Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-38
A nemzetgyűlés 38. plése 1922. évi aug.. hó 17-én, csütörtökön, 327 munkán van, amelyet az illető közgyűjtemények tudományos tisztviselői kara kifejt. Hiszen minálunk, ahol a társadalmi áldozatkészség a tudománynak és művészetek támogatására, sajnos, vajmi kevés, a tudományok müvelésénél a súlypont az egyetemekre és arra a csekély számú tudományos stallumra esik, amely ezen kivül még fennáll. Es ha kérdem, hol vannak ezek az állások, a felelet nem lehet más, mint az, hogy közgyűjteményeink keretében. Én remélem, hogy ezeknek a tudományos állásoknak számát mintegy százra sikerülni fog felemelni, és ha száz ember tudományos téren komolyan dolgozik, akkor számottevő eredményeket is érhet el. Giesswein Sándor : Protekció utján jutnak oda! Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister : Csodálom a t. közbeszóló képviselő ur megjegyzését. (Mozgás halfelöl. Elnöh csenget.) Hiszen javaslatom épen azt célozza, hogy a politikai befolyásoknak esetleg kitett ministereknek eddigi teljes kinevezési joga korlátoztassék és a jelölés joga magának az autonóm közgyűjteményeknek adassék meg. Ha a t. közbeszóló képviselő ur a javaslatnak ezt a célját nem ismerte fel, akkor a javaslatot el sem olvasta. (Mozgás balfelöl.) Javaslatom az intézkedéseknek két nagyobb csoportjából áll. Az egyik megteremti a magyar állami alkalmazottaknak^ uj státusát : a tudományos tisztviselőkét. És ez megtörténik az államnak ujabb anyagi megterhelése nélkül, mert csak meglévő állásokat kommasszálunk összesített létszámba, Kommasszálunk, összesitünk mondom, mert a javaslat egyik alapvető i rendelkezése az, hogy az egyes közgyűjteményeknél alkalmazásban lévő törpestátusokat egy nagy összlétszámban egyesitjük,. ami által rendszeres előmenetel lesz lehetséges. És ennél á pontnál a pénzügyminister ur t. barátommal egyetértőleg hozzájárulok Usetty t. képviselőtársamnak ahhoz a javaslatához, hogy a köz- ; gyűjteményeknél a tudományos tisztviselői karban a szolgálat a VIII. fizetési osztályban ; kezdődjék. Mert az a fiatal ember, aki azokat az elméleti ismereteket megszerezte, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valaki egy nagy közgyüjte- | meny keretében, tudományos tisztviselői karban foglaljon helyet, valóban megérdemli azt, hogy szolgálatát a VIII. fizetési osztályban kezdje. ! Eddig a közgyűjteményeknél alkalmazott egyének- \ nek minősítése egységesen szabályozva nem volt. Hogy ide protekció révén dilettantizmus be ne törjön, korlátot kívántam a javaslatban felállítani, amely abból áll, hogy a legnagyobb magyar tudományos kvalifikáció : a doktorátus, a mérnöki oklevél minősítsen ahhoz, hogy valaki nagy gyűjteményeinkhez kinevezhető legyen. A közbeszólásra válaszolva kijelentem, hogy meg akarom \ védeni nagy közgyűjteményeinket a protekció ' s a protekció revén a dilettantizmus betörésével | szemben is. És ennek olyanféieképen akarok ; gátat vetni, hogy az az autonómia, amelyet közgyűjteményeinknek adni akarok, az autonómia szerve: a közgyűjteményi tanács lesz hivatva az egyes megüresedő állásokra jelölni ós a ministernek eddigi korlátlan kinevezési joga oda fog korlátoztatni, hogy a ministernek a jelölésekkel szemben csak visszautasitási joga lesz meg és csak olyan egyént nevezhet ki, illetőleg hozhat az államfőnél javaslatba, akit a megkonstruálandó autonómia arra az állásra jelölt. Ezekben ismertettem javaslatom első intézkedési csoportját, azt az intézkedési csoportot, amely hivatva van garantálni, hogy nagy gyűjteményeink tudományos tisztviselői sorában csak olyanok léphessenek be, akik igazán alkalmasak tudományos pályára. Javaslatom második alapvető rendelkezése az, hogy öt nagy közgyűjteményünket egyetlen jogi személyiség keretébe foglaljuk össze : az Országos Magyar Gyüjteményegyetembe és hogy ennek igen messzemenő önkormányzati jogokat biztosit. Mikor javaslatomat benyújtottam, még a létrejövő uj önkormányzati testnek, uj jogi személyiségnek nevet nem adtam. Nem találtam meg az eléggé jellegzetes nevet. Javaslatomat azonban több tudós barátommal természetesen közöltem és ezek közül Concha Győző professzor ur, a magyar jogi kar egyik büszkesége, nekem atyai barátom, egy levelében felhívta figyelmemet arra, hogy nevezzük a létrehozandó uj jogi személyiséget^ Országos Magyar Gyűjteményegyetemnek. Én ezt a kifejezést rendkívül jellegzetesnek tartom és ezért el is fogadtam. A t. nemzetgyűlés tudni méltóztatik, hogy az egyetem nem iskolát jelent, hanem tulajdonképen a római jog értelmében egyetemet, összességet. Azonkívül az »egyetem« szónak egy másik színezete is van: az általánosság, az egyetemlegesség s igy ez a műkifejezés arra is alkalmas, hogy a legkülönfélébb irányú és természetű gyűjteményekből alakuló egységet markánsan megjelöljön. Ez a jogi személyiség magában foglalja az összes nagy könyvtárakat, művészeti, természettudományi és néprajzi gyűjteményeket. Az előadó ur tehát hozzájárulásommal javaslatba fogja hozni, hogy a létrejövő uj önkormányzati testet gyüjteményegyetemnek nevezzük. Az államtól különálló jogi személyiséget kivánok közgyűjteményeinknek adni. Méltóztatnak tudni, hogy a kiegyezésig Magyarország a magyar állam művelődéspolitikai téren vajmi csekélyét tehetett; a bécsi tényezők ettől viszszatartottak bennünket. A Nemzeti Múzeum is . közadakozásokból jött létre. Tehát csak a tradíció fonalait vesszük fel, mikor ezek felett a gyűjtemények felett az állam nem óhajt olyan befolyást gyakorolni, amely erkölcsileg meg sem illetheti s az államtól különálló jogi személyiséget ezen közgyűjtemények egyetemének mi megadjuk. De külön jogi személyiséget kreálnak
