Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. Sándor Pál : Csak a szája nagy, barátom, beszéljen a falnak ! Jászj Oszkárról beszéljen ! Vázsonyi Vilmos : En nem irtam neki szerelmes levelet. (Nagy zaj.) Fáy Gyula: Baj van Izrael-ben! (Zaj.) Rupert Rezső : Mindenkinek ki kell nyomozni az előéletét! (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Peidl Gyula : Augusztus 1-én . . . (Folytonos zaj. Bogya János közbeszól.) Elnök : Kérem Bogya képviselő urat, sziveskedjék csendben lenni. (Rupert Rezső közbeszól.) Rupert képviselő urat is kérem, szíveskedjék csendben lenni. Méltóztassék folytatni. Peidl Gyula : Augusztus 1-én ... Rupert Rezső : Odajöttek terrorbandákkal Devecserbe! (Zaj és felkiáltások jobb felöl: Rendre!) Elnök : Másodszor kérem Rupert Rezső képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Peidl Gyula: Augusztus 1-én délután 1 / 8 5 vagy 5 óra tájban kaptam egy értesítést, hogy azonnal jönnek értem, s nagyon fontos ügyben el kell mennem. Néhány perccel később megjelent egy régi ismerősöm a lakásomon — a Népszavában annak idején, 1919-ben megírtam ezeket — és üdvözölt mint Magyarország ministerein okét. Ennyi volt az egész. A proletárdiktatúra bukásáról addig nem is volt tudomásom. Gaál Endre : Ki nevezte ki ministerelnöknek? (Zaj) Peidl Gyula : Akkor kocsiba ültünk és elmentünk az Andrássy-ut 4. szám alatti volt pártklubba, ahol Garbai Sándorral találkoztam. Garb ai elmondta nekem nagyjában, pár szóval, hogy mi történt, kikből áll az uj ministerium s hogy milyen alapon jött az létre, Bogya János : Egymás vállára ütöttek és kinevezték egymást ministernek. (Derültség és zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Pikler Emil : Be kell hozni az alkoholtilalmat a nemzetgyűlésen ! Peidl Gyula : Arra az ellenvetésemre, hogy lehetetlenség felfogásom szerint az, hogy olyanok, akik 24 órával előbb népbiztosok voltak, tagjai legyenek 24 órával később egy polgári — mert nem lehet egyéb — és a magántulajdon elvének alapján álló kormánynak, azt a választ kaptam, — s ez később részben beigazolódott — hogy a volt népbiztosok egyike-másika egyenesen a bécsi entente-missziók kívánságára került be a Peidl-kormányba. (Derültség középen és jobbfelöl.) Amint mondottam, (Zaj. Elnök csenget.) ez későbben beigazolódott, uraim. Én produkálom, — nem rögtön, mert jegyzeteimet a viszonyok hatása alatt annak idején Bécsben hagytam, (Félkiáltások : Ahá !) mert nem tartottam kívánatosnak, hogy haza hozzam azoévi augusztus hó 2-án, szerdán. 283 kat (Zaj. Elnök csendet.) — de annak idején produkálni fogom az erre vonatkozó lefényképezett kéziratát egy urnák, aki kétségtelenül az egyik legtekintélyesebb entente-országot képviselte. (Mozgás a középen.) Pekár Gyula: Ki az? Peidl Gyula : Mindennek dacára azt mondtam Garbai Sándornak, hogy ... (Zaj. Halljuk ! Halljuk •!) Sándor Pál : Ez érdekes ! Pekár Gyula : Ha érdekes, miért nem mondja meg a nevét? Peidl Gyula :,.. lehetséges, hogy ez az entente kívánsága, — mert akkor nem tudtam többet, mint amit szóval hallottam — mégis az a véleményem és megGyőződésem, hogy már csak a politikai morál szempontjából is lehetetlenség, hogy volt népbiztosok a kormányban maradjanak, ez tehát a legrövidebb pár napos átmenetet jelentheti csak. Dobóczky Dezső : Bolonddá tették magát ! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Miért gyanusitanak ?) Propper Sándor: Ez a szokásuk! Peidl Gyula : Ezen beszélgetés után — nem tudom — öt vagy hat órára volt összehiva a munkástanács ülése, amely a kormányzótanács lemondását és az uj kormány kinevezésének approbálását volt hivatva csinálni. (Egy hang jobbfelöl: Ki nevezte ki?) Garbai Sándor felszólított engem, hogy most már menjek el vele a munkástanács ülésére, hogy tudomásul vegyem a kormány kinevezését. Ezt én megtagadtam és a munkástanács ülésére nem mentem el, azt mondván, hogy semmi közöm ehhez a munkástanácshoz. Patacsi Dénes : Pedig nagyon közel volt hozzá ! Farkas István : Messzebb, mint Patacsi ! Peidl Gyula : Ezután a beszélgetés után elváltunk és a tárgyalásokban arról volt szó, hogy miután a proletárdiktatúra megszűnt és a tanácskormány lemondott, szükséges, hogy én és egyik-másik ministertársam haladéktalanul felmenjünk Bécsbe, hogy ott egyrészt az ententemissziókkal tárgyalásokat kezdjünk Magyarország ügyeinek rendezése dolgában, másrészt a Bécsben élő politikusokkal is tárgyalásokat kezdjünk. (Felkiáltások a jobboldalon : Kun Béláékkal ! Az emigránsokkal !) Hát igen, azok is emigránsok voltak ! (Felkiáltások a jobboldalon: Szökevények!) De ezt a tervet azonnal el kellett vetni, mert akkor jelentkezett az a nagyobb probléma, amelyet- Kun Béla szökésével szemben már felemlítettem, hogy tudniillik feltétlenül biztosítani kellett Budapesten és az országban a rendet és a vértelen átmenetet. T. Uraim, ez nem volt annak idején olyan egyszerű dolog. Még nagyon sok bolsevikinek a kezében volt fegyver, tehát ez nem volt olyan egyszerű. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki hallott olyan híreket a proletárdiktatúra alatt; »hogyha pedig elkö36*
