Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-38

318 A nemzetgyűlés 38. ülése 1922. évi aug. hó 17-én, csütörtökön. művészeti Múzeum és a budapesti királyi Magyar Pázmány Péter tudományegyetem könyvtára feltételesen, együttesen Országos Magyar Gyüjteményegyetem gyűjtőnév alatt egy önkormányzati jogi személyiséggé alakulnak, mely jogi személyiségnek az élén áll a Tanács. A Tanács áll az összes intézetek tisztviselőiből, a Nemzeti Múzeum vezető embereiből, a vallásos közoktatásügyi minister által behívott tiz egyetemi vagy műegyetemi tanárból és a mecénások közül behívott öt egyénből. Ez a huszonhét tagból álló Tanács állana élén imént elősorolt közgyűjteményeinknek, mely Tanácsnak teljesen önkormányzati joga lévén, hatásköre minden eddigi sablonos, bürokratikus adminisztrációtól menten akkép állapittatik meg, hogy az ezen intézményeket érdeklő minden ügyet az önkormányzati elv alapján intézzen, vezessen, konzerváljon azzal a határozott és kitűzött céllal, hogy ezek a közgyűjteményeink legyenek ennek a nemzedéünek és a jövendő mindörökre következő nemzedékeknek mintegy tanítómesterei, ahonnan szeretetet merítsünk mindaz iránt, ami a miénk, ami magyar, ami kulturális, és ami arra van hivatva, hogy nemzetünket ismét naggyá és boldoggá tegye. A törvényjavaslat 12. §-ának minden sorából a kodifikátor rajongó szeretete érzik ki ezen in-' tézmónyek iránt, melyeket évszázados hangyaszorgalom hozott össze, és amelyeknek fentartása, konzerválása legfontosabb nemzeti érdekeink egyike. Az ezen testület élén álló Tanácsnak, mely ezen intézmények mindenféle ügyét vezeti, a következő jogai biztosittatnak : a teljes önkormányzati jog, melyet a Tanács gyakorol s mely szerint : a Tanács jelöli saját elnökét és meghívás alá eső tagjait ; jelöli az intézetek tudományos és közigazgatási tisztviselőit és a tudományos segédszemélyzet tagjait; megállapítja a tudományos tisztviselői kar tagjaira nézve a meddőséget és a megférhetetlenséget ; az intézetek gyűjtési körének megállapítása és tisztázása által biztosítja azok zavartalan, harmonikus együttműködését; gondoskodik róla, hogy a könyvtári, levéltári és muzeális anyag a megállapított gyűjtési szempontoknak megfelelő helyre kerüljön. A gyűjtési terület megállapításának és az anyag áthelyezésének kérdésében hozott határozatot a határozat keltétől számított tiz éven belül csak mindkét érdekelt intézet első tisztviselőjének együttes kívánságára lehet újra tárgyalás alá venni ; tárgyalja és véleményezi az intézetek anyagának eladás, akció vagy csere utján való elidegenítésére vonatkozó terveket, melyeket ellenző többség esetén tiltakozó felirattal terjeszt döntés végett a vallás- és közoktatásügyi minister elé; megállapítja az ásatások, továbbá a természettudományi és néprajzi gyűjtések rendszeres tervét és gondoskodik a programra fokozatos végrehajtásáról; képviseli az önkormányzati testületet és nevében jogügyleteket köt; igyekszik a társadalom érdeklődését nemzeti nagy közgyűjteményeink iránt felkelteni, hogy célt, melynek szolgálatában áll, minél gyorsabban, minél hatékonyabban és minél építőbben megközelíthesse. Ha végigolvassuk ezt a 12 §-ból álló törvényjavaslatot, arról Győződhetünk meg, hogy az egész törvényjavaslat olyan szoros szerves egységet képez, amelynek minden egyes paragrafusa szorosan összefügg az egésszel, és miként a láncszem, ugy kapcsolódik minden egyes része az egészbe. Ez a törvényjavaslat messzemenő célokat van hivatva megvalósítani, nemzetvédelmi célokat, mert hiszen ezek az intézmények, amelyek most egy tanács vezetése alatt közös fogalomban csoportosíttatnak, eddig is fontos nemzeti célokat és ideákat szolgáltak, de most, épen ebben a mi korszakunkban, a nagy világégés után, amikor szerencsétlen nemzetünk mindenkitől elhagyatva, megcsalva, mint a világ csúfja, mint a világ árvája hever a közmegvetés porondján, szükségünk van ezen drága nemzeti kincsek megbecsülésére, ezeknek a nagy közgyűjteményeknek a rendezésére, hogy mintegy örökös mementek legyenek a nemzetnek, a nemzet gyermekeinek arra, hogy mikép kell megbecsülniök a multat, a régi fényes dicsőséges multat. Innen kell erőt merítenünk a jövő küzdelmeire, a jövő nemzedékek ezekből az intézményekből kell hogy lelkesedést merítsenek maguknak, ezek az intézmények kell hogy valamennyiünknek tanítómesterei legyenek, hogy egyfelől szeretettel töltsék el lelkünket, másfelől izzó gyűlölettel és undorral mindennel és mindenkivel szemben, egyesekkel, népekkel és nemzetekkel szemben, akiknek részük van abban, hogy drága hazánk szétdaraboltatott és hogy a magyar nemzet a világ árvája, a világ csúfja lett. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezek az érzések, ezek a gondolatok húzódnak meg a törvényjavaslat minden egyes paragrafusában. A legizzóbb érzés, a fajszeretet tüze érzik ki ezekből a betűkből és amikor a kodifikátor az önkormányzati elv álláspontjára helyezkedve akarja tovább építeni, fejleszteni, gyarapítani ezeket az intézményeket, bizonyára lelki szemei előtt lebegett a leszakított részek szomorú sorsa, ahol a magyar pásztortüzeket ma már csak azok az intézmények képviselik, amelyek nem állami járszalagon jártak, amelyek az állami bürokratikus adminisztráció nyűgeit soha magukra nem véve, saját erejükből, saját verejtékükből éltek a leszakított területeken. Ezek az intézmények képviselik a magyar pásztortüzeket, lelkesítik az ifjúságot, készítenek elő és nevelnek részünkre ujabb meg ujabb nemzedékeket, amelyek vágyva vágyakozzanak vissza az anyaországhoz; ezek azok az intézmények, amelyek önkormányzati alapon, önkormányzati elven saját vérükből, saját verejtékcseppjeikből, a közönség áldozatkészségéből épültek és tartották fenn magukat évtizedeken, sőt