Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-38

322 A nemzetgyűlés 38. ülése 1922. még ennek a maradéknemzetnek az erejét is el akarták porlasztani, tönkretenni; vagy pedig épen azért tudta az ellenség nemzetünk életfáját darabokra tépni, mert ilyen beteg lelkek uralkodtak akkor felettünk, (ügy van! jobbfelöl) Én nem tudom, t. Nemzetgyűlés, hogy ezt a törvényjavaslatot a minister ur tervszerűen, bizonyos tervtől hajtatva terjesztette-e be, vagy pedig az alkotási vágynak egy véletlen játéka utján került elibénk ez a javaslat, de én azt hiszem, tervszerűség van a dologban. Nincs semmire sem nagyobb szükségünk nekünk, ennek az árván maradt szegény magyar nemzetnek, mint hogy nemzeti géniuszunk alkotásait, a múltnak nagy kincseit, nagy hagyományait most egy törvényjavaslattal megóvjuk és e megóvás mellett még tovább is fejlesszük. Hiszen történeti emlékeink, hagyományaink, amelyek eddig a nemzedékeket lelkesítették, fenn északon és Erdélyben maradtak, északnak kulcsos városaiban és Erdély kincses városaiban maradtak; a magyar múltnak, a magyar dicsőségnek, a magyar nagy alkotásnak és a magyar géniusznak kincsei ott vannak letéve, itt az Alföld üres maradt a török pusztitás miatt és a felszabadulás után pedig a mai kormányaink nemigen gondoskodtak arról^ hogy az Alföldet benépesítsék a magyar szellem alkotásaival. Pedig most minekünk semmire sincs nagyobb szükségünk, — ahogy a mindennapi falatra szükségünk van, ugy szükségünk van arra, — hogy a magyar léleknek és a magyar szellemnek a -megerősítésére, energiájának a kifejlesztésére mi kiássunk minden emléket, amelyen a múlt moha díszeleg, (Úgy van! jobb felől.) minekünk nincs semmire nagyobb szükségünk, minthogy felássuk azokat a sírokat, amelyekben a magyar nemzet emlékei porladoznak, hogy megmentsük azokat az elpusztulástól, hogy teljesítsük a költő mondását «s hogy az be is váljon rajtunk: »A lelkes eljár őse sirlakához S gyújt régi fénynél uj szövétneket.« Ha mi uj szövétnekkel akarjuk boldogítani ezt a rombadőlt magyar nemzetet, ezt a csüggedt nemzetet, amely talán még nemzeti érzületében is megingott, akkor minekünk a magyar nemzet őseinek a sirhalmához kell elzarándokolnunk, akkor mindenütt templomot keli emelnünk a nagy emlékek számára, mert én a nagy gyűjteményeket, muzeumokat, amelyek még városainkban megvannak a nemzet templomainak tekintem; ahogyan a vallásos szentélyeinkében összegyűjtjük vallásos nagyjaink emlékeit, relikviáit, hagyományait, hogy azokon az utókor lélekben felemelkedjék és egy ideális légiiörbe vonuljon, hogy tudjon alkotni ;• épen így "a nemzet múzeumaiban, ahol a nemzet kincsei vannak felhalmozva, elraktározva, összehordjuk mint a nemzet szentélyeiben azokat az emléke*ket, amelyeket a nemzet géniusza alkotott, hogy az utókor, rajtuk lelkesedve, tovább fűzze alko- . évi aug. hó 17-én, csütörtökön. tásait és azokból a szentélyekből energiájának többletét szerezze. Én azért örömmel üdvözlöm a minister urnák ezt a javaslatát, amely hivatva van arra, hogy nemzeti templomainkat megerősítse, kifejlessze és különösen hogy nemzeti szempontból olyan erőket állítson oda, akik a maguk önállóságával, a műkincseinknek, nemzeti kincseinknek elrendezésével olyan. hatást érjenek el, amelyből a nemzet utódai és a jövő fiai csak tanulhatnak, csak nemesedhetnek. Ez a törvényjavaslat önállósítani fogja a mi nagy múzeumainkat, ahol a nemzet kincsei vannak elhelyezve; tulajdonképen követi ez at javaslat a Nyugat nagy nemzeteinek az eddigi munkásságát. Hiszen épen akkor, amikor Franciaország a 7 l-es katasztrófánál elbukott, épen akkor, amikor a nemzeti szerencsétlensége felett bánkódott ós sirt, a Grambetta-ministeriumban Proust minister volt az, aki beterjesztette a javaslatot, mellyel a francia muzeumokat önálló jogi személlyé tette, igy mintegy benne látták nemzetük lelkének újra való megerősödését, hogyha majd eljön a nagy próba, amellyel a gloire-t újra ki kell fényesíteni, akkor legyen egy iskola, amelyből az utódok tanulhatnak. így tudtommal Angliában is a nagy muzeumok önálló személyiséget alkotnak, és felettük az ország főpapjaiból, lordjaiból kialakult úgynevezett Trustee áll. Ez Franciaországban és Angliában a nagy muzeumokat és a nagy gyűjteményeket olyan helyzetbe juttatta, hogy fejlődhettek és hogy különösen a nemzet szolgálatába állhattak. Én azt hiszem, hogy a minister urnák is ez volt a törekvése, mikor nemzeti múzeumainkat és műgyüjteményeinket a bürokratizmus láncaiból és béklyóiból ki akarja szabadítani és azoktól mentesen egyedül szakembereknek, szakértőknek és műértőknek vezetésére akarja bizni. Ez mindenesetre nagy fejlődésre fogja emelni múzeumainkat és műgyüjteményeinket. Különösen segiti azokat, akik eddig is muzeumokban dolgoztak és életüket ott minden előmenetel nélkül feláldozták a tudománynak, hogy ők is az előmenetelben részesüljenek azáltal, hogy a muzeumok személyzete egy egységbe vonatik össze. Ebből a szempontból sajnálom, hogy ez a javaslat már nem gondoskodik arról, hogy az országban levő többi muzeumokat is önálló személlyé alkossa és bevonja ennek a jogi személynek hatáskörébe. Igaz, hogy az indokolásban a minister ur kilátásba helyezi, sőt. a paragrafus meg is említi, hogy legközelebb törvényjavaslatot fog beterjeszteni a minister ur, de há már törvényt hozunk erről, jobb lett volna egy csapással elintézni mind a kettőt. Némi tekintetben aggályom van, a 2. § 3. pontjának kitétele miatt. Tudniillik ez kimondja, hogy öt olyan műértő egyén hivatik be abba a tanácsba, amely gondoskodni fog műintézeteink