Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

A nemzetgyűlés 31, ülése 1922. szóló is korántsem magyar még.« (ügy van! jőblfelÖl.) T. Nemzetgyűlés ! Sok, nagyon sok szó esett itt a jogrendről és azokról a szabadságjogokról, amelyeket mindannyiunknak tisztelnünk kell. Sok szó esett itt a liberalizmusról is, amely mindenütt az értelmi osztályok nemes hevülésének eredménye volt, azon értelmi osztályoké, melyeknek ugy látszik, történelmi végzetük az, hogy legjobbjaik épen a túlhajtott liberalizmusból kitörő forradalom áldozatai lettek. Mint jurista tisztelője és védelmezője vagyok a jogrendnek én is ; mint keresztény, hive vagyok a liberalizmusból mindannak, ami abban erkölcsös is ; mint magyar ember azonban azt tartom, hogy soha több okunk nem volt arra, hogy Széchenyi tanitását megszívleljük, hogy a mának józan lépcsőlén álljunk, hogy ennek a mának szükségei szerint követeljünk a jogrendből is annyit, amennyi valóban rendet is teremt, és hogy a liberalizmusba ne értsük bele többé azt is, ami csak palástja a szélsőséges demagógiának és annak a radikalizmusnak, amelynek lejtőjén nincs megállás a forradalmi kráter fenekéig. (Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Drozdy Győző t. képviselőtársam, felEmil tette azt, hogy a szabadkőműves páholyok nem m.űkcdhetnek ; ezt sérelmesnek tartotta és kérte határozati javaslatában, hogy a szabadkőműves pá-, holyoknak működését a kormány újból engedélyezze. A kezeim, között van Barcsay Adorjánnak a múlt évben megjelent egy füzete, amely füzetnek adatai — és ez adatok a szabadkőművesség iratai alapján állapíttattak meg — megdöbbentő képét nyújtják annak, hogy minő része volt a szabadkőművességnek, a magyarországi szabadkőműves páholyok működésének abban a borzalmas összeomlásban, amely reánk következett. Méltóztassanak nekem, megengedni, hogy egypár adatot felolvassak. (Halljuk ! Halljuk !) A szabadkőművesség az ő harcias aktivitását 1899-ben kezdette ,meg, amikor a helyettes nagymester — neveket nem. említek, ez úgyis felesleges — kimondotta azt, hogy »vagy belemarkolunk az emberiség nagy kérdéseinek megoldásába és minden testvér egytől-egyig nekifekszik a nagy munkának, vagy megszünük létezni.« A szabadkőművesek nem. szűntek volna m.eg akkor sem létezni, ha nem. markolnak bele az emberiség nagy dolgaiba. Azonban mégis belemarkoltak, és hogy milyen eredménnyel, egypár adattal igazolom.. Ez a mag a nagyváradi László király-páholyban és a budapesti Reform-páholyban-kelt ki a múlt század kilencvenes éveiben. A harci riadót az 1904 októberében tartott vándorgyűlésen fújta meg a Reform-páholy főmestere a következő kijelentésekkel, amikor a helyettes nagymestert üdvözölte (olvassa) : »A modern szabadkőművesség feladatához és szelleméhez képest mi régi szimbólumainknak uj értelmezéseket adunk, s ebben az uj interpretációban az az ércfedezet, amely téged, szeretett nagymesteNTSMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1922—1926, — III. KÖTET, évi július hó 27-én, csütörtökön. 25 rem fogadott, a következő jelentést tárja eléd és mindnyájunk elé. Téged megillet az ércfedezet állásodnál fogva, amelyre a magyar szabadkőművesek egyetemes bizalma állított fel, és pedig ism.erve szabadkőművesi érdemeidet, a királyi művészet iránt érzett buzgóságcdat és azt a nemes lelkesedést, amelyet ügyünk iránt mindenkor kifejtettél. De jelent az ércfedezet, a mindnyájunk kezében villogó acélpenge mást is. Jelenti a magyar szabadkőművesség egyetemének harci elszántságát. Jelenti szilaj és semmi által le nem. küzdhető háborús kedvünket, mert mi igenis, a csatatérre akarunk rohanni, ugy vélvén, hogy ölbetett kezekkel elég soká álltunk a velünk ellenséges hadaknak szervezett és álnok felvonulását. Az ércfedezet nemcsak tisztelet, melyet neked, mint nagymesterünknek adtunk, hanem, felszólittattál is ezzel a magyar szabadkőművesség részéről, hogy nagymester létedre állj élére e harci vágytól égő csapatnak, amely semmit sem vár egyebet, mint hogy az első ágyú dördüljön el, minthogy az első összeütközés történjék meg, amelybe épugy be akarjuk vinni nemes idealizmusunknak legnagyobb részét, mint ahogy a velünk szemben sorakozók beviszik e küzdelembe minden aljasságukat és gonoszságukat.« Erre a riadóra megkezdődött a szabadkőműves munka, elsősorban a tanügyi reformok terén. A »Demokrácia-páholy« 1908-ban a következő határozatot hozta (olvassa) : »Minthogy a régebbi hetekben komoly napilapokban oly, eddig cáfolatlanul maradt hirek jelentek meg, melyek szerint a vallás- és közoktatásügyi kormány a humanisztikus ismeretek tanítását a vidéki középiskolákban a hitoktatók felügyelete alá helyezte ; minthogy ez az intézkedés a közoktatásban érvényesülő felekezeti befolyás növelésének veszélyével fenyeget, mint hogy továbbá számos egyéb köztudomású tény azt igazolja, hogy az iskoláknak az egyre izmosodó felekezeti szellem által való kisajátítását, valamint a kongregációk és szerzetesrendek hatalmának gyarapítását a kormány céltudatosan támogatja, intézi és sietteti ; minthogy végül a szabadkőművesség progresszív irányát csakis az állami felekezetektől független, kötelező és ingyenes közoktatás intézménye fedi, amit különben a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy 1906. évi nagygyűlés! határozata is az egész magyar szabadkőmvúesség osztatlan közvéleménye és határozott álláspontja gyanánt kifejezett, kimondja a páholy, hogy az 1908. évi népoktatási törvényt, főképen az időközi tapasztalatok alapján, csak oly félrendszabálynak tekintheti, mely az igazi ingyenes népoktatás ügyét nemcsak hogy nem szolgálja, de évekre visszavetette és igy a nagypáholy idei körlevelének azon felfogásával, mely a hivatkozott törvényben a szabadkőművesség népoktatási programmja egyik pontjának megvalósulását látja, nem osztozik.« .Az »Eötvös«-páholy 1918. évi jelentésében a következőket olvashatjuk (olvassa) : »Az iskolát meg kell szabadítani a felekezetek vezetése alól 4