Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

272 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. helyébe a szociáldemokraták részvételével átmeneti kormány alakíttassák.« Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ebből is látható, hogy megvolt bennünk a hajlandóság a békés megegyezésre és nem akartunk itt sem erőszakoskodáshoz, erőszakos cselekedetekhez folyamodni. Tanúm rá Beck Lajos képviselőtársunk, aki itt van a parlamentben, ő is bizonyitja, hogy e kérdés elintézésénél tényleg békés volt a szándékunk és csak akkor nyúltunk az erőszakhoz, mikor láttuk, hogy a szovjethatalom kedvesebb Peidl urnák és társainak, mint a nemzet bizalma. (ügy van! a középen, és jobbfelöl.) (Tovább olvas) : »Arra kérte ezután a megjelent rendőrségi közegeket és tiszteket, hogy rövid időre távozzanak a tanácskozó-teremből, hogy a kormány a kérdés felett eszmecserét folytathasson, mire a megjelentek azt a kijelentést tették, hogy csak az ő jelenlétükben folytatható tovább a tanácskozás. A jelenlévő ministerek erre egyértelműen a tanácskozás félbeszakítása mellett foglaltak állást. Majd később dr. Csilléry közli a ministerelnökkel, hogy telefonbeszélgetés következtében nem emelnek kifogást az ellen, ha a kormány tagjai maguk között megbeszélést folytatnak, mire a teremből eltávoztak. Később megjelent a tanácskozó teremben Schnetzer Ferenc tábornok is, ki az egyesült forradalmi pártok nevében kijelentette, hogy a kormány lemondása esetén a ministeriumok vezetését a rangban legidősebb hivatalnok veszi át ideiglenesen mindaddig, amig néhány nap múlva koncentrációs kormány nem alakul, amelyben a polgárság, parasztság és munkásság is képviseltetést nyer. Mint a belügyministerium vezetésével megbizott felelős egyén kijelenti, hogy ugy ő, mint a megalakuló átmeneti kormány felel minden minister személyi biztonságáért. E célból célszerűnek tartja, ha a ministerek ma még nem hagyják el a ministerelnökségi épületet, mert, bár személyi biztonságuk megóvása érdekében készséggel bocsát karhatalmat rendelkezésükre, de tart attól, hogy esetleg inzultusoknak tétetnek ki. A holnapi naptól kezdődőleg azonban a ministerek lakásukon tartózkodhatnak s mihelyt a szabad mozgást is biztositani tudják, ez elé sem fognak akadályokat gördíteni. Kijelentem továbbá, hogy ez nem letartóztatás, hanem a ministerek személyi biztonsága érdekében kívánatos intézkedés volna. Peidl Gyula ministerelnök a maga személyére vonatkozólag kijelenti, hogy lemondását csupán az erőszaknak engedve, kényszerhelyzetben adja be. A maga személyére vonatkozólag semmiféle kívánsága nincsen, alapítva azonban a megjelent urak azon kijelentésére, hogy mindazok a volt népbiztosok, akik bűnösöknek fognak találtatni, az illetékes bíróság elé állíttatnak, ugyanezt kívánja az egész munkásságra kiterjeszteni, akik közül, tudomása szerint, a román katonaság már most is számosokat, sőt teljesen ártatlanokat puszta feljelentés alapján elhurcolt. évi augusztus hő 2-án, szerdán. A felelősség kérdésében összeülő nemzetgyűlés lesz hivatva határozatot hozni. A jelenlévő ministerek a ministerelnök e kijelentését magukévá téve és ahhoz csatlakozva, jelen jegyzőkönyvet aláírják. Ágoston Péter s. k., Garbai Snádor s. k., Takács József s. k., Szabó Imre s. k., Haubrich s. k., Dovcsák Antal s. k., Peyer Károly s. k., Peidl Gyula s. k. ministerelnök, Kalmár Jenő, a ministertanács jegyzője.« Erre azt követelték Schnetzer tábornoktól és tőlem, hogy ezt a jegyzőkönyvet mi is irjuk alá. Peidl Gyula: Nem! Csilléry András : Bocsánatot kérek, de igen. Schnetzer tábornok kijelentette, hogy »En katona vagyok, tisztességes ember vagyok, önökkel egy lapra nem irom rá a nevemet !« (Taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Peidl Gyula: Valótlan! Csilléry András : Itt belekapcsolódik fejtegetésem Friedrich István képviselőtársam beszédébe, aki felolvasta a Népszava egy cikkét, amelyben azt mondották, hogy a Népszava szerkesztősége gyanús mozgolódást látott a szerkesztőség körül. Igenis, az a gyanús mozgolódás a mi általunk oda kirendelt rendőröktől származott. A tőlünk oda kirendelt katonatisztek és rendőrök voltak, akik 30 munkást tartottak vissza arra az esetre, ha a proklamációt ki kell nyomatni. Az éjszaka folyamán a proklamáció meg is jelent, mert a Világosság könyvnyomda munkásai, amikor megtudták, hogy a szocialista-kommunista kormány eltűnt, a Friedrich-kormány elfoglalta ahelyét, teljes lelkesedéssel kiszedték és kiragasztották a főváros utcáin. Peidl Gyula: Lelkesedéssel szedték ki ! Csilléry András: Igen, lelkesedéssel. Mert ön valószínűleg nem volt ott, azért volt lelkesedés. (Derültség.) Egyebekben megjegyezni kívánom, hogy milyen csodálatos játéka a véletlennek az, hogy az a két gépirókisasszony, aki a ministertanácsi jegyzőkönyvet gépelte, 24 óra múlva a románok fogságába esett, és csak nehezen lehetett őket a térparancsnokság épületében lévő románok kezéből kiszabadítani. S hogy mennyire szimpátiával viseltettek a románok abban a pillanatban, valamint azt megelőzőleg és azután a Friedrich-kormánnyal szemben, legyen szabad arra hivatkoznom, hogy Huszár Károly akkori közoktatásügyi minister urnák, aki pár nap múlva el akart utazni —*- gondolom — Sárvárra, fegyveres román katonák hatoltak a fülkéjébe, puskatussal verték és csak ugy szabadult meg, hogy románul mondta meg, hogy mi járatban van és hogy nem kommunista. Mert azt mondták róla is, hogy bolsevista. Ugy igyekeztek akkor, mindenkit befeketíteni és a románok kezére játszani, hogy ráfogták, hogy kommunista. Ezzel a kérdéssel azért kellett foglalkoznom, mert tulajdonképen itt egy bizonyos vád érte azoI kat az embereket, akik annak idején mindent koc-