Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. évi augusztus hó 2-án, szerdán. 297 országban olyan helyzet, hogy rablóbandák ellen igenis kell és szabad idegen segitséget igénybe A

enni. Mert bocsánatot kérek, Müjukovtól Kerenszkiig az orosz hazafiak talán mind hazaárulók, mert Európa segitséget vették igénybe, a bolsevizmus letörésére? (Egy hang a jobbóldalon: Rablók ellen nem rablókat hell behívni !) Nem, azok nem hazaárulók. Bocsánatot kérek, itt legfeljebb arról a kérdésről lehet szó, hogy amikor a románok már bejöttek, kellett-e őket itt feleslegesen tovább vezetni, vagy feleslegesen itt tartani. Erre a felesleges itt-tartásra azt mondom, hogy igazán naivitás azt hinni, hogy valakinek befolyása itt tarthatta a románokat. Azok itt akartak maradni mindaddig, amig a maguk zsákmányolási munkáját el nem végezték, és elmentek akkor, amikor az entente parancsszava erre. rákényszeritette őket. A t. képviselő ur, aki a Friedrich-kormány tagja volt, nincs tisztában azzal, hogy a Friedrich-kormány kezdetben milyen irányt vett.- Azért beszél arról, mintha mi egy beadványban az ő kormánya ellen akartuk volna megvédelmezni a zsidókat, vagy kértünk volna a demokratapárt részére védelmet. Az ő ministerelnöke elmondotta itt, hogy József főherceg első proklamációja, amelyet kétségtelenül ő maga szerkesztett vagy szerkesztetett és az ő felhivása, a legteljesebb telerancia ahipján állott ; az ő ministerelnöke felolvasta az én levelemet, de elfelejtette hozzátenni, hogy az a levél, az a szózat, amelyet én a magyar társadalomhoz intéztem, és amelyben arra kértem a társadalmat, hogy a bűnös zsidók miatt ne üldözzék az ártatlanokat, az ő hivatalos lapjában jelent meg, tehát az ő legteljesebb helyeslésével és az teljes mértékben megfelelt az ő intencióinak. Patacsi Dénes : Most is helyes ! (Felkiáltások a jobboldalon : Mindenki helyesli.) Vázsonyi Vilmos : A t. képviselő ur nem tudja azt, hogy én az ő kormányával nem álltam szemben olyan idegenül. Az ő kormánya nem indult ugy, amint később " az események tovább fejlődtek, mert amikor én hazajöttem Svájcból, látogatóim egyik legelseje Friedrich István t. ministerelnök ur volt. En ezt már el is felejtettem, ő volt szives most a folyosón erre az epizódra figyelmeztetni és kérte, hogy támogassam az ő kormányát. Kétségtelenül nem azért kérte, mintha ő ezt a kormányt felekezeti vagy faji türelmetlenség irányában akarta volna akkor vezetni, eszeágában sem volt, sőt maga a megindulás az Atlanticával, (Derültség) vagy, pardon, Pollnával, az sem mutatott egyáltalában arra, mintha ilyen irányban tendált Volna kormány és én később sem álltam ellenségesen ezzel a kormánnyal szemben, ellenkezőleg, társaim és barátaim közül egyedüli voltam, aki azt mondtam, kérem ha a keresztény pártok beleszerettek Friedrichbe és kell egy koncentrációs NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — III. KÖTE1 kormányt csinálni, végre ez az ő gusztusuk, hát legyen az a ministerelnök, akit ők kivannak. És nem rajtam állott, hogy ezzel a felfogással nem tudtam keresztülhatolni, mert ezzel — minden barátom megerősítheti — teljesen izoláltan állottam a magam pártjában is. (Ugy van! a baloldalon.) En tehát nem tehetek arról, hogy a Friedrich kormányt nem fogadták el elismert kormánynak. En nem tehetek arról, hogy amikor Bécsen keresztül hozajöttem, a ministerelnök ur vezetése alatt tanácskozás kezdődött itt, amelynek az volt a célja, hogy mit tegyünk a Friedrich-kormány helyébe. Ha tehát oly kormánnyal állunk szemben, amelyről az első naptól fogva afölött tanácskoznak, hogy ezt a kormányt miképen kell eltávolítani, akkor nem én tehetek arról, hogyha ennek a kormánynak nem volt elég ereje és tekintélye ahhoz, hagy eredeti irányát megvédelmezze. Es ha mi védelmezési intézkedést kértünk, ezt se nem magunknak, se nem a zsidóknak kértük, hanem egyszerűen kijelentettük, hogy csak ezek mellett a feltételek mellett vagyunk hajlandók a kormányzatban részt venni, és egyszerűen levontuk a konzekvenciákat a Friedrich kormány tényleges helyzetéből. Én megerősíthetem Friedrich István szavait, hogy az ő hibájából, vagy az ő intenciójából semmiféle atrocitás Magyarországon nem történt. Megerősíthetem teljes mértékben. Tudom azonban azt is és ő is nagyon jól tudja, máskor, amikor nincsenek ilyen ünnepélyes összesülések, hogy az ő kormányának nem mindenütt volt hatalma, az ő rendeleteit nem mindenütt teljesítették. Én a magam bőrén tapasztaltam, hogy az ő kísérőlevelét széttépték, mint egy rongyot, a magam bőrén. tapasztaltam, hogy az útlevelét nem respektálták és a magam bőrén tapasztaltam, hogy az ő ministeriumának belügyministere hiába adott távirati utasitást, hogy utamat haladéktalanul folytassam tovább, az ott lévő alezredes kijelentette, hogy neki csak a székesfehérvári körletparancsnokság parancsol. Ily viszonyok és körülmények között éltünk ; de hiszen ezeknek a viszonyoknak és körülményeknek folytonos felhánytorgatása, megmondtam ezt tisztelt barátomnak őszintén, semmi célra nem vezet és semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Nem vezet célra azért, mert csakis sebeket szaggatunk fel anélkül . . . Patacsi Dénes : Sándor Pálnak is mondja meg ! Vázsonyi Vilmos : . . . hogy elintézhetnők a kérdést. Még sokkal közelebb vagyunk az eseményekhez és sokkal többen vagyunk itt egyik vagy másik oldalon az érdekeltek, semhogy itt a sella curulis-ba beleülhetnénk, vagy Kliót játszhatnánk. Klió nem szótöbbséggel hozza meg határozatait, a történetirást bizzuk a pártatlan történetre, mert nem lehet szótöbbséggel eldönteni, kinek van igaza. 88