Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. évi július kő 27-én, csütörtökön. 27 Herczegh Béla : T. Nemzetgyűlés ! Az itt felolvasott adatokból mindenki megGyőződhetik arról, hogy ezeknek a szabadkőművespáholyoknak újbóli működése épen a mindnyájunk által óhajtott rend érdekében nem kivánatos, (Igaz ! Ugy van ! jobb felől és a középen.) ezért a magam részéről is csak helyeselhetem a kormányintézkedését, amelylyel ezeknek a páholyoknak működését annak idején megszüntette és azt az elhatározását, hogy működésüket továbbra is megengedi. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Drozdy képviselőtársam szerint a nyugateurópai páholyokban helyet foglalnak Európa összes vezető államiérfiai. őszintén megvallom, hogy én sem ezen páholyok működését, sem tagjaikat nem ismerem. Elhiszem, hogy a legszebb humanisztikus irányban működnek, de nem tudom elhinni, hogy ha e páholyokban Európa vezető emberei csakugyan helyet foglalnak, ugy részük lenne e szabadkőművespáholyoknak abban, hogy nemzetüket hasonlóképen forradalmasítsák, mint ahogyan forradalmositottak itt nálunk a magyarországi páholyok. (Igaz ! Ugy van I jobbfelől és a középen.) Emiltette Drozdy képviselőtársam azt is, hogy e páholyok működésével mennyi sikert érhetnénk el külpolitikai vonatkozásokban is. De ha ezek a páholyok csak a belgrádi fogadást tudták annak idején kieszközölni, (ügy van ! jobbfelől.) akkor nekem, t. Nemzetgyűlés, alapos kételyeim vannak aziránt, hogy ezek külpolitikai vonatkozásban is sikeres munkát végezhetnének. Az igaz, hogy nekünk barátokra van szükségünk a külföldön, akik előtt elmondhatjuk szenvedéseinket, akiknek elpanaszolhatjuk a velünk esett méltánytalanságokat, de ezeket a barátokat a szabadkőművesek nem hozták segítségünkre akkor, amikor segítségre lett volna szükségünk, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) és azt a kevés külpolitikai sikert is, amit eddig elértünk, nem a szabadkőművesek jelvénye alatt, hanem a keresztény szeretet jegyében értük el, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) főleg a protestáns akció révén, mert a keresztény öntudatnak és szeretetnek felébredése szerezte meg nekünk azt a kévés rokonszenvet is, amelyet eddig élvezhettünk. Halász Móric : Majd felébrednek még a külföldön is! (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Herczegh Béla : Most már röviden be is fejezem felszólalásomat. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) A keresztény kurzusról óhajtok még pár szót szólni. Pakots József t. képviselőtársam szerint ennek a keresztény kurzusnak immár vége van. Ezt a »kurzus« elnevezést azok adták a keresztény irányzatnak, akik az eszményeket is épen ugy kurzusolják, mint a materiális javakat. (Igaz! ügy van ! jobbfelöl és a középen.) Ilyen értelemben a keresztény kurzusnak akár vége is lehet. De az igazi keresztény életnek a maga nagyszerű eszményeivel, szellemi és erkölcsi értékeivel csak most kezdődik. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen. Zaj a jobboldalon.) Minden szélsőséges irány a mérhetetlen drágasággal, a nyomorral hódit híveket. Elsősorban a mérhetetlen drágasággal hódit a szociáldemokrácia is, amely szerint egyedül a proletár alkothat jót s ezért minden más osztályt meg kell semmisíteni. Az emberi önzésnek szomorú és sötét elmélete ez, t; Nemzetgyűlés. (Igaz! ügy van! jobbfelől és a középen.) Nem innen, nem a marxista szofizmákból és nem is a radikalizmusból fakad a gyógyulás és az ujabb fejlődés, hanem az igazi keresztény életből, a keresztény erényeknek több gyakorlásából, mint hirdetéséből, az egész kereszténységnek valódi és bensőséges átéléséből. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) A kereszténység egész tömegeit magával kell most ragadnia a keresztény morálnak. Most, a 6000 koronás búzaárak és a legegyszerűbb közszükségleti cikkeknek hihetetlen drágasága idején, amikor az ország legelső tisztviselői, első bírái, szellemi életünk kiválóságai alig-alig volnának képesek egész havi javadalmazásukból egyetlen öltöny ruhát szerezni maguknak, amikor az éhezők, a nyomorgók és a munkanélküliek ezrei és ezrei bizonytalanul néznek a kétségbeejtő jövő elé. Az áldozatok ideje ez. Ezt kell hirdetnünk minden oldalon, itt is és odaát is, bent a parlamentben és a parlamenten kivül az életben is, mert ha ezt átérzi a magyar közönség, ha valóban szivébe fogadja a kereszténység nagyszerű ideáljait, akkor a világnézetek harcának, a világot formáló erők küzdelmének eredménye nem. lehet kétséges, akkor a hit diadalmas hozsannájának túl kell harsognia minden internacionálén. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) Akkor hiába forog a marxi káté ezer és ezerszámra, akkor hiába lobog odafenn északon a vörös láng, a gyűlölködésnek ebből a morajló magyar tengeréből mégis csak fel kell szállnia a megértés fehér sirályának és a küzdelmek és a pusztulás barbár éjszakája helyett a szebb és jobb jövő derengésének kell elkövetkeznie. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Peidl Gyula ! Elnök : Nincs itt ! Forgács Miklós jegyző : Esztergályos János ! Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy egyhónapi szenvedélyes csatározás, egyhónapi szenvedélyes vitatkozás után, amely szenvedélyes vitatkozás végeredményben e pillanatig ennek a nemzetnek, az ebben az országban élő népnek semmit sem. hozott, jóleső örömmel állapítsam meg, hogy végre most, az utolsó pillanatokban, amikor az indemnitás általános vitája végéhez közeledünk, a nemzetgyűlés egyik tagjának sikerült végre a szenvedélyek hullámából kivezetni ennek a nemzetgyűlésnek hangját, arra a partra, amely parton —remélem — mi mindannyian, akik dolgozni akarunk, akik ismerj ük ennek az országnak, ennek a népnek irtózatos tragédiáját, mindannyian, ha megvan az akarat a túloldalon épugy, mint amilyen szent 4*