Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-41

394 A nemzetgyűlés 41. ülése 1922. Hangsúlyozni kívánom, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy ezekhez a terhekhez csakis a legnagyobb aggodalommal járulunk hozzá és csakis azért, mert félünk attól a gazdasági téltől, amely ránk fog következni. Mi azt hisszük, hogy ezeknek az adójavaslatoknak elfogadásával és a takarékossági szempontok keresztülvitelével lehetővé fogjuk tenni azt, hogy a bankóprést meg tudjuk állitani és igy pénzünk értékét valami úton-módon emelni, vagy ha nem is emelni, legalább stabilizálni tudjuk. Már pedig közgazdasági életünknek egyik legnagyobb betegsége épen a folytonos ingadozás, tehát a valuta stabilizálásával már egy hatalmas lépést tettünk előre, lehetőséget adtunk arra, hogy a tisztességes vállalkozás és kereskedelem megindulhasson. Ebben a hitben járulunk hozzá tehát ezekhez a javaslatokhoz, azonban mégis arra kell kérnünk az igen tisztelt kormányt, hogy az 1920: XXIII. törvénycikknél ne helyezkedjék majd arra a merev álláspontra, amelyre ezeknél a javasl-atoknál helyezkedett, ott lássa be ő is, hogy mi áldozatokat hoztunk és hozza meg ő is azokat az áldozatokat, amelyeket mi ellenértékképen feltétlenül elvárunk. Remélem, hogy a kormány ezt be fogja látni, remélem azt is, hogy az összes társadalmi osztályok minden zúgolódás nélkül el fogják fogadni ezeket a javaslatokat, ezeket a terheket, mint szükséges rosszat elismerik, mert tudják azt nagyon jól, hogy ha ezeket a terheket nem fogadjuk el, akkor megmarad továbbra is a bankóprés, a bankópréssel együttjáró rettenetes igazságtalan adó, amely már eddig is nagyon, de nagyon sok exisztenciát tett tönkre és nagyon sok, a békében jó módban élő exisztenciát taszitott ma a lehető legnagyobb nyomorúságba. Ezekre való tekintettel is igyekeznünk^kell pénzügyi helyzetünkön javítani, segíteni. Épen azért, mert bennem ez az igyekezet megvan, meghozom azt az áldozatot most, dacára annak, hogy itt nem tudtam teljesen érvényesíteni felfogásomat a földadónál, de remélem, hogy a jövedelmi és vagyonadónál ezért kárpótlást fogok kapni. Ezért az előttünk fekvő törvényjavaslatokat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szólott Perlaki Gryörgy igen tisztelt képviselőtársam beszédének bevezetésében tiltakozott az ellen, hogy demagóg célokra használtatnak fel... Perlaki György: Azt nem mondtam! Fábián Béla: . . . izgatási célokra, nem tudo*m precízül . . . Perlaki György: Azt se mondtam, hogy izgatás. Tessék a gyorsírói jegyzeteket megnézni ! Fábián Béla : . . . »ellenséges atmoszférát teremt az egyes társadalmi osztályok között az adójavaslatok körüli vita«, ezt méltóztatott évi augusztus hó 22-én, "kedden. mondani és ez az én véleményem szerint ugyanazt jelenti. Ha a képviselő ur nem mondotta, méltóztassék megengedni, hogy én mondjam azt, hogy a legteljesebb mértékben helytelenítek mindenféle demagógiát, amely az adójava&Latok kapcsán felmerül, (Általános helyeslés,) Általában ellensége vagyok a demagógiának azért, mert a demagógia a legveszedelmesebb tényező az államok életében, mert sohasem az agyra hat, hanem mindig a legsötétebb ösztönökre, a rablási vágyra, a gyilkossági dühre és a kapzsiságra, (ügy van !) Ha az adó javaslatok kapcsán, amelyek az állampolgárokat meg akarják adóztatni, amelyek őkeb az állam részére igénybe akarják venni, bizonyos sötét ösztönökre akarunk hatni, ez az állami élet atmoszféráját a legteljesebb mértékben megnehezíti. Ezért én a legnagyobb szerencsétlenségnek tartom azt a tényt, — és itt méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban alakszerű szempontból bíráljam az előterjesztett törvényjavaslatot — hogy a pénzügyminister minden eddigi szokástól eltérőleg a törvényjavaslatok indokolásával nagyon röviden végzett és a javaslatokhoz sem statisztikát nem mellékelt, sem pedig külföldi törvényhozást. Eddig mindig az volt a szokás, hogy az egyes törvényjavaslatokhoz, különösen pedig az adójavaslatokhoz statisztikát mellékeltek. A statisztikából ki kellett volna derülnie annak, hogy az egyes társadalmi osztályok az állami élet terheiben milyen mértékben vesznek részt, milyen mértékben viselte az állami élet súlyát a föld és milyen mórtékben viselték az egyes többi társadalmi osztályok. Ugyancsak szokás volt mindig, hogy az adójavaslatokhoz mellékelték mindig a külföldi törvényhozást, általában a többi javaslatokhoz is, mert mi, és általában semmilyen ország, magát a szomszédos környező államoknak viszonhatásai alól ki nem vonhatja, tehát nálunk is tudni kell, hogy Cseho-Szlovákiában, Németországban, Ausztriában, Jugoszláviában milyen terheket visel a kereskedelem, az ipar és a föld. Nekem szilárd a megGyőződésem és a hitem, hogy abban az esetben, ha ezek a statisztikai adatok ide kerültek volna a nemzetgyűlés elé, akkor nem lettünk volna kitéve az adó-demagógia ama következményeinek, amelyekkel a vitának jelenlegi állásában ma — sajnos — nem is idebenn a nemzetgyűlésben, hanem odakünn az országban annak, aki az ország viszonyait ismeri, számolnia kell. Halász Móric: Egészen helyes! Fábián Béla: Nekünk, városi polgárságnak az a véleményünk, hogy az ország igenis olyan súlyos helyzet előtt áll, hogy mindenkit a teherviselési képesség, legvégső fokáig meg kell adóztatni, (Helyeslés jobbfelöl.), de mindenkit egyenlően. Ne legyenek olyan társadalmi osztályok, amelyek kivétetnek a közteherviselés alól. Mi ebben a részben teljes mértékben elfogadjuk a Omge határozati javaslatának, amelyet