Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-40

À nemzetgyűlés 40. ülése 1922. bir, mint az első kettő ; ebbe azok tartoznak, akiknek nincs itt állandó lakóhelye, vagy pedig külföldön laknak, de esetenkint itt bonyolítják le üzleteiket. Az ilyen állandó lakással nem biró, vagy külföldön házaló üzletembereknél mást, mint a fix adó szisztémáját elfogadni nem lehetett, és a 18. § eszerint is intézkedik. A szabad szellemi foglalkozások tekintetében legyen szabad rámutatnom arra, hogy a régi Wekerle-féle 1909-es törvény és az ezt kiegészítő 1912: LIII. te. különbséget tettek a tisztán intellektuell foglalkozások és az ipari és kereskedelmi foglalkozások között. A Wekerleféle általános kereseti adótörvény ugyanis 4%ban állapította meg az intellektuelle!? részére az adókulcsot, szemben az ipari és kereskedelmi foglalkozással birok 5 %-os kulcsával. A pénzügyi kormányzat ezt a rendszert most elejtette, többek között főképen azért, mert a Wekerle-féle törvény hozatalakor a vagyonadó még nem volt bevezetve, és épen a vagyonadó az, amely ezeket az iparos és kereskedői jövedelmeket súlyosan sújtja. Az érdekeltek ismételten hangsúlyozzák, hogy ép a szabad szellemi foglalkozási ágakkal szemben méltányos lenne ennek a 20%-os engedménynek fentartása, s ezért biznak abban, hogy ezt az engedményt a javaslattal szemben a nemzetgyűlés a plenáris tárgyaláson elfogadja. A bizottság azonban honorálta a pénzügymínister ur ellenészrevetelét és az 1909. évi törvénnyel szemben fentartotta a javaslat eredeti intézkedését. Beszédem elején voltam bátor említeni, hogy a kivetésnél az adóalap kimunkálása egységes, mig a kereseti adónál a kivetés bifurkálódik, az egyiket a község, a másikat pedig a pénzügyi igazgatás intézi. Az adó bevallására a javaslat terminusképen a február hónapot állapítja meg, mert nem kívánatos, hogy az évenkinti adókivetés és behajtás lebonyolítása hónapokra és évekre kitolódjék, hiszen jól tudjuk, mennyi bajjal és zavarral járt a háború utáni időkben az, hogy a kivetés évekkel eltolódott, ugy, hogy az adózók visszamenőleg fizettek az előző évekért. A soronkivüli kivetés intézményét a kereseti adónál is elfogadtuk, mert a lukrativ, sokszor a büntető jog határán mozgó üzleti tevékenység terén könnyen lehetséges az adóeltitkolás. Ennek megelőzése szempontjából szükség van arra, hogy a hatóságok soronkivül vessék ki a kereseti adót, amely soronkívüliség különben be van vezetve a jövedelmi adónál is. Ezen adók felett, természetesen másodfokban a felszólamlási bizottság fog dönteni, biztosítva lévén itt is a további panaszolás joga. A bizottság módositásait egészen röviden a következőkben vagyok bátor felsorolni. Elsősorban, mint már Emiltettem, a gazdaságban alkalmazott időszaki munkások bérének mentes ségét mondotta ki. Az 5. § igen fontos kiegészítést tartalmaz, t. i. kimondja, hogy a kereskedők és egyéb üzletemberek, akik külföldön NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — III. KÖTET. évi augusztus hő 21-én, hétfőn. 369 végeznek üzleti tevékenységet, kettős adózás alá nem vonhatók és ez az adózás lényegesen enyhíthető akkor, is ha az a külföldön, ahol az üzleti tevékenység kifejtetik, nincs viszonossági viszonyban velünk. Ez szükséges volt, mert a trianoni békeszerződés rendkívül súlyos és reánk nézve hátrányos rendelkezései folytán nagyon gyakran elő fog állani az az eset, hogy épen oly országokkal fogunk üzleti tevékenységet kifejteni, amelyek tekintetében nincsen viszonosság, viszont helyes az a törekvés, hogy azt az üzleti tevékenységet, amely expanzív erejű és bekapcsolódást jelent a külföldi forgalomba, tehát az ország gazdaságát előbre viszi, a lehetőség szerint ne sújtsuk kettős adóval. Biztosítottuk azoknak az adózóknak jogát, akik nyereség- és veszteségszámla bemutatása mellett tesznek vallomást, hogy adójuk ennek alapján vettessék ki. Nagyon fontos a 17. §, amelyet már előzőleg részletesen ismertettem és amely az alkalmazottak adójáról szól. Ezt a bizottság oly irányban egészítette ki, amely épen az agráriusok érdekét tartja szem előtt. A 17. § ministeri fogalmazása ugyanis meglehetősen szerencsétlen volt, mert aszerint azok, akik nem havonkint vagy hetenkint kapják illetményeiket, hanem nagyobb időközökben — és idetartoznak elsősorban a mezőgazdasági cselédek, — elesnének a progresszivitás előnyétől. A bizottság azért megváltoztatta az 5. bekezdést és kimondta, hogy amennyiben valakinek illetményei háromhavonkint vagy nagyobb időközben jutnak, ezeket a járandóságokat fel kell osztani hetenkint vagy havonkint, ugy hogy ezek is élvezzék a progresszió előnyeit. Az alkalmazottak illetményeit illetőleg lényeges intézkedéseket tett a bizottság és pedig az alkalmazottak előnyére. Ha méltóztatik a szöveget átolvasni, méltóztatik látni, hogy mindenütt, ahol az eredeti javaslat szerint az alkalmazottakra nézve akár a bevallási kényszer, akár bármely más szigorú rendelkezés volt, ezt mellőztük. Nem akartuk áthárítani a munkaadóról a felelősséget a munkásra. Kihagytuk tehát mindazokat a rendelkezéseket, amelyek szerint az alkalmazottat akár magánjogi, akár büntetőjogi felelősség sújtja az adóbevallás szempontjából. Eszerint tisztán a munkaadó felelőssége lesz a bejelentés és behajtás. Az alkalmazottaknak ennél az adónál egyéni felelősségre vonása nem lehetséges. Epen azért kihagytuk azt a részt is, ahol például elő van irva, hogy az alkalmazott köteles aláírni a munkaadó által elkészitett fizetési kimutatást. Ez különben is naivon komplikált volna és bizonyos felelősséggel járna az alkalmazottra nézve, s mindig problematikus értékű lenne. Nagyon fontos a 30. §, amely inkább a kispolgári elemre vonatkozik és nem a proletariátus javára van beiktatva; GZ ctZ oJL intézkedés, hogy azt az igen súlyos munkaterhét, 47