjuk juttatni azokat, akik a legszomorúbb tél elé néznek és akikről talán egy inségakcióval vagy pedig más úton-módon tudunk majd ugyan segíteni, de amely segitségről nagyon jól tudjuk, hogy az igen szomorú és nem nyújtja azt az életet, amelyet tulajdonképen a munka nyújt. Kötelességünk tehát ebben az irányban mindent megtenni. Én hiszem és remélem, hogy a kormány intenzív politikát fog folytatni, hogy a gazdasági és külpolitikai programmal alá fogja támasztani a pénzügyminister ur programmját és meg fogja teremteni azt a gazdasági életet, amellyel ezeket a súlyos terheket el is tudjuk viselni. 50