Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. évi augusztus hó 2-án, szerdán. 295 ipari munkásságot, a szervezett ipari munkásságot is lekicsinylik és éretlennek tüntetik fel a világ előtt. Hedry Lőrinc : Mennyiben ? Peidl Gyula : Lekicsinylik a választójog tekintetében, mert nem kell neki a titkos, nem érett meg az ország ügyeinek intézésére, és lekicsinylik avval is, hogyha itt ugy állitják be még ma is, ezekben a rettenetes időkben a kérdést, amikor az élelmioikkek árai három-négyszázszorosára emelkedtek, a munkabérek" azonban nem érik el a 60—70-szeresét a békebelinek. Benárd Ágost: Sokkal több, mint amennyit egy közalkalmazott kap. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon- Felkiáltások : Menjen maga a bányába !) Peidl Gyula : Egyötödére sülyedt le egy munkás életnívója. Mikor attól kell remegni, hogy a vidéken, falun, a kenyértelenség, a munkátlanság következtében nagy bajok lesznek, akkor csak nem akarják az urak a magyar népet olybá feltüntetni, hogy az az izgatás hatása alatt sztrájkol ? (Zaj.) Elnök : Kérem a t. képviselő urat : nagyon el tetszett távolodni attól a tárgytól, amelyet a személyes kérdésben való felszólalás megenged. (Felkiáltások bal felől : Engedélyt kapott rá !) Jól tudom, hogy a képviselő ur engedélyt kapott a tárgytól való eltérésre, de ezt az engedélyt igénybe is vette, és most már mégis arra kell kérnem, hogy méltóztassék lehetőleg a személyes kérdés terén maradni. (Helyeslés.) Peidl Gyula: En már be is fejezem beszédemet. Ismételten hangsúlyoznom kell, hogy nem tartom alkalmasnak az időt az ilyen kérdések tárgyalására. (Egy hang jobb felől : Lássa be, hogy az önök oldaláról vetették fel ezt a kérdést!) Nem látom be ! A túloldali felszólalásokat és az egész sereg értekezleten szőtt összeesküvésszerü megállapodásokat tartom hibásnak, mert egymagában véve az az interpelláció, amelyet Sándor Pál t. képviselő ur elmondott, nem adott okot azoknak a vádaknak elhangzására, amelyeket itt hallottunk. Ezek elkerülhetők voltak és az én tisztelettelj es véleményem szerint az ország nagyon fontos érdekében a jövőben is lehetőleg elkerülendők. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Patacsi Dénes: A gyanúsításokra kell válaszolni. De a kívánság helyes S Elnök : Személyes kérdésben a házszabályok 221. §-a alapján szót kért Farkas István képviselő ur. Farkas István : Az idő előrehaladott volta miatt elállók a szótól ! Elnök : Ugyancsak személyes kérdésben kért szót Pekár Gyula képviselő ur. (Nincs itt !) Szintúgy Vázsonyi Vilmos képviselő ur is. A házszabályok 215. §-a alapján a szó őt megilleti. Vázsonyi Vilmos: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy személyes megtámadtatás címén kérjek szót, mert abban a vitás kérdésben, hogy ki hozta be a románokat, Csilléry t. képviselő ur, habár nem beszélt a vasúti kérdésről, mellékvágányra kívánta kisded mozdonyát rátolni. Azt mondja beszédében, nem mond újságot, mert hiszen tegnap Az Est-ben, a mai Szózat-ban nyilvánosságra került az a bizonyos beadvány, amelyet a budapesti demokrata párt intézett az entente-hoz, amelyben arra kéri őket, hogy az entente minden tekintetben védelmezze meg az ittlévő - politikai alakulatokat, köztük főleg a zsidóságot és a zsidóság pártját, a demokrata páríot. T. Nemzetgyűlés ! Igazán nem tudom megmondani, hogy az egyes állitások között a fokozatban, melyik a valótlanabb. T. i. a t. képviselő ur utalt a Szózat-ra, utal az Est-re, utal a tegnapi Népre, de aki a közzétett beadványt ott elolvassa, az mindent megtalálhat abban, csak azt nem, hogy a demokratapárt — magam is az aláírók közt voltam — valaha olyan beadványt intézett volna az entente-hoz, amelyben arra kéri, hogy minden tekintetben védelmezze meg az itt lévő alakulatokat. Nem is tudom, hogy mit ért az alatt a képviselő ur, hogy mi az az alakulat. Mert nekünk alakulataink nem voltak és nincsenek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Különítmények!) És főleg a zsidóságot! Ezt sem kértük. A zsidóság pártját, a demokratapártot. Ezt sem kértük. Valótlan az is, mint ahogy valótlan, hogy valaha a zsidóság pártja lettünk volna, mert egy lajstromos kerületben csekély 44.000 szavazatot kapván, mindenesetre sokkal többet, mint a t. képviselő ur, aki ugyebár 10.000 körül akadt meg, nagyon kevéssé mondhatja, hogy a zsidóság pártja volnánk. Már most ' nézzünk szemébe ennek a vádnak és elsősorban helyezzük azt kellő világításba, hogy a t. képviselő ur itt, mint valami szenzációs leleplezést tálalta fel a Háznak a beadványt. Ez igen nagy szenzáció, mert aki annak idején olvasta a magyar lapokat, tudja, hogy ez a beadvány nemcsak megjelent az akkori lapokban a legnagyobb nyilvánosság mellett, hanem megbeszélés alapján egyes lapokban a lap élén jelent meg, mint vezércikk. Mi volt ebben a beadványban ? Mit akartunk az entente-tól ? Azt, amit kevesen kértek : hogy mi ne jussunk kormányra, abban az értelemben sem, hogy a megalakítandó koalíciós kabinetnek közülünk bárki tagja legyen. Ez nagyon szerény kérelem volt szemben avval, hogy mások titokban azt kérték, hogy igenis tagjai legyenek a kormánynak, vagy ministerelnöki megbízást kapjanak. Ebben a beadványban nincsen más petitum, mint az, hogy ha bizonyos állapotok meg nem változnak, akkor mi nem vagyunk hajlandók semmiféle koncentrációs alakulatban részt venni, sem a politikai életben részt venni. Már most a t. képviselő ur él avval a taktikai fogással, hogy a mai hangulatot és a nemzeti korszakot gyorsan el akarja tüntetni és el akarja felejtetni azt.