Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

 nemzetgyűlés 35. ülése 1922. évi augusztus hó 2-án, szerdán. SÖl Elnök: A képviselő urat ezért a kii ej ezésért rendreutasítom ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igaza van! Zaj. Kiss Menyhért közbeszól.) Kiss Menyhért képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Rendreutasítom. (Zaj a baloldalon. Kiss Menyhért ismét közbeszól.) Kiss Menyhért képviselő urat másodszor utasítom rendre, és ha igy méltóztatik folytatni, kénytelen leszek szigorúbban eljárni. Kiss Menyhért: Rupertet is tessék rendreutasítani ! Elnök : Öb is rendreutasítottam. Ke tessék az elnök intézkedésébe beleavatkozni ! Ezt kikérem. Sándor Pál: Minden jó magyar embernek kívánnia kell azt, hogy egy erős kormány kezében legyen a kormányzás, még ha az nem is felel meg azoknak az ideáknak, amelyeket én táplálok. Szivesebben látok egy erős kormányzatot, ha reakciós is az, szivesebben látom, ha az tartja kezében a hatalmat, mintha egy gyenge kormányzatnak s ennek folytán alakulatoknak vagyunk kiszolgáltatva. Amíg össze nem fogunk, addig ez a gyengeségünk megmarad. Talán láthatták, hogy én mint ellenzéki képviselő, aki meg szoktam mondani a véleményemet, bizonyos irányban hozzájárultam ahhoz, hogy itt ebben a teremben a nyugalom honoljon és az összetartást előbbre vigyük. (Zaj.) De ahogy önök ezt az oldalt támadják, azt hiszem, ezzel az összetartást nem visszük előbbre. Patacsi Dénes : Ki kell vágni a rákfenét ! Sándor Pál : Eleget vágtak már ezen az országon. Ahelyett, hogy nyugalomra intene t. képviselőtársam, folyton izgat. Rupert Rezső : Károlyi mellett lelkesedett a Vigadóban. Elnök : Kérem Rupert képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot megzavarni beszédének elmon-. dásában, mert különben a házszabályokban adott jogaimmal élek. Sándor Pál : Csak egy mondatban, de vissza kell utasítanom azt, ' amit Csilléry t. képviselőtársam Brekiről mondott. Erekit én megkövettem a Házban nyilvánosan. (Zaj.) Tehát ön téved. Nem akarok többet mondani;, ha tudni akarja, kérdezze meg kollégájától, hogy megkövettem-e Erekit. Méltóztassék különben a naplót megnézni. Azután amit ön t. képviselőtársam mond egyes emberekről, mint pl. egy Atlasz nevűről, erre * nézve csak annyit mondok, hogy hiszen lehet egy Atlasz nevű betörő is . . . Csilléry András : Bankái ! Sándor Pál : . . .lehet egy Atlasz nevű gyilkos is. Mi közünk nekünk ahhoz, ha az gyilkolt ? Ha gyilkolt, akasszák fel ! Miért akarja ezt az egész . zsidóságra vonatkoztatni ? Bocsánatot kérek, az nem a béke, amit t. képviselőtársam akar, ha egy embernek nyavalyáját az egész felekezetre vonatkoztatja. Csilléry András : Nem én kezdtem ! Vázsonyi Vilmos: Akkor igazi Atlasz volna, mert tartaná a földet ! Sándor Pál : Rátérek magára az interpellációra, mert azt hiszem, hogy t. képviselőtársaim már mindnyájan fáradtak. (Igaz! ügy van! Felkiáltások jobb felől : Ideje már /^.Felszólalásom jóhiszemű volt, ezt méltóztassanak.nekem elhinni. (Zaj.) Én abszolúte nem iniciáltam azt, hogy meggyanúsítsak bárkit. Én azt mondtam, hogy miután hallottam . . . (Zaj a baloldalon.) Elnök : Miután a szónokot állandóan zavarják, különösen ezen az oldalon, kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot csendben meg. hallgatni. (Egy hang a középen : Kész zsinagóga !) Rupert Rezső: Mi baja? (Felkiáltások jobbfelől ; Rendre ! Hogy beszélhet igy ? Hol van ? Nem vagyunk kocsmában ?) Elnök : Kérem Rupert képviselő urat, méltóztassék csendben maradni ! (Felkiáltások jobbjelől : Rendre !) Sándor Pál : Én azt mondtam, hogy a nemzetgyűlés tagjaira bizom annak megítélését, hogy a zsidók hozták-e be a románokat vagy ők taitották-e itt. A'.t mondtam, hogy bűnhődjék az, akinek bűnhődnie kell. Azonban a volt kurzus férfiainak a korridoron m.utattam. egy listát, amely kilenc névből áll. Ennek a kilenc urnák épugy érdeke, hogy tisztáztassék ez a kérdés, mint a zsidóknak. Mi legalább kívánjuk, hogy tisztáztassék, mert minket nyom. az az érzés, hogy folyton azzal vádolnak, hogy'mi a románokat behoztuk vagy itt tartottuk. Benárd Ágost : Senki sem. hozta be ! Sándor Pál : Jóhiszeműségemet bizonyítja egy irat, melyet voltam, bátor a ministerelnök urnák átadni. A ministerelnök úrtól függ majd, hogy megállapítsa, vájjon az irat tartalma mennyiben felel mëg a valóságnak, én kontrollálni nem. tudom. Én tudomásul veszem, az ő válaszát, ő Ítélje meg. Én ezzel csak azt akarom, bizonyítani, hogy jóhiszemű voltam. Hornon nay Tivadar : Megint beugrattak ! Sándor Pál : T. képviselőtársam., én nem. hivatkozhatom senkire, aki beugratott volna, sajnos, a magam gondolata volt, hiába tolnám másra, amit nem. szoktam, tenni. Csilléry András: A városházán kezdték ! Sándor Pál: önök nem. érzik, de borzasztó fájdalmas, ha nekem, azt kell hallanom., hogy a zsidók hozták be a románokat. Csilléry András : Nem. mondta senki ! (Felkiáltások a középen és a jobboldalon : Nem mondta senki !) Sándor Pál : Arra akarok rámutatni, hogy jóhiszemű voltam, és bátor vagyok bemutatni azt az anyagot, amely rendelkezésemre áll. íme itt van egy adat. 1922 március 22-én a budapesti büntetőbíróság egy főtárgyalásán, nem. népgyűlésen, nem kocsmában, mondta egy királyi ügyész, Miskolczy Ágoston (olvassa) : »Magyarországon van, volt és lesz antiszemitizmus, lesz pedig mindaddig, amíg itt szidok lesznek. A közhangulatot,