Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-40
À nemzetgyűlés 40. ülése 1922. 'évi augusztus hó 21-én, hétfőn, 371 kifejlődött bírói joggyakorlatban. Azonban az 1909: VIII. t.-c. szentesítése óta öt külön törvényünk foglalkozott a társulati adóval, a hatodik pedig a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok nyereségtöbbletét adóztatta meg. így, ugyebár, összesen hét törvényben kell keresnünk azokat a rendelkezéseket, amelyek alapján valamely társulat adóját megállapíthatjuk. Eze^ ken kivül a községi, valamint az állami pótadóról még külön törvények intézkednek. A jogbiztonság érdekében szükséges volt tehát, hogy az érvényben levő jogszabályok öszszegyüjtessenek és ne hatféle címen vessék ki a társulatok adóját, hanem azt lehetőleg egyszerűsítsük, mert hiszen eddig kivetették, mint társulati adót, hadipótlekot, általános jövedelem- és pótadót, általános betegápolási pótadót, valamint nyereségtöbbletadót. Ennek az uj törvényjavaslatnak az egyik főcélja az, hogy a sokféle adót megszüntesse, A másik alapvető cél azonban az volt, hogy az adóalap közelebb hozassák a valóságos üzleti eredményhez, a tényleg megkeresett jövedelemhez. Mind a két cél pedig szolgálatában áll annak a törekvésnek, hogy a mai súlyos viszonyok között, mikor az állam fentartása érdekében közterheinket fokoznunk kell a legvégső határig, igyekeznünk kell megkeresni azt az utat, ahol ne sértsük a társulatok érdekét, de azoktól mégis olyan adókat követelhetünk és szedhet be az állam, amelyekből az állam fentartásához szükséges anyagi erőket elő tudja teremteni. A különböző vállalati érdekeltségekkel folytatott tárgyalások alkalmával elhangzott észrevételekből megállapíthatjuk, hogy a társulatok eddig is súlyos adóterheket viseltek. De ha a földbirtok megadóztatásánál elmegyünk a teherviselőképesség legvégső határáig és ha az áldozathozatalnál kénytelenek vagyunk eltekinteni attól, hogy a földbirtokososztály és különösen a kisgazdatársadalom a háborúban is és a háború után is mindig a legnagyobb áldozatot hozta a haza oltárára, akkor nemcsak méltányos, hanem megkövetelhető, hogy a vállalatoknál is keressük meg azt az adóalapot, amelyet fejleszthetünk* az adózás tekintetében addig, amig teherviselőképességüket nem sérti. A társulati adó kulcsa ma az ipari vállalatoknál és a szövetkezeteknél 10°/o-nál kezdődik, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál 12%-nál kezdődik és rétegesen halad oly módon, hogy 18, illetőleg 20% legmagasabb adókulcs mellett 100%-os rentabilitás esetén 16"6, illetőleg 186% társulati adót fizet a vállalat adóköteles nyeresége után. Ezen uj törvényjavaslat értelmében valamennyi nyilvános számadásra kötelezett vállalat egyformán 16%-nál kezdődő m adókulccsal adózik és ez az adókulcs rétegesen emelkedik 30%-ig. 100%-os rentabilitás mellett a mai 16'6, illetőleg 18'6%-kal szemben 26'5% lesz a társulati adó. Elmarad azonban a 60%-os hadipótlék, továbbá a 30%-os általános jövedelmi adó és a 20%-os országos betegápolási pótadó. Kereken elmarad tehát az adóalap 110%-a. Reasszummálva az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy ma az állami adóteher — nyereségfcöbbletadő nélkül — 10%-ot meg nem haladó rentabilitás mellett 21, illetőleg 25*2%, 100%-os rentabilitás mellett 34'86, illetőleg 39*6 százalék. Ezzel szemben az uj törvényjavaslat szerinti uj adóteher — nyereségtöbbletadó nélkül — 16%-nál kezdődik és 100%-os rentabilitás mellett 26'5%-ot ér el. A törvényjavaslatnak azonban nem az volt a célja — amint már előbb is Emiltettem —, hogy a vállalatok adóterhein könnyítsen, hanem, igenis, egyrészt az volt a célja, hogy az adókivetést egyszerűsítse, főként pedig az, hogy a valóságos jövedelmet a teherviselőképesség végső határáig arányosan megadóztassa. Ezért kellett tehát az adóalap kimunkálására a fősúlyt fektetni. Mielőtt azonban az adóalapra áttérnék, rá akarok mutatni, hogy miként alakul a jövőben a mostani adóhoz képest egy társulatnak adója. Az egyik pénzintézetnek összes adóterhe kereken 23 millió korona mérlegszerű nyereség után 3 5 millió korona volt, vagyis a mérlegszerű tiszta nyereségnek 15'23 százaléka. A mérlegben ki nem mutatott nyereség kereken 10 millió volt. Ez az a bizonyos titkos tartalék. Ez a pénzintézet a javaslat szerint 5*5 millió korona társulati adót fog fizetni, vagyis a mérlegben kimutatott 23 millió korona tiszta nyereségnek 23'91%-át, az előző 15'23%-kal szemben. A tényleg megkeresett jövedelem után tehát a mérlegben kimutatott 23 millió korona nyereség után, hozzáadva a 10 millió titkos tartalékot, az adóteher csak 16'67%-ot tenne ki a jövőben, vagyis lényegileg a törvényjavaslat jóformán ugyanolyan teherrel kívánja a jövőben megterhelni a valóságos nyereséget, mint azt a nyereséget, amelyet ezelőtt a társulat a mérlegében kimutatott. Már pedig azt hiszem, hogy mikor az ország súlyos pénzügyi helyzete arra kényszeríti a törvényhozást, hogy a közterhek megállapításánál elmenjen a teherviselőképesség legvégső határáig, akkor minden olyan törekvés, amely arra irányul, hogy az igazságos és arányos megadóztatást érjük el, nem hogy megengedhető, de lelkiismeretbeli kötelessége is minden törvényhozónak. Igazságos és arányos adóztatásról pedig csak ott lehet szó, ahol minden jövedelem keletkezésének idejében és teljes egészében adózás alá kerül. Ha az adóalany tetszésétől tesszük azt függővé, hogy mikor bocsássa a nyereségét adó alá és ennek a nyereségnek milyen részét bocsássa adó alá, akkor igazságos és arányos adóztatásról egyáltalában nem beszélhetünk. Ennek a törvényjavaslatnak alapgondolata, hogy a tényleg megkeresett jövedelmet adóztassa meg. 41*
