Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. védekezzenek. Hát még azt is megértem, hogy ha megegyeztek ezekben a szerepekben és itt rábizonyitják Sándor Pál képviselő úrra, hogy a zsidók, igenis, ezt meg ezt tették. Friedrich István : Szó sincs róla ! Peidl Gyula : De nem ez történt, hanem az, ami hat hét óta folyton és szakadatlanul történik, hogy t. i. egy kérdésbe, amelyhez nekünk semmi közünk, belekapcsolták a szociál­demokratákat (Zaj a jobb- és a baloldalon.) és egy teljes napot azzal töltöttünk el, hogy a szociáldemokraták pedig még egyszer hazaárulók. Kabók Lajos : Erre elkészültek, mert Fried­rich ur húsz jegyet kért erre a napra! (Zaj.) Friedrich István: Hazugság! Kabók Lajos : Be tudom bizonyítani ! Farkas István : Ne hasonlítson másokat magához Friedrich képviselő ur. (Folytonos zaj.) Peidl Gyula : így állván az ügy, én most, ismét szokásom ellenére, bár egészen röviden kénytelen leszek néhány szót magamról szólni. (Halljuh! a szélsöbaloldalon és jobbfelöl.) En, t.- Nemzetgyűlés, annak idején 1919 januárjában munkaügyi és népjóléti mmisterré lettem. Az elvtársaimnak nagyon erős kapaci­tációja előzte meg azt, hogy én ezt az állást elfogadtam. Azután 1919 augusztusában meg­kérdezésem és beleegyezésem nélkül lettem rövid időre ministerelnök. 1922-ben, anélkül hogy bármi csekély részem lett volna benne, lettem tagjává ennek a nemzetgyűlésnek. Csak annyit kívánok ehhez hozzáfűzni, hogy én soha életem­ben semmiféle pozícióra nem törekedtem, soha nem könyököltem. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a középen.) Nem tudom, hogy pl. kinek az unszo­lására vált Friedrich t. képviselőtársam az 1918-as októberi forradalom hadügyi állam­titkárává. Friedrich István : Magam ültem bele ! Persze ! (Élénk derültség. Elnök csenget.) Peidl Gyula : Semmiesetre sem tudok arról, hogy valahogy nagyon erőltették volna erre. (Derültség.) Friedrich István : Azt mondták, hogy pepi­tás államtitkár, és r ugy dobtak ki ! (Derültség.) Peidl Gyula : Én t. képviselőtársamat soha­sem láttam, amig ide be nem jöttem! Friedrich István : En is most ismertem meg! (Élénk derültség.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Peidl Gyula : Nem bizonyos tehát, hogy azok az urak, akik itt nemcsak a pártomat, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a középen.) hanem engem a magam személyében is valahogy min­denképen bolsevikká kívánnak átgyúrni, ugyan­ezt szintén elmondhatják magukról a pozició­szerzés tekintetében. Friedrich István: Mi van a pozícióval? (Zaj.) > Peidl Gyula: Nagyon sok szó hangzott el az idők folyamán akörül, hogy a bolsevizmust tulajdonképen ki is buktatta meg. (Egy hang évi augusztus hó 2-án, szerdán. 287 a jobboldalon: Peidl! Zaj.) Az én megGyőző­désem szerint ez a bukás kettős volt. (Halljuk ! Halljuk! a középen.) Kívülről megbuktatta a bolsevizmust a román hadsereg, belülről pedig (Egy hang a baloldalon : A gerslii meg a tök ! Derültség.) a szervezett munkásság. (Zaj.) B. Podmaniczky Endre : Elfogyott a pezsgő ! {Zaj és derültség.) Elnök : Podmaniczky képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. Csendet kérek, képviselő urak! Peidl Gyula : Podmaniczky képviselőtársam­nak azt mondom, hogy nekem egészen mind­egy, hogy a Hungáriában szovjetház címe alatt itták-e annak idején a pezsgőt, vagy ma más cím alatt isszák. Nekem a dologhoz semmi közöm. Bebizonyított dolog, hogy néhány héttel a proletárdiktatúra kitörése után a szakszerveze­tekben szervezett munkásság értekezleteket tar­tott, hogy a helyzeten változtasson. Bebizonyí­tott dolog, hogy ezeknek az értekezleteknek volt a következménye vehemens támadás, amely­nek nem volt egyéb célja Kun Béláék részéről, mint az, hogy a szakszervezeteket felrobbantsák, feloszlassák. Illik ezeket a dolgokat tudni. És ha egyik-másik képviselőtársamra, mint a múlt ülésen Jászai képviselőtársamra ráolvasták, hogy ő itt egy gyűlésen beszédet tartott, nem tudom, hogy a 80-as vagy más bizottságban, akkor tudni kell, hogy ennek a 80-as bizottságnak nemcsak választott tagjai voltak, — és ez vo­natkozik a Pekár képviselő ur által felolvasott névsorra is — hanem voltak a szakszervezeti vezetők közül ide bedirigált, beparancsolt tagok, akiknek ott ugy kellett engedelmeskedniök és ugy kellett eljönniök, mint ahogy pl. Tomcsányi volt igazságügyminister urnák kellett végeznie mun­káját az igazságügyministeriumban. Friedrich István : Ne említse, mert még visszajön ! (Élénk, derültség. Elnök csenget.) Peidl Gyula : Május 2-án vagy 3-án, szóval május első napjaiban volt a helyzet olyan kri­tikus, hogy a proletárdiktatúra tulajdonkópen csaknem felborultnak látszott. Egy végső erő­feszítéssel akkor valahogy újra felvillanyozták, és hangsúlyozom, uraim, akárhogyan kívánják is a dolgot más vonalba terelni, május 2-án vagy 3-án is lényegileg a magyar föld, a haza­fiság szempontja volt az, amelynek segítségével sikerült a már bukóban lévő diktatúrát újra talpraállitani, és ezen a címen sikerült itt egy olyan vörös hadsereget összetoborozni, (Mozgás a jobboldalon.) amelynek segítségével a cseh kato­naságot Eperjesig vagy Bártfáíg szorították vissza. (Zaj a jobboldalon és középen.) Tudtom­mal Kassán és Eperjesen jártak a vörösök. Horváth Zoltán : Léván nemzetiszínű zászló­val fogadták a vörösöket ! Vázsonyi Vilmos: Egész jó volna, ha meg lehetne ismételni !

Next

/
Thumbnails
Contents