Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-38
À nemzetgyűlés 38. ülése 1922. ezt a kérdést jól oldja meg, mert az önkormányzat élén álló és számos tagból álló nagy Tanács az ő hatáskörének csak kis részét intézi el plenáris ülésekben, ellenben meglehetősen széleskörű hatáskörének túlnyomó részét szűkebb taglétszámmal rendelkező szaktanácsok utján látja el. A magam részéről azt hiszem, hogy a törvényjavaslat megnyugtató abban a tekintetben is, hogy ebben a nagy Tanácsban — és épen ugy az egyes szaktanácsokban is — sem a kóros maradiság, sem pedig a nemzetietlenség meg nem, fészkelődhet, vagy legalább is túlnyomó többségre nem juthat. Erre különben jelentékeny befolyása lesz a Tanács legelső megalakulásának. Később ugyanis a Tanács mindig maga fogja kandidálni saját tagjait, a legelső megalakulás alkalmával azonban a törvényjavaslat értelmében a közoktatásügyi minister úrra hárul az a feladat, hogy teljesen szabadon válogassa össze a Tanácsnak azokat a tagjait, akik nem hivatalból tagjai a Tanácsnak. Ez a törvényjavaslat arra is felhatalmazza a közoktatásügyi minister urat, hogy az egyes közgyűjtemények tisztviselői státusainak egyesítésénél azokat a tisztviselőket, akik nem felelnek meg, szabályszerű elbánás alá vonhassa, vagyis őket állásukból eliminálhassa. Szóval ez a törvényjavaslat igen széles hatáskört biztosit a közoktatásügyi minister urnák ugy a Tanács megalkotásánál, valamint a tisztviselői státus összeállításánál. Én azonban a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését teljes megnyugvással veszem tudomásul, mert ugy az egész kormány, valamint a közoktatásügyi minister ur személye iránt is a legteljesebb bizalommal viseltetem és feltétlenül megbizom abban, hogy a közoktatásügyi minister ur ugy a Tanács összeállításánál, valamint a tisztviselői státus megalkotásánál mindenek felett az idegen faji befolyásoktól mentes magyar kultúra érdekeit fogja szem előtt tartani (Helyeslés jobb felöl ) és minden tőle telhetőt meg fog tenni abban a tekintetben, hogy ezek a közgyűjteményeink és azok szervezete a keresztény magyar kultúrának védőbástyái, annak kifejezői, szószólói és terjesztői legyenek. Ebben a feltevésben a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyeslés a jobbóldalon,) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Nagy János (egri)! Nagy János (egri): T. Nemzetgyűlés! Nem lévén a közoktatásügyi bizottság tagja, — bár ezen a téren működtem eddig, — kénytelen vagyok a nemzetgyűlés plénuma előtt ehhez a javaslathoz fűzött megjegyzéseimet elmondani. Igen röviden fogok a javaslattal foglalkozni. Mikor a háború előtt Németországnak és Olaszországnak a városait jártam, én azt láttam ezekben a városokban, hogy ott nemcsak nagy csarnokok emelkednek, amelyekben a nemzet NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — III. KÖTET. évi aug. hó 17-én, csütörtökön. 321 összehordotta mindazokat az emlékeket, amelyeket az előttük járt népek, az előttük ott járt nemzetek és maga a nemzet évszázadokon keresztül az ipar, művészet, harcászat, művelődés és kultúra terén alkotott, — mondom, nemcsak ilyen diszes csarnokokat láttam ott azokban a városokban emelkedni, amelyekben a nemzeti géniusz alkotásait halmozták össze — hanem láttam mást is, azt is láttam, hogy akár városon, akár falun, akár pedig mezőn vagy várromon, hegyeken az a német és olasz nemzet megőrzi, megóvja mindazokat az emlékeket, amelyekhez a nemzetnek bizonyos nagy dicsősége tapad. Köln utcáin, terein romokban álló, de azért fentartott iveket, kapualjakat lehet látni, tornyokat, amelyek a régi időkből maradtak fenn, ép igy Frankfurtnak és Nürnbergnek középső részében. Nem törekszenek arra, amiként törekedtünk mi, — igaz, hogy nagy emlékeink és a múltból ránk maradt dicsőségeink nem igen voltak itt Budapesten — hogy modern világvárosi boulevárdokat létesítsenek, hanem törvény van róla, hogy azokat a házakat, amelyeket a múlt emelt, amelyek rájuk maradtak a régi középkorból, ha azokat valami veszedelem éri, ha akár leégnek, akár összeomlanak, ugyanolyan stílben, ugyanolyan módon, ugyanolyan formában kötelesek felépíteni, mint ahogy azok annak idején felépültek. E jelenségből én azt tanultam, hogy a nagy nemzetek épen azért nagyok, mert életük gyökerét mélyen eresztik a múltba, (Ugy van ! jobbfelöl.) a nagy nemzetek épen azért erősek, épen azért van bennük alkotó energia, mert nem szakadnak el a múlttól, becsülik a multat és a múlt minden hagyományát, emlékét nemzetük kincseinek tartják. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) En azt tanultam ebből, hogy az egészséges nemzetek mindig bizonyos hódolattal és tisztelettel borulnak le az emlékeik, a múltjaik hagyományai előtt. (Ugy van! jobbfelöl.) Amiként az egyes ember hogyha a multat feledni kezdi, ha nem jut már eszébe az életének előbbi korszaka, akkor az agylágyulás utján van : épen ugy az a nemzet is, amely a múltját megtagadja vagy a múltjától elszakad, vagy múltjának emlékeit, történeti emlékeit nem becsüli, szintén beteg, dégénérait faj, dégénérait nemzet, agyalágyult nemzet. (Ugy van! jobbfelöl.) A 18-as forradalom vívmányai közül egyik sem nyilallott annyira a szivembe, mint törekvés, amelylyel a magyar nemzetet teljesen el akarták szakítani múltjától, valami újfajta irodalmat, valami újfajta művészetet készítettek, és valami mondvacsinált, a régi alkotmányunktól elszakított alkotmánnyal akarták ezt a nemzetet boldogítani. Bár láttam azt, hogy tulajdonképen beteg lelkeknek törekvése ez, (Ugy van ! jobbfelöl.) dégénérait lelkeknek, — akik épen a véletlen folytán uralomra jutottak — az akciója mégis fájt nekem, hogy ép abban az időben, amikor életünk fáját az ellenség darabokra szelte, akkor 41
