Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. a Magyarországot megszálló románok ministerével folytattam... . Sándor Pál : Nem is tudtam, hogy tárgyalt velük ! Heinrich Ferenc :... a legnagyobb készséggel a felvilágositásokat a legkisebb részletekig meg­adom, amennyiben az akkori kormány és a jelen­legi korm.ány hivatalos esküm alól felold és a nyilatkozat tételére felhatalmaz. Vázsonyi Vilmos: Inkább a kormány alakí­tásáról beszéljen. Heinrich Ferenc : Most jelzem és megnyugta­tom a képviselő urat, hogy ezek a tárgyalások teljesen hazafiasán, korrektül, becsületesen foly­tattattak le, ezek csak azt célozták, hegy a romin rablásoknak gátat vessünk és a románok mielőbb kivonuljanak Magyarország területéről. Hegy ez nem sikerült, az nem. rajtunk múlt. Én ezzel kész is vagyok Végezetül csak még egy kijelentést szeretnék a nemzetgyűlés előtt tenni. A Friedrieh-kormányt, a kormány ministereit, lehet kritizálni, kivált három esztendő múlva, azt azonban nem lehet a Friedrich-kormányra ráfogni, sem a kormány ministereire, hogy csak egy is volt közöttük, aki nem önzetlenül, hazafiasán vállalta volna feladatát. (Tetszés és taps a jobb- és a baloldalon.) Akkor a ministerség nem jelentett diszt. Az felelősséget, kellemetlenséget, áldozatot, bizonyos kockázatot is jelentett. Méltóztassék megGyőződve lenni, hogy mi valamennyien áldozatkészségből, hazafi­ságból vállaltuk el, mikor a proletárdiktatúra megdőlt, egyetlen célunk volt egy polgári kormány­zat lehetőségeit, alapjait megvetni és a proletár­diktatúrának újból való feléledését minden időre lehetetlenné tenni. (Helyeslés jobbról és a középen.) Elnök : Peidl Gyula képviselő urat a 215. §. a) pontja alapján illeti meg a szó. (Zaj.) Csendet kérek, t. képviselő urak. (Mozgás a jobboldalon.) Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Meg kívánom álíapitani, hogy a t. túloldalról, -mielőtt még egy szót szóltam volna, egyes képviselők kísérletet tesznek, hogy engem megzavarjanak. Ha ez a cél­juk, akkor csak tessék. (Élénk ellenmondásoJc jobb­felől) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő, urak ! Peidl Gyula: T. Nemzetgyülls ! (Halljuk/ Halljuk !) Én szokásom ellenére kénytelen vagyok arra kérni a t. Nemzetgyűlést és a mélyen t. elnök urat, hogy arra való tekintettel, hogy itt egy interpelláció kapcsán körülbelül hat órán keresz­tül ismét a szociáldemokrata párttal és annak a diktatúrában és a diktatúra után követett maga­tartásával foglalkoztak a képviselő urak, méltóz­tassanak nekem lehetővé tenni, hogy a kérdéssel ugyancsak kimeritően foglalkozhassam, mert egy­részt nem tartom lehetségesnek, de másrészt nem tartom az ország érdekében állónak sem, hogy itt vádaskodások hangozhassanak el anélkül, hogy azokra reflektálni lehessen. Elnök : A képviselő ur kérését mindenesetre tolmácsolom a Ház előtt, és kérem a Házat, szives­NEMZETGYULESI NAPLÓ. 1922—1926. — III. KÖTET. évi augusztus hó 2-án, szerdán. 281 kedjék Peidl képviselő urnák is azt a jogot meg­adni, hogy a személyes kérdésnek tulaj donképeni tárgyától eltérhessen. (Általános helyeslés.) A ke­rés előzményeit illetőleg kötelességem bejelenteni, hogy minden körülmények között és mindig őr­ködöm afölött, hogy a házszabályok betartassa­nak. A személyes kérdés keretében is vannak bizo­nyos korlátok, amelyeket más körülmények között magam veszek a legszigorúbban. Ma kivételt tettem azért, mert oly súlyos vádak emeltettek egyes képviselő urak ellen, a hazaárulás stb. vádja, hogy az ilyen esetben azt tartottam méltányosnak és helyesnek, ha minden egyes képviselőnek a legmesszebbmenőleg meg­adom a lehetőséget arra, hogy ezekkel a vádakkal szemben nyilatkozzék. Természetesen ugyanez a jog a képviselő urat is megilleti, és ahogy a Ház hangulatából látom, a Ház készséggel megadja a jogot arra, hogy a képviselő ur a szorosan vett tárgytól eltérhessen. (Helyeslés.) Méltóztassék folytatni. Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Ha a ma dél­előtti sajnálatos eseményeket, értem ezalatt azt a tumultust, aminek szemtanúi voltunk, történelmi szemmel nézem, akkor el kell ismernem, hogy az egyoldalú osztályuralom . . . Bogya János : Fordítva nézi a dolgokat ! Peidl Gyula : A magam szempontjából nézem. Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni és a házszabályokat betartani. Peidl Gyula : . . . hogy az egyoldalú osztály­uralom nem szívesen enged beleszólást azokba az ügyekbe, amelyekről azt hiszi, hogy azokhoz más­nak semmi köze. Barthos Andor : Ezt maguk bizonyítják a leg­jobban ! (Egy hang a középen : 1919 március !) Rupert Rezsó' : Akkor kellett volna beszélni ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kérem Rupert képviselő urat, ne adjon alkalmat arra. hogy reflexiók következzenek. Peidl képviselő ur nem tud igy beszélni. Méltóztassék folytatni kép­viselő ur. Peidl Gyula : És ha ezt igy magamban meg­állapítom, lehetetlen vissza nem gondolnom arra a 20 vagy talán még több évvel ezelőtt lefolyt eseményre, amelyet én csak az újságokból ismerek, amikor még csak nem is a parlament­ben uralkodó osztálynak egy ellenese, hanem a saját osztályához tartozó, mégis az első demo­krata képviselő a magyar országgyűlésbe be­került. Akkor folyt ott le olyan jelenet, mint amilyen a mai volt. Azt az első és egyetlen demokrata képviselőt is egyszerűen ki akarták verni és dobni abból a parlamentből, amelyben azt hitték akkor az urak, hogy a dolgozóknak nincs szavuk és nincs keresnivalójuk. (Nagy zaj jobbfelöl,) Gaál Endre : Hogy lehet ilyet mondani ? Vázsonyi Vilmos: Tanulni, tudni, aztán rágalmazni ! Pekár Gyula : A munkások íilléreiből élnek ! 36

Next

/
Thumbnails
Contents