Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

280 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. román katonasággal és a Romániából hozott vasúti közegekkel, Stanuleszkuromán vasúti vezérigazgatóval az élén effektuálták. Az államvasutak igaz gátasának tevékenysége a fegyveres megszálló hatalommal szemben most mir csak tiltakozásukban merülhetett ki, mert semmiféle katonai erőre nem tám.aszkc dhatctt. Minien rekvirálás még a szándék stádiumában azonnal bejelentetett a közben újjáalakult fegyverszüneti és szövetségközi tábornoki bizottságnak, a tiltakozásoknak azonban pozitiv eredménye Magyarország teljes lefegyverezettsége és az entente részvétlensége miatt nem lehetett. A románok igy ellenállás nélkül tervszerűen szállíthatták el a zsákmányukat ; 1302 mozdony, 69 udvari és termes ke esi, 2107 személykocsi, 763 posta és kalauzkccsi, 37.207 teherkocsit, 2458 tartány és' kazánkeosit, összesen tehát 42.604 kccsit hurcoltak el,amiből 27 mozdony és 6977 mindenféle tipusu kocsi m.agánvasuti és külföldi forgalmi eszköz.« Sándor Pál : Borzasztó ! Hegyeshal my Lajos : A románok az ő hivatalos rekvirálásukat szeptember 26-án fejezték be. Azután is hurcoltak el járműveket, amelyek tekintetében ők mindenféle kifogásokat m.ondtak, hogy ezek átlépték a határt s ők nincsenek abban a helyzetben, hegy ezeket a kocsikat visszaadják. Sok ideig tartott, migezeket visszakaptuk, de ezek végre is újból az államvasutak birtokába kerültek. A^ok a kocsik azonban, amelyek számát előbb jeleztem s amelyeket elrekviráltak, elraboltak, azok nagy része ma is ott áll Romániában, mellékvágányon, azok elpusztulnak, mert a farészeket elégették, a többi részek pedig elrezsdásódnak, tönkremennek épugy, mint azok a gépek, amelyeket az állami gépgyárakból és magángyárakból elhurcoltak (Olvass) : »Meg kell itt jegyeznem, -— mondja tovább a jelentés — hogy szeptember 26-án sikerült az igazgatásnak Stanulescu román va sutigazgat ót ól egy Írásbeli nyilatkozatot kieszközölni, mely szerint több kocsit már elhurcolni nem fognak. Ennek a nyilatkozatnak azonban sok foganatja nincs, mert a románok tovább is szállították Erdélybe járóműveinket s szállítják ma is. Stanulescunak az igazgatóság nap-nap mellett szemrehányást tett, hogy igéretét nem tartja meg, mire ő azzal védekezett, hegy a román katonaságnak ő sem tud parancsolni.« Ezek azok az elhurcolt kocsik, amelyeket később, amint Emiltettem, részben sikerült visszakapnunk. »Nyilvánvaló tehát, hogy a románokat a járóműveink elhurcolásában megakadályoznunk nem sikerülhetett volna az esetben sem, ha — ami lehetetlen volt — a járóműkoncentráció kizárólag a Dunántúl történik, hisz előőrseik minden ellenállás nélkül, egészen Szombathely alá jutottak.« Ebből áll a jelentés, amely vonatkozik arra, hogy kik hurcolták el a kocsikat és kiknek hibájából vált lehetségessé ezeknek elhurcolása. Semmiesetre sem voltak azok a hibásak, akikre a képviselő ur gondol, s akiket szive mélyéből épugy gyűlöl, . . . évi augusztus hó 2-án, szerdán. Sándor Pál : Kikre gondoltam ? Hegyeshal

my Lajos ; ... mint engem. Sándor Pál : Nem ! Hegyeshalmy Lajos; Megmutatta itt is, és engem akart meggyanúsítani. Sándor Pál : Dehogy ! Megmondanám, ha igaz volna ! Hegyeshalmy Lajos : Itt a nemzet szine előtt megállapítom, hogy nem azok az urak voltak hibásak, akiket a képviselő ur gondol, azok megtették kötelességüket, hanem hibásak voltak igenis a vörösök, akiknek ugy látszik, a képviselő ur is szószólója akart lenni öntudatlanul is. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Azok az urak, akikre rá akarta volna sütni a képviselő ur, hogy ők a hibásak, azok megtették akkor kötelességüket és megtették később is, mert nekik köszönhetjük azt, hogy az államvasutak olyan rövididő alatt annyira karba jöttek, hogy nemcsak itthon találtak elismerésre, hanem a külföldön is megállapították, hogy sehol sem tudták volna ilyen rövid utón rendbehozni. (Tetszés.) Wolff Károly : Legelső a magyar vasút ! Hegyeshalmy Lajos : Én azt hiszem, hogy ezek után felesleges lesz az, hogy a kereskedelemügyi minister ur vizsgálatot tartson, mert itt van egy hivatalos akta, amely megállapítja, hogy azok, akik akkor az államvasutak élén voltak, a legmesszebbmenőleg megtették kötelességüket. Ezek ellen a képviselő ur vádakat emelt anélkül, hogy érdemesnek tartotta volna magát előzetesen megfelelően informáltatni. Célja volt, hogy vádakat emeljen és gyanúsítson. (Igaz! ügy van! Elénk taps jobbról és a középen.) Elnök : Heinrich Ferenc képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján kért szót. A képviselő urat a szó megilleti. Heinrich Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! A Friedrich-kormánynak első kereskedelmi ministerén voltam (Éljenzés.) és mint ilyen végigszenvedtem nemcsak a megalázásokat, amelyekben a románok részéről részünk volt valamennyiünknek, akik kormányon voltunk, hanem, végigszenvedtem, a rekvirálások, leszerelések összes kínjait, amelyek az államvasutakat teljesen kifosztották, az állami gépgyárat teljesen munkaképtelenné tették. En azon jelentéseket, amelyeket hivatalbeli utódom, Hegyeshalmy Lajos t. képviselőtársam, előbb felolvasott, mindenben megerősíthetem.. Én azon számszerű károkat, amelyeket a román leszerelések, rekvirálások okoztak, csak akkor konstatálhattam, amikor a Huszár-kabinetben másodszor vállaltam a kereskedelmi tárcát. Ezek a számszerű adatok teljesen fedik azokat a jelentéseket, amelyeket a kjépviselő ur bemutatott. Ezekre bővebben kitérni, ezekre reflektálni teljesen szükségtelennek tartom.. Az én felszólalásomnak teljesen más célja van. Amennyiben Sándor Pál t. képviselő ur talán kis váncsi vagy talán súlyt helyez arra, hegy bizonyo| megvilágítást nyerjenek azok a tárgyalások, ameI lyeket én hivatalosan, a kormány megbizásábó