Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-38

A nemzetgyűlés 38. ülése 1922. akar kísérletezni és az előmeneteli viszonyokat akarja állandósítani, hogy sem indokolatlanul gyors előmenetelek ne forduljanak elő abban az aránylag kis státusban, sem pedig úgynevezett státusmegmerevedés ne álljon elő. Ez nagyon helyes és ha jól fogja keresztülvinni a kultuszminister ur ezt a szándékát, akkor ebben a kis státusban azok az elsőrangú szaktekintélyek, akik hosszú esztendőkön keresztül alacsony fizetési osztályban dolgoztak, hálásak lesznek és ez a tudománynak is hasznára fog válni. Itt azonban nagyon ügyelni kell, mert például tudomásom szerint a Magyar Nemzeti Múzeumnál kinevezett tisztviselők száma körülbelül 70—75, a berendelt szakdíjnokoké 3-0 — 35, összesen tehát száz és egynéhány, ehhez járul a szolgai és segédszemélyzet, ugy hogy az egész státus mindössze körülbelül 160 tagból áll, ezzel szemben pedig a többi ilyen intézményeink státusa együttvéve talán 25—30 ember. Már most a múzeum tisztviselői ennél a státusegységesitésnél bizonyos hátrányba kerülnének. A régi gyakorlat az volt, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumnál alkalmazott tisztviselők hosszú ideig mint díjnokok, szakdíjnokok, vagy fizetéstelen állásban lévő egyének teljesítettek szolgálatot, és dacára annak, hogy elsőrangú tudományos emberek voltak, évek hosszú során át a IX-ik fizetési osztályban voltak. Az Országos Levéltárnál az utóbbi időben az újonnan kinevezett tudományos képzettségű fiatalembereket igen helyesen mindjárt a VIII. fizetési osztályba nevezte ki a ministerium. Ezt helyeslem. Azonban valahogyan eliminálni kellene ezt a hátrányt, miért is az volna az én prepozícióm, hogy az átmeneti intézkedéseknél, a vegyes rendelkezéseknél a minister ur a következő módosítást fogadná el (olvassa) : »Az intézetek személyzetének összlétszámba való egyesítése alkalmából a vallás- és közoktatásügyi minister a tudományos tisztviselői karra vonatkozólag a régebbi szolgálati és tudományos érdemek alapján rangsort készittessen és a megfelelő kinevezéseket foganatosítsa; a személyzet bármely tagját szabályszerű eljárás alá vonhatja.« Ezenkívül, hogy ilyen anomáliák elő ne fordulhassanak és hogy másrészről azok a fiatalemberek, akik magukat erre a pályára szánták, akik dolgoztak és képesítést szereztek és önálló munkásságot fejtettek ki, bebizonyítsák arravalóságukat, indítványoznám, hogy a szolgálat az ilyen tudományos intézeteknél a VIII. fiz. osztállyal kezdődjék. Ezért az 5. § 4. bekezdésénél utolsó mondatul a következő módosítást volnék bátor elfogadásra ajánlani. Elnök : Csak figyelmeztetni akarom a t. képviselő urat, hogy méltóztassék talán ezeket a módosításokat a részletes vita során az illető szakaszok tárgyalásánál egyenkint beadni. (Helyeslés.) Usetty Ferenc: A Néprajzi Múzeum elhelyezéséről kívánnék még egy-két szót szólni. hn aug. hó 17-én, csütörtökön. 25 Méltóztatnak tudni, — hiszen már évek óta olvassuk állandóan újságokban és más tudományos folyóiratokban, — hogy a Néprajzi Múzeum anyagának elhelyezése minden kritikán alul van. Csak egy esetet akarok felemlíteni. Mint tudomásomra jutott, a legutóbbi napokban körülbelül ezer ablakot tört be a szél. Ilyen körülmények között az egész gyűjteményt pusztulás fenyegeti. Azt mondják, hogy az épület maga is a legnagyobb mértékben tűzveszélyes. Lehetetlennek tartom, hogy egy ilyen nagy kincsestára a magyar kultúrának ilyen sokáig ég ós föld között lebegjen. Van nekünk elég kaszárnyánk, oda lehetne elhelyezni múzeumi anyagunkat, és minden áldozatot meg kellene hoznunk, hogy azt a pusztulástól megóvjuk. Tudom, hogy a kultusz minister úron nem fog múlni a dolog, de kérem, hogy méltóztassék a kormánynál minden befolyását latba vetve, odahatni, hogy kulturális kérdéseinknek ez a szégyenletes része valahogyan megoldassék. Abban a reményben, hogy, amint már beszédem elején Emiltettem, ez a javaslat hatalmas lépést jelent kulturális előhaladásunk terén, azt örömmel üdvözlöm és az általam ajánlott módosításokkal ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. Elnök : A kultuszminister ur kíván szólni. Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az előttem felszólalt t. képviselő ur szép és szakszerű beszédben találóan hangoztatta kulturális fölényünket. Valójában azok között a kincsek között, amelyek a magyar nemzetnek a nagy összeomlás után is megmaradtak, az első helyet foglalja el művelődési fölény, amellyel a magyar nemzet ma is bir az őt környező keleteurópai népek felett. Nekünk szent kötelességünk, hogy ezt a művelődési fölényt megőrizzük, megtartsuk s ugy, amint apáinktól átvettük, fiainkra is átszármaztassuk. De nekem, mint annak a férfiúnak, aki ma a magyar közművelődés állami ápolásáért felelős vagyok, mindig hangsúlyoznom kell azt az igazságot, hogy a kultúra nem olyan kincs, amelyet puszta őrzéssel meg lehetne tartani. A művelődést minden egyes nemzedéknek verejtékes munkával kell újra és újra kiküzdenie, de a nemzetnek is folyvást dolgoznia kell, hogy a maga művelődési szintjét fentarthassa. Ha azt vizsgálom, hogy melyek azok az eszközök, amelyekkel a nemzetek művelődésüket megtarthatják és továbbfejleszthetik, akkor én erre főleg két nagy eszközt látok. Az első a népműveltségnek, a tömegműveltségnek a fejlesztése, a második magának a tudományosságnak az ápolása. Demokratikus korunkban elsősorban természetesen arra kell törekedni, hogy minél értékesebb műveltséget vigyünk bele a magyar nemzet legszélesebb rétegeibe. De emellett kell, hogy legyen tudománypolitikánk is. Azok az orvosok, akik százezreket beoltanak himlő ellen, jóltevői