Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-38

320 A nemzetgyűlés 38. ülése 1922, Ezt a gondolatot fejezném ki, rögzíteném meg egy hármas szoborcsoportozatban, ezt a szoborcsoportozatot állitanám fel és ehhez a szoborcsoportozathoz vonultatnám fel minden esztendőben legalább egyszer az ország összes tanulóifjúságát, hogy ott, e hármas szoborcsoportozat előtt nyerjen az ő lelkében izzó hazaés fajszeretetet, hogy ott szoruljon mindenkinek a keze ökölbe, ott csikorgassa mindenki a fogát és esküdjék meg ott, hogy addig nem nyugszik, amig a Kárpátok szent bércein ismét nem lobog a magyar trikolor. (Helyeslés jobbfelöl) Klárik Ferenc: De csak a Nyugattal lehet és nem a Nyugat ellenére ! (Zaj jobbfelöl.) Szabó Sándor: Ellenére is! Barabás Samu előadó: Nyugat mindig megcsalt minket, mindig hitegette fejedelmeinket és mindig cserbenhagyott. II. Eákóczi Ferenc titkára, Vetési megirta: Felséged ne bízzék a franciákban, megjárja a franciával, mert Franciaország mindig csak aziluma lett a trónjuktól, koronájuktól megfosztott világi hatalmasságoknak! Jaj azoknak, akik Nyugatban biznak! Nekünk erőnkben, hőseinkben, becsületünkben, magyarságunkban kell bíznunk. Saját erőnkből, önerőnkből feltámadunk halottainkból, de ne emlegessünk se Nyugatot, se franciát, se angolt. Az Úristen legyen az ő büntető ostoruk gonoszságukért, hogy darabokra tépték a mi szent hazánkat. (Taps a jobboldalon.) Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Bocsássanak meg, hogy e törvényjavaslat ismertetésével kapcsolatosan kifejezést adtam ezeknek az érzéseknek és gondolatoknak, de én kiéreztem, hogy a mi ezidőszerinti vallás- s közoktatásügyi ministerünknek szivében és lelkében szintén ezek az érzések és gondolatok élnek és amikor ő ezt a törvényjavaslatot készítette, amikor e törvényjavaslat minden egyes részét olyan szépen, olyan organikusan összefűzte, összekapcsolta, ő is messze nézett a jövőbe és bizonyára — én hitet mernék tenni erre — épen azokkal a gondolatokkal tervezte, amelyekkel én olvastam ezt a törvényjavaslatot s amely gondolatokkal igyekeztem ezt a nemzetgyűlés szine előtt ismertetni. Tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, méltóztassanak ezt a törvényjavaslatot a maga egészében a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Méltóztassanak lehetővé tenni azt, hogy az az idea, amely ott él a kodifikátor lelkében, álom, amely meg-megjelenik az ő lelki szemei előtt, minél hamarabb megvalósuljon, az ige mennél előbb testté legyen. Tisztelettel javasolom, méltóztassanak a közoktatásügyi bizottság jelentése alapján ezt a törvényjavaslatot elfogadni és azon lenni, hogy ez minél hamarabb törvényerőre emelkedjék. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző: Viczián István! Viczián István: Tisztelt Nemzetgyűlés! A mi közéletünk csupa küzködés, küzdelem az állami létért, Folyton csak a romokat takaritévi aug. hó 17-én, csütörtökön. juk el, igyekszünk a bajokat lehetőleg megelőzni és orvosoljuk a legégetőbb sebeket, szóval csupa negativ munka az, aminek végzésére ma kárhoztatva vagyunk. Ilyen egyoldalú, sivár törvényhozói működés közben valóságos üditő oázisként jelenik meg előttünk ez a kis törvényjavaslat, amelyet a közoktatásügyi minister ur terjesztett elénk, és amelyben felhívja figyelmünket azokra a mérhetetlen és megbecsülhetetlen nemzeti kincsekre, amelyeket a mi nagy közgyűjteményeink képviselnek. Különösen ilyen közgyűjteményünk a Szépművészeti Múzeum képtára, amely méltán sorakozik a nagy európai képtárak mellé, továbbá Országos Levéltárunk anyaga, nagy könyvtáraink és a többi gyűjtemények. Mindezek a gyűjtemények már magukban véve is beszédes bizonyságai annak, hogy a magyar kultúra összehasonlithatatlanul felette áll azon államok balkáni nívójának, amelyek ránk szabadítva, a mi államunk testét szétmarcangolták és bennünket megraboltak, Az utolsó évek nagy megpróbáltatásai közepette nemzetünk rendkívül sokat veszített, de még örülnünk kell annak, hogy legalább ezek a nagy nemzeti közgyűjteményeink megmaradtak és nem jutottak ezek is azoknak a magyar lokomotivoknak és vagonoknak sorsára, amelyeknek a rablók még a használatához sem értettek és amelyek ennek következtében ma már sem nem a mieink, sem nem az övék, hanem az enyészetéi, (ügy van! jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Ebben a törvényjavaslatban a kormány már nemcsak menteni és konzerválni akarja a meglevőket, de tovább fejleszteni is kívánja a mi nagy közgyűjteményeinket, már amennyire ez a mostani nehéz körülmények között lehetséges, tovább fejleszteni kívánja abból a célból, hogy ezek a közgyűjtemények fokozott mértékben állhassanak a magyar civilizáció szolgálatára. A kormány abban a nézetben van, hogy a nemzeti közgyűjtemények jelenlegi bürokratikus igazgatása hátráltatja ezeknek a közgyűjteményeknek egészséges fejlődését, és ennek követ^ keztében az összes közgyűjteményeknek együttvéve egy közös önkormányzatot kíván adni. A törvényjavaslat célzata kétségkívül a legüdvösebb és amennyiben ez a célzat megfelelően érvényesül, ebből a magyar művészetre és nemzeti tudományosságunkra csak előny származhat, (ügy van! jobb felöl.) Én a magam részéről szintén helyesnek tartom azt, ha ezeket a műintézeteket megszabadítjuk a bürokratikus sablontól, viszont azonban óvakodni kell attól, hogy amikor a bürokrácia helyébe az önkormányzat lép, ez az önkormányzat az önkormányzatoknál gyakran tapasztalt túlságos fontolgatás és az önkormányzatok egyéb kóros tüneteinél fogva ne legyen ismét ujabb kerékkötője e nagy műintézetek szabad és megfelelő egészséges fejlődésének. Én azt hiszem, hogy a törvényjavaslat