Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

3Ö2 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922, amely azt követelte, hogy a zsidók Samuelly akasztófájáért és a románokkal való fraternizálásukért fkessenek, meg lehet érteni.« Benárd Ágoston : ügy van ! Sándor Pál : Ezek után t. kollégám nem mondhatja, hogy rólunk ezt nem állították. Benárd Ágoston : Azt nem mondta senki, hogy behozták, hanem hogy fraternizáltak ! (Zaj.) Sándor Pál : Méltóztassanak elképzelni magukat abba a mentalitásba, amelyben én vagyok. (Zaj.) Elnök ; Csendet kérek, képviselő urak ! Még hét interpalláció vár elintézésre és ha az állandó közbeszólásokkal hosszabbítják a tárgyalást, sohasem lesz vége. Sándor Pál ; De itt van egy másik adat* (olvassa) : »1919 augusztus 27-én 100 főből álló tiszti csapat érkezett Marcaliba (Somogy megye), ott véres pogromot rendeztek, amely után a téglagyárban hét zsidó holttestet sikerült agnoszkálni. Másnap a piacon izgató beszédet mondottak és felmutattak egy három korona néhány fillért tartalmazó perselyt azzal a koholt rágalommal, hogy abban hat kiló aranyat találtak, amelyet a zsidók a románok megvesztegetésére gyűjtöttek.« (Derültség balfelol.) Ha ezeket olvasom, mindig arra a naivitásra gondolok, hogy hogyan képzelhető el, hogy hat kiló arannyal a románokat meg lehet vesztegetni. Azonban, ha önök tudták, amikor uralmon voltak, hogy nem igaz az, hogy a zsidók hozták be a románokat, (Felkiáltások a jobboldalon : Senkisem állította!) akkor miért engedték meg, hogy ezen ürügy alatt gyilkoljanak és raboljanak ? Miért nem állottak ellen abban az időben ? Friedrich István : Én ellenálltam. Sándor Pál : Én ismerem Friedrich István t. képviselőtársamat, tisztelem és becsülöm őt, nem volt soha semmi kifogásom ellene, tudom, hogy ő semmiféle pogromban vagy hasonlóban részt nem vett, sőt ellenkezőleg . .. Friedrich István : Meg is akadályoztam ! Sándor Pál : Azt is tudom, hogy megakadályozta. De bocsánatot kérek, olyan ember, aki ezt megteszi, miért nem emelte fel a szavát az ellen a mese ellen, hogy a zsidók hozták be a románokat és ők tartották itt ? (Zaj.) Az lett volna a nemes magyar karakter, ha ezt megtették volna. Ds innen van, hogy még ma is el van terjedve a nép körében, hogy a zsidók tették. (Ellenmondások a jobboldalon.) Csilléry András: Csak a marasztalásról beszélnek, az van elterjedve ! Sándor Pál : De még más körülmény is vezetett engem interpellációmban. Megjelent e héten egy újságcikk, amely azt állítja, —és nagyon szívesen látnám, ha a ministerelnök ur erre teljes világosságot derítene — hogy a romá,nok az entente részéről visszautasítást kaptak a jóvátétel kérdésében azért, mert amikor azt mondták nekik, hogy ők itt raboltak Budapesten, a románok azt bizonyították, hogy őket behívták. Én ezt kétségbevonom, sőt határozottan el nem hiszem, azon az évi augusztus hó 2-án, szerdán. állásponton vogyok, amelyen Friedrich t. képviselőtársam, hogy nem hiszem el, hogy akadt magyar ember, aki őket behívta. De azon az állásponton is vagyok, amelyen Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam, hogy t. i. én meg tudnám érteni, ha nem tudnánk máskép, mint más államok segítségével a bolsevistáktól megszabadulni. Én interpellációmban fel is hoztam azt a példát, hogy 1871-ben Gambstta idegen segítséggel verte le a kommünt Parisban. Amikor tehát azt mondottam, hogy erre tudnék mentséget, azt Íriszem, teljesen bebizonyosodott, hogy engem rosszhiszeműség nem vezethetett. Engem az az egyetlen körülmény vezetett, hogy 35 milliárdot raboltak el tőlünk a románok. A ministerelnök ur azt mondta, hogy erre a kérdésre a kereskedelemügyi minister ur fog felelni. Azt hiszem, én erre a kérdésre nem fogok feleletet kapni, ez ama interpellációk sorába kerül, amelyekre nem felelnek. (Egy hang a középen : Hegyeshalmy felelt!) Hegyeshalmy Lajos t. képviselő ur felolvasott itt egy jegyzőkönyvet, amelyet neki jelentés formájában adtak át. Csilléry András : Hivatalos jelentés ! Sándor Pál : Én azt hiszem, 35 milliárdot megér Magyarországnak, hogy megtudjuk, hogyan történt a dolog. Azt az egy adatot ugyanis megemlít hetem, hogy azok a vagonok is, amelyek útban voltak már a románok ittléte alatt, ide befutottak. Hogyan volt szabad azoknak a vagonoknak ide befutni ? Anélkül, hogy azt állit ott am volna, hogy gyávaság volt ezeket meg nem menteni, — igy szólt az információm, meglehet, hogy engem hamis vágányra vezettek — szükséges a dolgot megvizsgálni már az entente miatt is és szükséges konstatálni, hogy nem igaz az, hogy a románokat a magyarok hívták be. Wolff Károly : Hivatalos jelentést olvasott fel! Sándor Pál : Bocsánatot kérek, ez a jelentés ugyanazoktól az uraktól származott, akik esetleg a hibát elkövették. (Zaj a közéfen.) Bocsánatot kérek, én nem gyanúsítok senkit. Wolff Károly : Nem is volt akkor elnök ! B. Podmaniczky Endre (közbeszól). Elnök : Podmaniczky képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék csendben lenni ! Sándor Pál : A t. képviselőtársam ép olyan kevéssé volt ott, tehát ép olyan kevéssé konstatál* hatja, hogy igaz-e, vagy nem, mint én ; de a magyar államnak kötelessége, hogy megnézze, hogyan történt ez voltaképen, ott vannak az összes adatok. •Azonkívül itt egy cikk jelent meg Vázsonyi Jenőről, akiről olyan szép szavakban hallottam ma említést, és aki szintén nagyon különös formában ad ki erről egy kommünikét. (Felkiáltások a középen és a szélsőbaloldalon : Fejezze be már !) T. képviselőtársaim, én egész nap hallgattam a beszédeiket, (Felkiáltások a középen : Senki se vádoUa!) de engedek az önök óhajának. Méltóztassék a Pesti Napló július 16-iki számát megnézni, abból látják, hogy igenis lehet azt