Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-38

324 A nemzetgyűlés 38. ülése 1922, a kulturális fölényt biztositja és fentarfcja. Kettős kötelességünk azonban addig is, amíg majd nagyobb pénzbeli áldozatokkal lehet ezen a téren segíteni, meglevő intézményeink célsze­rűbb és okosabb vezetéséről gondoskodni. Ezt a vezetést kontemplálja és akarja meg­valósítani s intenzivebbé tenni ez a törvény­javaslat, ezt célozza, ezért örömmel üdvözlöm és el is fogadom. De nagy tévedés volna hinni, hogy nagy intézményeink fejlődése csakis az építkezésektől és vásárlásoktól függ. Hála a magyar tudomány művelőinek és a Gondvise­lésnek, a magyar tudományos intézmények olyan bő anyaggal rendelkeznek, amelyek szak­képzett tudósaink számára bő terrénumul szol­gálnak a további munkálkodásra. A szellemi erők személyi kiválasztása s ezen erők haté­konyabbá tétele az első célja ennek a javaslat-, nak egyfelől, másfelől pedig — és ez novum ebben a javaslatban, amit nagy örömmel üd­vözlök — megfelelő társadalmi rétegeket akar a közös munkába belevonni, akiknek a Gond­viselés ós a maguk munkája és szerencséje va­gyont is adott, mellyel áldozatot tudnak hozni a kultúra javára. Igen, a kulturális feladatokat az állam ma egymagában elvégezni nem képes és ha valaha szükség volt rá, akkor ma van kettős szükség arra, ,hogy a társadalom tegye meg a kötelességét. És erősen hiszem, hogy ez a javaslat, amely a kultuszminister ur kulturá­lis tevékenységének egy hatalmas pillérét jelzi, meg fogja hozni mindazokat a gyümölcsöket, amelyeket a kultuszminister ur ettől a javas­lattól vár. En örömmel látom ebben a javaslatban, hogy a magyar Nemzeti Múzeum ingereneiája, befolyása biztosítva van, és örömmel üdvözlöm azt is, hogy azok a vezető emberek, akik ezen kiváló kultúrintézmény élén állanak, szintén be­folyással fognak birni az ügyek vezetésére. De én nemcsak dicsérni óhajtom ezt a javaslatot, van­nak kívánságaim is, és kérem a t. Nemzetgyűlést, valamint a kultuszminister urat, méltóztassék ezeitet megfontolás tárgyává tenni és amennyi­ben lehetséges és helyeseknek méltóztatik tar­tani, méltóztassék a javaslatba már most fel­venni, ha pedig ez valami technikai körülmé­nyek következtében nem volna lehetséges, akkor legalább is a végrehajtási utasításoknál méltóz­tassék ezeket a megjegyzéseket figyelembe venni. Szeretném, ha a harmadik szakasz 10. pontjában világosabban benne lenne, — hiszen nem tagadom, van benne valami — de szeret­ném, ha bent volna, hogy a magánosok részé­ről juttatott pénzbeli adományok az eredeti rendeltetésnek megfelelően használtassanak fel. Teszem azt például, ha valaki 100 — 200.000 koronát vagy többet adományozna a könyvtár céljaira, akkor a Magyar Nemzeti Múzeumban ezt az összeget csakis a könyvtár gyarapítására lehessen felhasználni és nem más célr-a. Ez volna egyik megjegyzésem. A másik az, hogy évi aug. hó 17-én, csütörtökön. •a 4. § 3. pontjában a kvalifikációval kapcsolat­ban szeretném, ha nemcsak a bölcsészeti dokto­rátus vagy mérnöki oklevél képesítene ilyen tudo­mányos állásra, hanem a tanári oklevél is. Higyje meg nekem a t. Nemzetgyűlés és a kultuszminister ur, szakemberek mondják, hogy egy komoly tanári vizsga ér annyit, mint egy bölcsészeti doktorátus. Természetesen az illető tanári oklevéllel bíró egyént, kit a Tanács és a kultuszminister alkalmasnak tart, csak abban a resszortban és tudományágban lehetne alkalmazni, amelyben munkásságot fejtett ki. Ebből a szempontból volnék bátor módosítást benyújtani a 4. § 3. pontjánál, ahol a második sorban az »egyetemi doktorátus« után beszúrandó volna »középiskolai tanári oklevél«. Ezt a beszúrást mindannyiszor be kellene venni a szövegbe, valahányszor ez a kitétel előfordul. A t. minister ur, kiben nagyon sok jó­akarat és hozzáértés van — a javaslat is erről tanúskodik — ismeri bizonyára azokat a szük­ségleteket, amelyeket ezek az intézmények fel­állítottak, mégis minden attól függ, hogy kik lesznek annak a Tanácsnak tagjai. En bizalom­mal viseltetem a kultuszminister ur iránt és hiszem, hogy azok az emberek kerülnek be abba a Tanácsba, akik tényleg ex asse elsőrangú művelői annak a tudományágnak. Az Országos Levéltár feladatai részletesen körül vannak irya ebben a javaslatban. Öröm­mel üdvözlöm a kormánynak azt az elhatáro­zását, mellyel az Országos Levéltárt a belügy­ministerium hatásköréből a kultuszministerium hatáskörébe utalta, mert szerintem is az Orszá­gos Levéltárnak kulturális intézménynek is kell lennie. Eddig a Levéltár jóformán legnagyobb részben adminisztratív teendőket végzett, ezentúl tudományos teendőket is kell végeznie. Mégis az Országos Levéltár és a többi kulturális in­tézményeink között valami különbség van. Az Országos Levéltár általában egy befejezett egész, hiszen hatóságok aktáinak, okmányainak meg­őrzője, többi intézményünk ellenben élő intéz­mények, melyek évről-évre mindig gyarapodnak, azonban a javaslatnak azon szerencsés intézke­dése folytán, hogy a 32 éves vagy ennél régibb keletű fontos okmányokat és a nemzet életére politikai vagy egyéb szempontból fontos irato­kat át kell adni az Országos Levéltárnak, a Levéltár ujabb és ujabb anyaggal fog bővülni, ami bő terrénumot fog szolgáltatni a tudósok számára és ebből megmérhetetlen haszna lesz a magyar kultúrának. Az uj státusra vonatkozólag is szeretnék megjegyzést tenni. Méltóztatnak tudni, a javas­lat az összes ilyen kultúrintézmények státusát egységesen akarja tömöriteni. Már 20 év előtt megpróbálták ezt, azonban hamarosan belátták ennek rossz oldalait és megszüntették. A kul­tuszminister ur ismét evvel az egységes státussal

Next

/
Thumbnails
Contents