Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-40

370 A nemzetgyűlés 40. ülése 1922, amely a munkaadóra háramlik az alkalmazott adójának kivetésére és beszállítására vonatkozó­lag, megkönnyíti azzal, hogy megengedi az átalányozási rendszert. Sokszor hiányzik itt a kellő szakképzettség. Az adókezelés ugy is annyira komplikált, hogy nem lenne igazságos, ha az ezzel járó munkát kötelességévé tennők oly elemeknek, amelyek erre a munkára képte­lenek. Epen azért az oly munkaadóknak, akik kevés alkalmazottal dolgoznak, továbbá azoknak, akik bármi oknál fogva az illetmény kimutatások vezetésére célszerűen nem kötelezhetők, akik a nehéz és komplikált átháritási műveleteket nem tudják megtenni, az 5. bekezdés az átalányozási rendszert engedi meg. Uj rendelkezés a 31. §-ban az, amely az alkalmazottaknak adója tekintetében nem az adófelszólamlási bizottságot teszi meg fellebbe­zési fórumnak, hanem a gyorsabb eljárású és nagyobb szakkörrel rendelkező pénzügyigazgató­ságot, így bifurkálni kellett a fellebbezési eljá­rást, a fellebbezést nem kell tehát a felszólam­lás! bizottsághoz, hanem a pénzügyigazgatéság­hoz benyújtani. Most még a 47. §-t említem, mint lénye­ges újítást, amelynek célja a kereskedelmi és iparkamarai illetékek részére bizonyos könnyítés engedése, akképen, hogy ezen illeték alapjául a kereseti adóalap jelöltetett meg. Összefoglalva mindazokat, amiket bátor voltam előadni a javaslatra nézve, minden el­fogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy ez a törvényjavaslat rendkívül fontos és igen hasz­nos lépést jelent a községek és városok auto­nóm gazdálkodásának kiépítésére. Eddig oly, szinte áttekinthetetlen adózási rendszer volt, hogy minden egyes község saját speciális adóit építette ki, sokszor igazságtalanul, mondom, annyira áttekinthetetlen és igazságtalan, súlyos adózási rendszerek épültek, ki egyes községek­ben és városokban, hogy igazán itt volt a tizen­kettedik óra, hogy valami történjék. Épen-azért elismerés illeti a pénzügyminister urat, hogy hozzá mert nyúlni ehhez a kérdéshez, amelyhez az alkotmányosság helyreállítása óta egyetlen pénzügyminister nem mert megtenni. Kétségtelen, hogy a kereseti adóknak a köz­ségek javára való átengedésével ez a kérdés még nincs megoldva. Méltóztatnak tudni, hogy az egyes községek helyzete e tekintetben igen nehéz. Nekem, mint agrárius képviselőnek különösen szemem előtt lebeg, hogy a vidéknek, a kis fal­vaknak háztartási egyensúlya igy sincsen bizto­sítva. Mert hiszen jelentékeny nagy terheket róttak reájuk azzal, hogy a közalkalmazottak bizonyos illetményeit áthárították a községekre. Tovább kell tehát kiépíteni ezt a kérdést, és itt ugy a pénzügyi bizottság jelentése, mint a pénzügy­minister ur ismételt ígéretére kell hivatkoznom, hogy t, i. a községi és városi háztartásokra vonatkozólag a legrövidebb időn belül egy egy­séges uj kódex fog elkészülni, amely meg fogja évi augusztus hó 21-én, hétfőn. szüntetni azokat az aránytalanságokat, amik épen az Emiltett indokoknál fogva fennállanak. Minthogy kereseti adó a tisztán agrár közsé­gekben nincs, ezek legkevésbé fognak az át­engedett adóból részesülni ós itt tehát korrek­turáról kell gondoskodni (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és pedig akként, hogy az általános jövedelmi adó országos hozadékának bizonyos százaléka ezeknek a községeknek átengedtetik. E tekintetben a pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban nyilatkozott és bizonyára nyilat­kozni fog a plónumban is. Ha tehát egyes köz­ségekben a kereseti adó átengedése nem jelenti azt a könnyebbülést, amely arányos az áthárí­tott terhek nagyságával, akkor az általános jövedelmi adó hozadékának reparciálásával kell ezeket a községeket kártalanítani. Minthogy ez a javaslat az arányos teher­viselés elvének lehető szemmeltartásával készült és a községek valamint városok háztartásának rendbehozatala céljával nyújtatott be, tisztelet­tel kérem, méltóztassék ezt a javaslatot általá­nosságban és részleteiben elfogadni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Temesváry Imre képviselő urat, a társulati adókról szóló törvényjavaslat előadóját illeti a szó. Temesváry Imre: T, Nemzetgyűlés! Az 1875-iki adóreform teljesen osztrák mintára ké­szült. Kizárólag csak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és szövetkezetek adója volt egy önálló alkotás, amelyről az 1875 : XXIV. te. intézkedik. Ez a törvénycikk a szövetkezetek, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat kivonta az általános kereseti adó alól és mérlegszerinti eredményük után teljesen uj adónemmel terhelte meg őket. A részvény­társulatok és szövetkezetek fejlődésével ennek az uj adónemnek fejlődése is lépést tartott. Ezt az adónemet a szokás később társulati adónak nevezte el. Ha ma átolvassuk az 1875 : XXIV. te. egyszerű intézkedéseit, szinte elképzelhetet­lennek tartjuk, hogy miként lehetett ily egyszerű törvényes rendelkezések mellett milliós eredmé­nyekkel operáló vállalatok adóját negyven éven keresztül kivetni. Ha azonban figyelembe vesszük ebben az adónemben a negyven év alatt kifej­lődött birói gyakorlatot, akkor látni fogjuk, hogy az 1875 : XXIY. te. egyszerű vázára fel­épített birói gyakorlat miként birkózott meg a joggyakorlatban kifejlődött elveknél fogva azokkal a bonyodalmakkal és vitás kérdésekkel, amelyek ezen adó kivetése körül előfordultak. Ez a magyarázata annak, hogy ez az adó­nem az 1896. évi osztrák adóreform alkalmával az 1896. évi október 25-iki adótörvény második főrészének, a nyilvános számadásra kötelezett vál­lalatok és társulatok adójának mintájává vál­hatott, idehaza pedig az 1909. évi adóreformok megalkotásakor a társulati adó volt az egye­düli, amelyre nézve már teljesen kész, kiforrott mintát találtunk az 1875: XXIV. t.-c. alapján

Next

/
Thumbnails
Contents