Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

271 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. uralmat, valamint azokat is terheli, akik annak a kormánynak jogutódjai voltak. (Úgy van l jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) De amikor én ebből megállapítom ezt, egyúttal azt is meg kell állapitanom laikus fejjel, hogy nem tudok elképzelni magamnak olyan hadvezetőséget, clyan Vezérkait, amely ha egy harci eredménykép egy természeti akadályt legyőz, — mint ahogy átkeltek a Tiszán — pont az orgoványi vagy az izsáki homokbuckákon állna meg, ahelyett, hogy a következő természeti akadályig, a Dunáig nyomulna előre ; és nem fogja-e elfoglalni azt a fővárost, amely haditényként — a győzelmes hadsereg csapatainak óriási erkölcsi alátámasztást jelent, másrészről óriási deprimáló hatása lehet arra a nemzetre, amelyet az a megaláztatás ér, hogy saját fővárosában el kell tűrni az ellenséges haderő megszállását. (Egy hang jóbbfelől : Tovább mentek a Dunánál/) Igen, amikor m.ár itt voltak, vérszemet kapva, a Dunántúlra is elmentek, s ha jól emlékszem, Veszprémig és Győrig jutottak előre. Hogy mindez tervszerüleg történt, bizonyítja Marderescu tábornok könyve, amelyben leirja az egész hadjáratot, amely Magyarország, illetőleg Erdély megszállásától, vagyis 1918 november 1-től kezdődik és Budapest megszállásáig tart. Ebben a könyvben leirja Marderescu tábornok azt, hogy Pap tábornok, a 20. hadosztály parancsnokának tervei szerint hajtatott végre ez a román hadművelet, — Budapest megszállása, illetve ez az ellentámadás Kun Béláék ellen, Kun Béla hadseregének tőrbecsalása a szolnoki hídfőnél. Ez a Pap tábornok ugyanaz a Pap alezredes volt, aki annak idején Bukovinában népfelkelő csapatokkal igen erőtelj es, eredményes harcokat folytatott az oroszok ellen, később pedig a románok ellen. Méltóztatnak látni azt, hogy ez a harc nem a magyarok ellen lett vezetve, hanem a vörösök ellen. Ezért vállalkozott arra, Pap tábornok is, akinek eljárását nem tudom perhorreszkálni, mert román származású volt. Azonban, mikor ezt a könyvet olvasgattam, kezembe jutott egy másik pont is Diamandi nyilatkozatából, amely nagyon érdekes és fényt vet arra,- amit Sándor Pál képviselő ur interpellációja kapcsán Emiltett. Többek között azt mondja Diamandi, hogy a súrlódásokat az okozta, hogy az oláh okkupáló hadsereg nem engedte meg, hogy a Friedrich-kormány féktelenül üldözhesse a szociáldemokratákat és a zsidókat, és hogy ellenőrizte, hogyan bánnak a politikai foglyokkal a börtönökben, azért még őt is azzal gyanúsították, hogy zsidó. Mindé gyanúsításoknak az volt az oka, hogy ő nem engedte meg, hogy az oláh hadsereg eszközül szolgáljon az üldözésekhez. (Olvassa) ; »Hozzátehetem azonban, valahányszor hire terjedt a kivonulásunknak, munkás- és zsidó-küldöttségek, félve a fehér terrortól, mindannyiszor kifejezést adtak előttünk annak a kívánságuknak, hogy hosszabbítsák meg az okkupációt.« (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon ; Ahá / Kár volt interpellálni /) évi augusztus hő 2-án, szerdán. B. Podmaniczky Endre : Most is tagadják ? Csilléry András: Ezt Diamandi mondja, de tovább következik egy igen érdekes pont (olvassa) : »Egy bánya munkásai, nem. akarom megnevezni, melyik volt, olyan területről, amelyről már kivonultunk, Mardarescu tábornokhoz és hozzám, emlékiratot nyújtottak be, kérve, hogy a helyiséget újból okkupáljuk. Az emlékirat Yersaillesbe is elküldetett a legfőbb tanácshoz.« Tudtommal ez a bánya a tatai szénbánya volt. (Ugy van ! jóbbfelől) Méltóztassanak megengedni, ha az ember ezeket a tényeket és bizonyítékokat olvassa, akkor tényleg bizonyos mértékben mégis csak olyan gondolatnak kell elfogni az embert, hogy micsoda borzalmas rágalom-hadjáratnak kell itt lenni ebben az országban, hogy ilyen vádakat tudjon inszinuálni olyan emberekkel szemben, akik ilyen nemzetbontó, hazaáruló munkára egyáltalán nem vállalkozhattak." Azt látom, hogy itt teljes koncern alakult ki a zsidó lapok részéről, amelyek annak idején a Friedrich-kormány alatt nem részesültek megfelelő támogatásban. Ezek pedig, ugy látom, főleg a sajtónak azok az orgánumai, amelyek ellen ép a napokban adott be Eckhardt t. képviselőtársam egy indítványt és amelyek a nemzetfelforgató munkában résztvettek. És ha én nézem ezt a munkát, m.égis csak arra a megGyőződésre kell jutnom., hogy itt céltudatos, előkészített, tervszerű dologról van szó. Patacsi Dénes : Kutmérgezés ! Csilléry András: Nagyon jól mondja t. képviselőtársam, kutmérgezés, amellyel le akarnak rombolni mindent tekintélyt és azt a keresztény irányzatot, amelyet Sándor Pál képviselő ur egyenesen bűnben fogantnak deklarál beszédében, midőn arra céloz . . . Sándor Pál : Az sem igaz ! Olvassa fel az egész beszédet ! Csilléry András : Mit mondott ? Sándor Pál : Hogy nem igaz ! Olvassa fel az egész beszédet ! A 42-ik oldalon van ! Csilléry András : Majd bebizonyítom. Azt mondta a képviselő ur (olvassa) : »A kurzusnak is oka van tehát felderíteni, hogy ez nem igaz, mert ha igaz volna, akkor konstatálhatom, hogy az egész kurzus erkölcstelen alapon áll.« Meri tagadni? Sándor Pál : Tehát azt mondtam, hogy ha igaz ! Ke tessék ferdíteni ! Csilléry András : T. képviselő ur, ön már egyszer ebben a nemzetgyűlésben valakire olyan igaztalan vádakat szórt, amelyeket nem volt hajlandó még akkor sem elismerni, amikor egy másik képviselőtársunk bizonyította azt, hogy a vádak nem igazak. Sándor Pál : Ez sem igaz. Csilléry András: Ereky Károlyról volt szó, akiről azt mondta, hogy a fronton sohasem volt és csak akkor vonta vissza állítását,.,. Sándor Pál : Beismertem. Csilléry András: . . . amikor Usetty Ferenc t. képviselőtársunk önnel szemben két izben volt