Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

290 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. évi augusztus hó 2-án, szerdán. tőlünk, hogy mi három esztendő után reklamáljuk ezt a politikai amnesztiát. Mi most sem teszünk egyebet, mint politikai amnesztiát reklamálunk. Most sem. kívánunk gonosztevők részére kegyel­met, csak a poliitkai amnesztiát reklamáljuk, amelyet, ismétlem., mi a második napon meg­adtunk "az egész vonalon. Patacsí Dénes: De akiket a bolsevisták tar­tóztattak le, nem voltak hazaárulók ! (Zaj.) Buday Dezső : Ebben csak igaza van ! Peidl Gyula: Augusztus 4-én a Peidl-kor­mány rendeletet bocsátott ki, amellyel a házak köztulaj donbavételére vonatkozó korábbi rendele­tet megszüntette ; ugyancsak augusztus 4-én az ipari üzemekre vonatkozó szocializálásokat meg­szüntette. De igaz ezzel szemben, hogy az első kiáltványában a Peidl-kcrmány azt mondotta, hogy mindenki maradjon a helyén. Azt hiszem, nagyon csepp józan ésszel ez máskép el sem kép­zelhető. Ha egyszer nem. felfordulást, nem anar­chiát akartunk, akkor nem. tehettünk egyebet, mint hogy azt mondtuk, hogy egyelőre maradjon mindenki a helyén és fokozatcsan következzék be az Abbau, hogy mindenki az őt tényleg megillető helyre kerüljön. (Zaj.) Propper Sándor: ök nem igy csinálták, az bizonyos ! Peidl Gyula: A különbség épen a célokban van. Mi rendet, békességet, munkát, alkotmányt és demokráciát akartunk, a nemzeti keresztény uralom, ellenben nem. ezt akarja, hanem, pogromot, uszítást, gyűlöletet. Ezt csinálja. (Nagy zaj és élénk ellenmondások jóbbfelől és a középen.) Barthos Andor : Ki csinált itt pogromot ? Peidl Gyula : Botbüntetést, numerus clausust ! (Mozgás.) A dolog természetéből folyik, hogy ellentétes célokéit nem. lehet azoncs eszközöket igénybevenni. Mi tehát amnesztiát adtunk, mi a szocializálásokat megszüntettük, a nemzeti keresz­tény uralom, ezzel szemben három, év múlva sem. ad amnesztiát, ellenben szocializálja a mozikat és talán egyebeket is. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbal­oldalon. Mozgás jóbbfelől. Felkiáltások : Miért fáj ez önöknek!) Ellentétesek lévén a célok, nem lehetnek azonosak az eszközök. (Tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Augusztus 5-én helyreállítottuk a sajtószabadságot ; ugyanaz nap kinyitottuk az addig korábbi rendelkezés folytán lezárva tartott kereskedelmi üzleteket. Ugyanakkor visszaállítot­tuk a vörösőrség helyett •— ez már korábban tör­tént, de nem tudom, a dátumot kivenni •—• a rend­őrséget. Augusztus 4-én visszaállítottuk a bírósá­gokat és ügyészségeket, ugy hogyha semmi egyéb nem bizonyítaná, hogy a bolsevizmus augusztus 1-én Magyarországon tényleg megszűnt, ugy ezek a rendelkezések bőségesen bizonyítják azt, (Az elnöki széket Oaal Gaston foglalja el.) Pekár Gyula : De Klem-Korvin szabadon járt ezalatt és Lőwy László is ! Peidl Gyula : Megint mondok önöknek vala­mit : s akár elhiszik, akár nem hiszik el, én Samuel­lyt és Klein-Korvint soha az életben nem láttam. Azonkívül már Emiltettem, hogy augusztus első napjaiban nem az volt itt probléma, hogy ki sétál az utcán, csak az volt a fontos, hogy ne bántson senkit és ne csináljon felfordulást, mert amig az egyik probléma és a Peidl-kormány egyik cél­kitűzése az volt, hogy itt visszaállítsa a demokra­tikus állapotokat, hogy a rendet fent art sa és a vérontást meggátolja, addig a másik és mindent uraló szempont az volt, hogy a román megszállást elkerülhessük. Ilyen problémák mellett, megval­lom, nekem nem volt fontos, nem is hallottam felőlük, de ha hallottam volna, se lett volna fontos, hogy Klein-Korvin Ottó hol sétál. Patacsi Dénes : Az nem tartozik a demokrá­ciához, hogy gyilkosok szabadon járnak ! (Félkiál­tások a szélsőbaloldalon : Ma is szabadon járnak ! Igaza van !) Pikler Emil : Éljen Patacsí I Patacsi Dénes : Szabadon járt ez a Korvin­Klein akkor, amikor a demokrata Peidl-kormány uralkodott ! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Igaza van Patacsinak !) Ne csavarjátok ki ! Propper Sándor : Egyszer igazat mondott ! Esztergályos János : A szive csak idehúz mi­felénk ! (Derültség a baloldalon.) Saly Endre : Nem lesz többé államtitkár ! Patacsi Dénes : Soha nem fogok veletek közös­séget vállalni! Elnök: Csendet kérek, Pat ácsi képviselő ur ! Peidl Gyula : Ha, amint megállapítottam az imént, olyan kérdésben, amelyet nem mi vetettünk fel, amelynek felvetéséhez nekünk semmi közünk, ugy alakult ki a jellegzetes helyzet, hogy egész napon keresztül velünk foglalkoztak és igyekeztek ránkvarrni a hazaárulás bélyegét, akkor én nem mulaszthatom el annak leszegezését, hogy ami itt. történik nemcsak hat hét óta, hanem ami itt tör­tént annak idején augusztus első napjaiban is, az Magyarországnak, az én megGyőződésem szerint, nem vált hasznára. Az én megGyőződésem szerint, ha akkor azokat a Bécsben és Budapesten folyta­tott tárgyalásokat eredményesen be lehet fejezni, akkor Magyarországon nem következik vérbosszú, nem következik egy évekig tartó gyűlöletes lég­körrel telitett és az országot pusztító állapot, ha­nem akkor, nem kétlem, az igazi bűnösök megbün­tetése és bűnhődése mellett Magyarországon a kon­szolidáció még 1919 végén megindulhatott volna. És hozzáteszem : csonka Magyarország nem volna, ez a csonka Magyarország az én legszentebb meg­Győződésem szerint, . .. Patacsi Dénes : Ha. önök nem lettek volna ! Peidl Gyula : . . . mint amelyik ma, mert nem én, hanem Pázmándy Dénes, aki, azt hiszem, igazán nem tartozik hozzám, állapítja meg írásaiban, hogy pl. a jugoszlávok a Bácskát és a Bánátot csak azután követelték, miután a románok már megszállták Budapestet. B. Podmaniczky Endre : Akkor már ott volt­tak ! Ott Voltak azok régen ! Én ott voltam !

Next

/
Thumbnails
Contents