Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. védekezzenek. Hát még azt is megértem, hogy ha megegyeztek ezekben a szerepekben és itt rábizonyitják Sándor Pál képviselő úrra, hogy a zsidók, igenis, ezt meg ezt tették. Friedrich István : Szó sincs róla ! Peidl Gyula : De nem ez történt, hanem az, ami hat hét óta folyton és szakadatlanul történik, hogy t. i. egy kérdésbe, amelyhez nekünk semmi közünk, belekapcsolták a szociáldemokratákat (Zaj a jobb- és a baloldalon.) és egy teljes napot azzal töltöttünk el, hogy a szociáldemokraták pedig még egyszer hazaárulók. Kabók Lajos : Erre elkészültek, mert Friedrich ur húsz jegyet kért erre a napra! (Zaj.) Friedrich István: Hazugság! Kabók Lajos : Be tudom bizonyítani ! Farkas István : Ne hasonlítson másokat magához Friedrich képviselő ur. (Folytonos zaj.) Peidl Gyula : így állván az ügy, én most, ismét szokásom ellenére, bár egészen röviden kénytelen leszek néhány szót magamról szólni. (Halljuh! a szélsöbaloldalon és jobbfelöl.) En, t.- Nemzetgyűlés, annak idején 1919 januárjában munkaügyi és népjóléti mmisterré lettem. Az elvtársaimnak nagyon erős kapacitációja előzte meg azt, hogy én ezt az állást elfogadtam. Azután 1919 augusztusában megkérdezésem és beleegyezésem nélkül lettem rövid időre ministerelnök. 1922-ben, anélkül hogy bármi csekély részem lett volna benne, lettem tagjává ennek a nemzetgyűlésnek. Csak annyit kívánok ehhez hozzáfűzni, hogy én soha életemben semmiféle pozícióra nem törekedtem, soha nem könyököltem. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a középen.) Nem tudom, hogy pl. kinek az unszolására vált Friedrich t. képviselőtársam az 1918-as októberi forradalom hadügyi államtitkárává. Friedrich István : Magam ültem bele ! Persze ! (Élénk derültség. Elnök csenget.) Peidl Gyula : Semmiesetre sem tudok arról, hogy valahogy nagyon erőltették volna erre. (Derültség.) Friedrich István : Azt mondták, hogy pepitás államtitkár, és r ugy dobtak ki ! (Derültség.) Peidl Gyula : Én t. képviselőtársamat sohasem láttam, amig ide be nem jöttem! Friedrich István : En is most ismertem meg! (Élénk derültség.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Peidl Gyula : Nem bizonyos tehát, hogy azok az urak, akik itt nemcsak a pártomat, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a középen.) hanem engem a magam személyében is valahogy mindenképen bolsevikká kívánnak átgyúrni, ugyanezt szintén elmondhatják magukról a poziciószerzés tekintetében. Friedrich István: Mi van a pozícióval? (Zaj.) > Peidl Gyula: Nagyon sok szó hangzott el az idők folyamán akörül, hogy a bolsevizmust tulajdonképen ki is buktatta meg. (Egy hang évi augusztus hó 2-án, szerdán. 287 a jobboldalon: Peidl! Zaj.) Az én megGyőződésem szerint ez a bukás kettős volt. (Halljuk ! Halljuk! a középen.) Kívülről megbuktatta a bolsevizmust a román hadsereg, belülről pedig (Egy hang a baloldalon : A gerslii meg a tök ! Derültség.) a szervezett munkásság. (Zaj.) B. Podmaniczky Endre : Elfogyott a pezsgő ! {Zaj és derültség.) Elnök : Podmaniczky képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. Csendet kérek, képviselő urak! Peidl Gyula : Podmaniczky képviselőtársamnak azt mondom, hogy nekem egészen mindegy, hogy a Hungáriában szovjetház címe alatt itták-e annak idején a pezsgőt, vagy ma más cím alatt isszák. Nekem a dologhoz semmi közöm. Bebizonyított dolog, hogy néhány héttel a proletárdiktatúra kitörése után a szakszervezetekben szervezett munkásság értekezleteket tartott, hogy a helyzeten változtasson. Bebizonyított dolog, hogy ezeknek az értekezleteknek volt a következménye vehemens támadás, amelynek nem volt egyéb célja Kun Béláék részéről, mint az, hogy a szakszervezeteket felrobbantsák, feloszlassák. Illik ezeket a dolgokat tudni. És ha egyik-másik képviselőtársamra, mint a múlt ülésen Jászai képviselőtársamra ráolvasták, hogy ő itt egy gyűlésen beszédet tartott, nem tudom, hogy a 80-as vagy más bizottságban, akkor tudni kell, hogy ennek a 80-as bizottságnak nemcsak választott tagjai voltak, — és ez vonatkozik a Pekár képviselő ur által felolvasott névsorra is — hanem voltak a szakszervezeti vezetők közül ide bedirigált, beparancsolt tagok, akiknek ott ugy kellett engedelmeskedniök és ugy kellett eljönniök, mint ahogy pl. Tomcsányi volt igazságügyminister urnák kellett végeznie munkáját az igazságügyministeriumban. Friedrich István : Ne említse, mert még visszajön ! (Élénk, derültség. Elnök csenget.) Peidl Gyula : Május 2-án vagy 3-án, szóval május első napjaiban volt a helyzet olyan kritikus, hogy a proletárdiktatúra tulajdonkópen csaknem felborultnak látszott. Egy végső erőfeszítéssel akkor valahogy újra felvillanyozták, és hangsúlyozom, uraim, akárhogyan kívánják is a dolgot más vonalba terelni, május 2-án vagy 3-án is lényegileg a magyar föld, a hazafiság szempontja volt az, amelynek segítségével sikerült a már bukóban lévő diktatúrát újra talpraállitani, és ezen a címen sikerült itt egy olyan vörös hadsereget összetoborozni, (Mozgás a jobboldalon.) amelynek segítségével a cseh katonaságot Eperjesig vagy Bártfáíg szorították vissza. (Zaj a jobboldalon és középen.) Tudtommal Kassán és Eperjesen jártak a vörösök. Horváth Zoltán : Léván nemzetiszínű zászlóval fogadták a vörösöket ! Vázsonyi Vilmos: Egész jó volna, ha meg lehetne ismételni !
