Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. Patacsi Dénes: Ez helyes! Csilléry András: Meg kell csinálni! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! T. Nemzetgyűlés ! Peidl képviselő ur itt most épen azt mondotta, bogy a délelőtt folyamán valamelyik képviselő megfenyegette őt és a szociáldemokratapártot azzal, hogy kidobják őket, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Többen !) és ezzel szemben az én részemről védelemben nem részesültek. Kénytelen vagyok konstatálni, hogy én ezt a kifejezést, vagy fenyegetést nem hallottam. (Felkiáltások jobbról: Nem is volt!) Azonban, ha Peidl képviselő ur megnevezi nekem azt a képviselő urat, aki ezt a kifejezést használta, utólag itt a Ház szine előtt rendre fogom utasitani. Egyben pedig biztositom a képviselő urat, hogy a házszabályokadta minden hatalommal és joggal minden egyes képviselő urat mindig meg fogok védelmezni bármiféle támadás ellen. Ha meg méltóztatik nevezni az illető képviselő urat, azonnal utóiéri a rendreutasitás. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Jelentkezzék !) Esztergályos János : Majd jelentkeznek az urak ! Kabó k Lajos : Tessék csak visszaemlékezni ! Elnök : Majd Peidl képviselő ur beszéde után fel fogom hivni az illető képviselő urat, hogy sziveskedjék jelentkezni. Méltóztassék folytatni ! Peidl Gyula : Én csak azt kivánom leszögezni, mélyen t. elnök ur, hogy én azért kaptam ma délelőtt kétszeri elnöki rendreutasitást, mert ismételten azt kérdeztem : lehet-e bennünket innen kidobni. Egy másik vád az, — és ez kétszer hangzott el — hogy fogadalmat tettünk a munkástanácsnak. Ez ellenmondásnak látszik az általam előbb mondottal, hogy t. i. én pedig, megtagadtam azt, hogy elmenjek a munkástanács ülésére. Mégis ugy van, hogy én ezt megtagadtam és való igaz, hogy a munkástanács elnöksége másnap, szombaton, feljött a ministerelnökségre és ott valami fogadalmat tettünk le, nem lévén abban a pillanatban senki más, mint a munkástanács, amire támaszkodhattunk. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ezzel meg kellett barátkozni, mint ahogy megbarátkoztak később hasonló, nem törvényes, nem alkotmányos, hanem csak egy alkalmi valamivel, amire épen hivatkozni lehetett. Elhangzott itt, hogy Biró Dezsőből kivánt a Peidl-kormány főkapitányt csinálni. Erre kijelentem, hogy erről most hallok először, erről én nem tudtam ; nem hallottam soha, hogy Biró Dezső valaha főkapitányjelölt lett volna. Csilléry t. képviselő ur elmondotta itt, hogy mi, a ministerek, t. i. amikor az urak betoppantak a ministertanács ülésére,* nagyon meg voltunk ijedve, fel sem bírtunk vagy mertünk évi augusztus hó 2-án, szerdán. 285 állni a székeinkről. De ha nem csalódom, t. képviselőtársam egy más helyen azt méltóztatott mondani, hogy az urak életük veszélyeztetésével távolito'tták el helyéről a Peidl-kormányt. Csilléry András : Terror-fiuk ültek az előszobában ! Peidl Gyula : Le akarom szögezni, hogy vagy az egyik vagy a másik tévedés. Kabók Lajos : Enyhe kifejezések ! Peidl Gyula : Vagy az egyik vagy a másik mindenesetre tévedés. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azután még egyet. Diamandi könyvéből azt méltóztatott itt felolvasni, hogy neki, t. i. a románoknak, azért kellett Budapestre jönniök, hogy az újjászülető sovinizmust megfojtsák. Csilléry András: Benne van a könyvben! Peidl Gyula : Ha ez igaz és másrészt igaz az, hogy a románok nem 7-én vagy később jöttek be Budapestre, hanem 4-én, amikor még a Peidl-kormány volt kormányon, akkor igaznak kell lenni, hogy tehát a románok a Peidl-kormányban látták ezt a megszületendő sovinizmust. (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások : Ne vicceljen !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Patacsi képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék csendben lenni. Peidl Gyula : Friedrich képviselő ur az újságokból egy sereg szemelvényt olvasott fel annak igazolására, hogy a szociáldemokrata párt árulta a hazát. Én ezzel szemben megállapitom, hogy még nem láttam erre példát, hogy a hazát újságokban árulják. Én ugy tudtam, hogy azok, akik a hazát árulták, bujkáltak, azok ezt titokban, alattomosan cselekedték ; azok a hazaárulási esetek, amelyeket az újságokból lehet felolvasni, az én megGyőződésem szerint nem lehetnek veszedelmesek. (Taps a szélsőbaloldalon. Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Zsitvay Tibor : A nyiltan elkövetett hazaárulás arcátlan hazaárulás ! Peidl Gyula : De ha hazaárulás az, hogy itt a román megszállás alatt munkások — és az én megGyőződésem szerint ezek közt egy egész sereg ártatlan munkás — elhurcoltattak különböző fogházakba, a rendőrségre és a pincékbe és olyan bánásmódban volt részük, hogy elkeseredésükben kidobták magukat az emeleti ablakokból az udvarra, ha ezt tudva aláirtam — nagyon szeretném látni ugyan a fényképmásolatát annak, amit Friedrich képviselő ur itt felmutatott, de lehet, hogy aláirtam — mondom, ha ilyen esetben aláirtam egy támogatást kereső irást, (Félkiáltások a középen: A Ház asztalára!) és ha ez hazaárulás uraim, akkor Ítéljenek el, de én kijelentem, hogy védtelen emberek részére mindig megtenném ugyanazt, hogy a védelmet ott keressem, ahol azt találom. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.)
