Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-38
326 A nemzetgyűlés 38. ülése 1922. az emberiségnek ; de hogy az orvosok százezreket, milliókat beolthassanak egy rettenetes kór, a feketehimlő ellen, ahhoz kell, hogy tudományos laboratóriumokban előállítsák azt a szérumot, mely az oltás céljából szükséges. így van ez a kultúrpolitika terén is. Ahhoz, hogy a magyar néptanító igazi magyar kultúrát vihessen be népünk milliói közé, kell, hogy a magyar kutató intézetekben és könyvtárakban, a magyar laboratóriumokban és klinikákban komoly, tudományos munka folyjék. Mi azonban nem azt akarjuk, hogy nemzetközi kultúrát oltsanak be a magyar nép széles rétegeibe. Hisz akkor kiforgatnék azt nemzeti mivoltából és a magyar néptanító csak idegen kultúrának lenne utazóügynöke, (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) commis voyageurje. Mi azt akarjuk, hogy a magyar agyvelőkben teremjen meg az a kultúra, mely kimegy az Alföldre, a Dunántúlra és ott népszerűsíteni fogja a magyar tudományt. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ha önök nem ilyen kultúrát akarnak a tömegekbe vinni, akkor önök nem építeni, hanem rombolni fognak, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj és közbeszólások a szélsöbaloldalon.) Barthos Andor; Mihelyt magyar dologról van szó, mindjárt felszisszennek ! Elnök : Csendet kérek. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : En négy évig voltam népoktatásügyi államtitkár és tiz évig vittem a Juliánegyesület ügyeit, mely a Szlavóniában élő magyarok részére népiskolákat létesített és így mindenesetre fogom méltányolni tudni a népművelődés nagy érdekeit, de ismételten hangsúlyozom, hogy mi nem akarunk nemzetköziséget, mi magyar elmékben kitermelt tudományosságot akarunk. Vanczák János ". Olmosbotokat termelnek ott! (Zaj a jobboldalon.) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Ha most azt vizsgálom, hogy ezt a magyar kultúrát milyen intézményekben lehet fejleszteni, akkor elsősorban három intézményt látok. Az első a Magyar Tudományos Akadémia. A kormányzó ur őfőméltósága e tekintetben megragadta az iniciativát és a kormány az ezévi munkálatokra hatmilliót bocsátott a Magyar Tudományos Akadémia rendelkezésére, mely összeg mindenesetre elégséges lesz arra, hogy a legégetőbb szükségletek egyelőre kielégítést nyerjenek. Még a háborút megelőző időkben két egyetem felállítását határoztuk el, egyet Pozsonyban és egyet Debreczenben. A nemzeti katasztrófa után a pozsonyi és a kolozsvári egyetem hontalanná lett és örök dicsőségére fog válni hivatali elődeimnek és a pénzügyminister uraknak is, hogy a nemzeti összeomlás idején nem csüggedtek el, hanem elhatározták ezen egyetemeknek Pécsett és Szegeden való fentartását. Talán sokan vannak, akik vitatják, hogy ffjaink évi aug. hó 17-én, csütörtökön. a megmaradt két egy item en, Budapesten és Debrecenben is elvégezhetnék tanulmányaikat, miért tartsuk hát fenn a .másik két egyetemet is. Az ilyen vélekedés csak az egyetemi intézmény teljes félreértésén alapulhat. Hiszen az egyetemek nemcsak tanító-, hanem egyúttal kutatási intézetek is. És amikor a legutóbb^ debreczeni utam alkalmából főleg az orvosi fa kultás elméleti intézeteiben és laboratóriumai" ban, de a klinikákon is megjelentem, igaz öröm" mel állapítottam meg, hogy ott nemcsak tanitómunka van kialakulóban, hanem komoly kuta-í tási munka is és ennek hatása alatt készséggel megígértem az ott dolgozó fiatal tudósokrak és orvosoknak, hogy hajlandó vagyok egy orvosi szaklapot alapítani, hogy abban tudományos munkásságuk eredményeit közzétehessék. Egy egyetem csak akkor életképes, ha ott tudományos szellem él, ha ott tudományos munka folyik. (Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások ; Numerus clausus mellett !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő ur! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Hála Istennek, amint személyesen megGyőződtem a Debreczenben kialakuló orvosi fakultáson, ez a munka folyik és a tudományos szellem minálunk megvan. Nekünk magyaroknak nagy nemzeti előnyeink mellett megvan az a hibánk, hogy szeretjük minden dolgunkat lekicsinyelni. Becsüljük meg azt, ahol kemény munka lüktet. Az Akadémián és az egyetemeken kívül a tudományok termelésének harmadik nagy fókusa közgyűjteményeink : könyvtáraink, levéltáraink, múzeumaink. Ezeknek belső értékét van hivatva az én tiszteletteljes nézetem szerint előmozdítani az a javaslat, amelyet bemutatni szerencsém volt. Az összeomlás után anyagi erőink is megfogyatkoztak. Es én mély hálára vagyok lekötelezve az egymást követő pénzügyminister uraknak azért, mert nem szorították meg azokat az anyagi eszközöket, amelyek nemzeti művelődési intézeteink fentartására szükségesek ; viszont, hogy ők megadták a szükséges fedezetet, ez mireánk azt a kötelezettséget rója, hogy iparkodjunk azoknak teljesitőképességét a lehetőségig fokozni. Azon kell lennünk, hogy megmaradt kultúrintézményeink kifejtsók azon munkának maximumát, amelynek kifejtése egyáltalában lehetséges. Különös a muzeumoknál a laikus ember, aki gyakran látja, hogy milyen gyéren vannak közgyűjteményeink látogatva, felveti a kérdést, vájjon megvan-e a muzeumügynek, a közgyüjteményügynek belső értéke és nemzeti jelentősége, amelyet egyes idealisták annak tulajdonítanak. De a közgyűjtemények értékelésénél nem szabad a súlypontot kizárólag arra vetni, hogy szám szerint hány ember nézi meg, hány ember látogatja azokat a tárakat. Az igazi súlypont voltaképen azon a tudományos
