Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-38

324 A nemzetgyűlés 38. ülése 1922, a kulturális fölényt biztositja és fentarfcja. Kettős kötelességünk azonban addig is, amíg majd nagyobb pénzbeli áldozatokkal lehet ezen a téren segíteni, meglevő intézményeink célszerűbb és okosabb vezetéséről gondoskodni. Ezt a vezetést kontemplálja és akarja megvalósítani s intenzivebbé tenni ez a törvényjavaslat, ezt célozza, ezért örömmel üdvözlöm és el is fogadom. De nagy tévedés volna hinni, hogy nagy intézményeink fejlődése csakis az építkezésektől és vásárlásoktól függ. Hála a magyar tudomány művelőinek és a Gondviselésnek, a magyar tudományos intézmények olyan bő anyaggal rendelkeznek, amelyek szakképzett tudósaink számára bő terrénumul szolgálnak a további munkálkodásra. A szellemi erők személyi kiválasztása s ezen erők hatékonyabbá tétele az első célja ennek a javaslat-, nak egyfelől, másfelől pedig — és ez novum ebben a javaslatban, amit nagy örömmel üdvözlök — megfelelő társadalmi rétegeket akar a közös munkába belevonni, akiknek a Gondviselés ós a maguk munkája és szerencséje vagyont is adott, mellyel áldozatot tudnak hozni a kultúra javára. Igen, a kulturális feladatokat az állam ma egymagában elvégezni nem képes és ha valaha szükség volt rá, akkor ma van kettős szükség arra, ,hogy a társadalom tegye meg a kötelességét. És erősen hiszem, hogy ez a javaslat, amely a kultuszminister ur kulturális tevékenységének egy hatalmas pillérét jelzi, meg fogja hozni mindazokat a gyümölcsöket, amelyeket a kultuszminister ur ettől a javaslattól vár. En örömmel látom ebben a javaslatban, hogy a magyar Nemzeti Múzeum ingereneiája, befolyása biztosítva van, és örömmel üdvözlöm azt is, hogy azok a vezető emberek, akik ezen kiváló kultúrintézmény élén állanak, szintén befolyással fognak birni az ügyek vezetésére. De én nemcsak dicsérni óhajtom ezt a javaslatot, vannak kívánságaim is, és kérem a t. Nemzetgyűlést, valamint a kultuszminister urat, méltóztassék ezeitet megfontolás tárgyává tenni és amennyiben lehetséges és helyeseknek méltóztatik tartani, méltóztassék a javaslatba már most felvenni, ha pedig ez valami technikai körülmények következtében nem volna lehetséges, akkor legalább is a végrehajtási utasításoknál méltóztassék ezeket a megjegyzéseket figyelembe venni. Szeretném, ha a harmadik szakasz 10. pontjában világosabban benne lenne, — hiszen nem tagadom, van benne valami — de szeretném, ha bent volna, hogy a magánosok részéről juttatott pénzbeli adományok az eredeti rendeltetésnek megfelelően használtassanak fel. Teszem azt például, ha valaki 100 — 200.000 koronát vagy többet adományozna a könyvtár céljaira, akkor a Magyar Nemzeti Múzeumban ezt az összeget csakis a könyvtár gyarapítására lehessen felhasználni és nem más célr-a. Ez volna egyik megjegyzésem. A másik az, hogy évi aug. hó 17-én, csütörtökön. •a 4. § 3. pontjában a kvalifikációval kapcsolatban szeretném, ha nemcsak a bölcsészeti doktorátus vagy mérnöki oklevél képesítene ilyen tudományos állásra, hanem a tanári oklevél is. Higyje meg nekem a t. Nemzetgyűlés és a kultuszminister ur, szakemberek mondják, hogy egy komoly tanári vizsga ér annyit, mint egy bölcsészeti doktorátus. Természetesen az illető tanári oklevéllel bíró egyént, kit a Tanács és a kultuszminister alkalmasnak tart, csak abban a resszortban és tudományágban lehetne alkalmazni, amelyben munkásságot fejtett ki. Ebből a szempontból volnék bátor módosítást benyújtani a 4. § 3. pontjánál, ahol a második sorban az »egyetemi doktorátus« után beszúrandó volna »középiskolai tanári oklevél«. Ezt a beszúrást mindannyiszor be kellene venni a szövegbe, valahányszor ez a kitétel előfordul. A t. minister ur, kiben nagyon sok jóakarat és hozzáértés van — a javaslat is erről tanúskodik — ismeri bizonyára azokat a szükségleteket, amelyeket ezek az intézmények felállítottak, mégis minden attól függ, hogy kik lesznek annak a Tanácsnak tagjai. En bizalommal viseltetem a kultuszminister ur iránt és hiszem, hogy azok az emberek kerülnek be abba a Tanácsba, akik tényleg ex asse elsőrangú művelői annak a tudományágnak. Az Országos Levéltár feladatai részletesen körül vannak irya ebben a javaslatban. Örömmel üdvözlöm a kormánynak azt az elhatározását, mellyel az Országos Levéltárt a belügyministerium hatásköréből a kultuszministerium hatáskörébe utalta, mert szerintem is az Országos Levéltárnak kulturális intézménynek is kell lennie. Eddig a Levéltár jóformán legnagyobb részben adminisztratív teendőket végzett, ezentúl tudományos teendőket is kell végeznie. Mégis az Országos Levéltár és a többi kulturális intézményeink között valami különbség van. Az Országos Levéltár általában egy befejezett egész, hiszen hatóságok aktáinak, okmányainak megőrzője, többi intézményünk ellenben élő intézmények, melyek évről-évre mindig gyarapodnak, azonban a javaslatnak azon szerencsés intézkedése folytán, hogy a 32 éves vagy ennél régibb keletű fontos okmányokat és a nemzet életére politikai vagy egyéb szempontból fontos iratokat át kell adni az Országos Levéltárnak, a Levéltár ujabb és ujabb anyaggal fog bővülni, ami bő terrénumot fog szolgáltatni a tudósok számára és ebből megmérhetetlen haszna lesz a magyar kultúrának. Az uj státusra vonatkozólag is szeretnék megjegyzést tenni. Méltóztatnak tudni, a javaslat az összes ilyen kultúrintézmények státusát egységesen akarja tömöriteni. Már 20 év előtt megpróbálták ezt, azonban hamarosan belátták ennek rossz oldalait és megszüntették. A kultuszminister ur ismét evvel az egységes státussal