Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

26 A nemzetgyűlés 31. ülése 1922, és ki kell küszöbölni belőle a vallás tanítását. Ezt fejtegeti egyik testvérünk a szabadgondolkodásról május 8-ikán tartott előadásában. Ma már nem a val]ás életünknek a központja, ma már nem az a tudomány, melynek szabad időnket áldozzuk, s mégis azt .látjuk, bogy egész társadalmi, rendünk még mindig a vallásos nevelésen alapszik.« Hogy mi mindenre kiterjedt a szabadkőművesek figyelme, eléggé illusztrálja a »Comenius«páholynak 1916-ban a többi páholy okhoz intézett következő átirata (olvassa) : »A Galilei-kör fennállásának szükségét mindnyájan ismeritek, ezt indokolni feleslegesnek tartjuk. Eddigi működése eléggé igazolja nélkülözhetetlenségét, bennük van egyedül reménységünk, hogy majdan helyettünk fogják lobogtatni a felvilágosodás és emberszeretet lobogóját, a becsületes emberi munka, az egyenlő emberi jogok jegyében.« Méltóztatnak jól ismerni a Galilei-kör működését, ezt a nemzetgyűlésnek nem kell bővebben magyaráznom. Hogy minő rendszeresen, minő tervszerűen folyt ez a munka, erre nézve kénytelen vagyok, habár csak kivonatosan is, idézni az egyik ilyen irányú lapnak a többi páholyokhoz intézett átiratát, melyben a következőket mondja (olvassa) : »Azzal a kérelemmel fordulok hozzád és érdemes páholyodhoz, hogy a radikális világnézet népszerűsítése és terjesztése érdekében rendeljétek meg haladéktalanul lapunkat minél több példányban. Attól a gondolattól vezettetve, hogy a magyar tanitóság a magyar szabadgondolkozás jövendőjét és a nép felvilágosítását biztosit ja, mi a magunk eszközeivel már évek óta folytatjuk ezt a mozgalmat. Nagyon sok tanító címére ingyen küldjük lapunkat, félévig vagy egész évig, amint szükségesnek látjuk. Be kell számolnunk arról, kedves testvéreim, hogy mozgalmunk, bármily szükkörü is volt, gyümölcsös hatású volt. Eszményeink gyökeret vertek a lelkekben és uj híveket szereztünk a haladás, a szabad és emberies gondolkodás számára. Most, amikor arra kérünk, hogy ti is csatlakozzatok a mozgalmunkhoz, melyet több barátunk támogatásával évek óta folytatunk, rá szeretnénk mutatni, milyen fontos nekünk a tanitóság megszerzése és megszervezése. Egyetlen tanitó is foganatosán küzdhet céljaink sikeréért. A tanitó nemcsak a gyermekek tanítómestere, ö érintkezik a néppel. Gyakran ő a falu egyetlen hírforrása és újságja is. Ha napról-napra szellemünkben nevelkedik és a mi világításunkban látja az eseményeket, semmi kétség, hogy a világosság és emberi szabadság barátjává és harcosává válik. Egyetlen tanitó sok-sok ezer hívet jelent nekünk. A tanitó nemcsak az iskolák kapuját jelenti, de a jövő kapuját is.« T. Nemzetgyűlés ! A szabadkőművespáholyok működésének jellemzésére még egy nagyon kis részt leszek bátor röviden felolvasni a »Március«páholy egyik május 1-én rendezett ünnepélyéről. A szónok a következőket mondotta (olvassa) : »Most kezdjük el ünnepelni a prohtárság májusi ünnepét ? Hát nem ünnepeljük-e már régen ? évi július hó 27-én, csütörtökön. Nem kiséri-e már évek óta a főmesteri kalapács ütése a Marseillaise vérforraló ütemeit, a vörös zászlót kibontó lelkes tömeg előtt nem hajtjuk-e mi is meg lobogóinkat és a mi vezéreink szava nem harsog-e azoké mellett, kik a dolgozó százezreket egy uj világ eljövetelének hirdetésével biztatják további kitartásra a nehéz harcokban, a közeli győzelemmel kecsegtető küzdelemben ? A március a május előkészítője, a március május pompájának kürtöse, a március a serdülő május és igy nincs senki, aki forróbb vággyal és forróbb sziwel kiálthassa, hogy éljen, nem az istenek, nem a szentek, nem az elmultak ünnepe, hanem az ember ünnepe, az élet ünnepe, az öröm, a boldogság, a jövő ünnepe ; május ünnepe.« Hogy a háború alatt is milyen hangok merültek fel a szabadkőművespáholyokban, egész röviden leszek bátor egy-két idézettel a nemzetgyűlés elé tárni. A »Kazinczy«-páholy 1917. évi jelentésében ezt olvassuk (olvassa) : »A nagy világégésben egy páholy kis lángját ki látja ? Látjuk mi, akik ápolgatjuk, hol elcsüggedve, hol fel-felbuzdulva, hol bízón, hol szárnyszegetten, de magunkénak valljuk e lángot, mert ha nem is melegít, de világit, embert formál az emberből, mert ismerjük a törvényt, hogy lánggal gyújthatunk s kellő világosságot hozhatunk, ha megvan a Trockijok és Leninek bátorsága, hogyaz előidézett tüzet uralni is tudjuk, nemésak létrehozni.« Nem akarom a t. Nemzetgyűlés bizony drága idejét ezekkel az idézetekkel sokáig igénybèvenni, (Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) de fel kell olvasnom még azt az üdvözlő levelet, amelyet Jászi Oszkár küldött a magyarországi páholyok nagymesteréhez és amely igy hangzik (olvassa) : »Hatalmas Nagymester testvérem. ! A szövetségi tanács nevében küldött szives üdvözlő soraidért fogadd legmelegebb köszönetemet. Eszméink megérlelődésének e mai nehéz és dicsőséges napjaiban mély meghatottsággal töltött el szeretett testvéreimnek lelkes ragaszkodása és belém helyezett bizalma. Tisztelettel kérlek, őrizzétek meg számomra továbbra is testvéries jóindulatú támogatást okát, eszméink mielőbbi teljes megvalósulása iránt.« És közléseim befejezéséül legyen szabad még egy adatot a t. Nemzetgyűlés elé tárni. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Az Eötvös-páholy 1918. évi titkári jelentésében ez foglaltatik, (olvassa) : December 18-án egy testvér a szabadkőművesség iniciáló hivatásának megfelelően azokról az eszmékről szólt, melyek a mi messze jövőnkben az emberek közti ellentéteket megszüntetik s igy az emberiség igaz boldogulását megvalósítanák. Ezek a végcélok a kozmopolitizmus, atheizmus és kommunizmus. (Felkiáltások jobbfelől : Ez az !) A népek egymáshoz való közeledését és egymás közti megértését már most is elősegítené egy nemzetközi közvetítő nyelv.« És erre a célra alkalmasnak véli a latin nyelvet. Halász Móric : Hol van ilyenkor Sándor Pál, Vázsonyi Vilmos és hol vannak a többiek % Most egyikük sincs jelen.