Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
Ä nemzetgyűlés 35. ülése 1922. âz indítás elhatároztatott, miután már ugy a rendőrség fehér része, mint az úgynevezett vörös alakulatokban, valamint a különféle hivatalokban és szervezetekben lévő ellenforradalmárok a mi kezünkre játszották át a vezetőhatalmat Budapesten, elhatároztuk ennek a tulajdonképeni u. n. államcsínynek a végrehajtását, ha ugyan annak lehet nevezni, mert tulaj donképen semmi egyéb nem volt az, mint a jogfolytonosságra való visszatérés. De ember tervez, románok végeznek. Augusztus 4-én délután 16 órakor bevonultak a románok Budapestre és természetszerűleg azokat az embereket, akiket mi a vörösőrségekbe betoltunk s akik ott a különféle alakulatokban vörös őrszolgálatokat teljesítettek, a románok lefogták, ugy hogy megtörtént, hogy Taszler Bélát, a nemzetgyűlés volt tagját, és ha jól emlékszem, Móritz István gépészmérnököt a románok elfogták mint bolsevikieket, mert azt mondták, hogy ők is bolseviki vörösőrök, minthogy a rendőrségi alakulatban résztvettek. Erre lefújtuk az egészet. Azt mondta egy újságcikkben az egyik volt forradalmi rendőrkapitány, hogy a rendőrség tulaj donképen Dietz rendőrfőkapitány vezetése alatt állott. Dietz rendőrfőkapitány ugy került a rendőrség élére, hogy amikor augusztus 1-én megtudtuk, hogy Peidl ministerelnök ur Bíró Dezső szocialistát akarja kinevezni rendőrfőkapitánnyá, ezáltal cirkulusainkat meglehetősen zavarva láttuk volna és egy bizalmasunk utján azt az ajánlatot tettük, illetve azt a véleményünket fejeztük ki, hogy a rendőrség tisztviselői kara nagyon rossz néven venné, ha nem közülük való embert neveznének rendőrfőkapitánnyá. Amikor aztán Peidl ministerelnök ur megkérdezte tőle, hogy kit szeretnének tulajdonképen rendőrfőkapitánynak, az illető mindjárt javaslatba hozta Dietz személyét. Azt mondottuk ugyanis, hogy ha már le kell fogni valakit, valaki olyant fogjanak le, aki a rendőrség tisztikara előtt nem örvend abszolút szimpátiának. így történt azután az, hogy tulajdonképen nem Dietz főkapitány intézkedett a rendőrségen, hanem az a fehér ellenforradalmi szervezet, amelyben Iványosy rendőrfőtanácsostól kezdve végig a legutolsó rendőrig és detektivig, azt lehet mondani, mindenki bele volt kapcsolva. Persze a liberális sajtó is nagyon szeretett volna legalább utólag éket verni ebbe az egységes fellépésbe és azt mondta, hogy mi azért csináltuk meg hamarább az ellenforradalmat, nehogy a szegedi kormány Budapestre jöhessen és ő vehesse át a hatalmat. Hát ez olyan inszinuáció, amelyet kereken vissza kell utasítanom. Sándor Pál : Ki mondta ezt ? Csilléry András : Méltóztassék megengedni, képviselő ur, ez nem az ön interpellációjában foglaltatik, de a liberális sajtóban egy kampány indult meg ellenünk. Folyton jöttek hirek, melyek a Friedrich-kormányt azzal gyanúsították meg, hogy azért igyekezett a hatalmat kezébe évi augusztus hó 2-án, szerdán. 267 venni, hogy magához ragadja a hatalmat a szegedi kormánytól. Sándor Pál : Ez nem áll sehol sem ! Csilléry András: Hogy nekünk teljes volt az összeköttetésünk a szegedi kormánnyal, arra nézve legyen szabad hivatkoznom arra az 1919 július 26-án kelt legutolsó szegedi hadügy ministeri rendelkezésre, melyet a szegedi kormány ellenforradalom alkalmával való magatartás esetére adott ki. Ez jelenleg is a kezeim közt van és ha parancsolják, nagyon szívesen megmutatom. (Egy hang a baloldalon : Ábrahám Dezsőtől !) Nem Ábrahám Dezsőtől, hanem a hadügyministertől származik. A hadügyminister természetesen egészen más szervezettel dolgozott és elhatároztuk már akkor, hogy egy esetleges fordulat alkalmával a következőket fogjuk szem előtt tartani. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Méltóztassanak talán a magánbeszélgetéseket a folyosón elvégezni ! Csilléry András : Már akkor elhatároztuk, hogy elsősorban is a hatalmat egy olyan kormánynak fogjuk átadni, amely csak ügyvivő ministerekből áll és ezek addig viszik a hatalmat, amig egy az entente-körök által is szimpatikusnak ítélt bécsi magyar politikus — mert hiszen akkoriban az összes politikusok fenn voltak Bécsben és onnan igyekeztek irányítani a magyarországi politikát — eljön Budapestre és a hatalmat át fogja venni a kezünkből. Hogy ez tényleg igy volt, azt bizonyítani tudom azzal, hogy amikor a Friedrich-kormány megalakult, mi, annak ministertagjai elhatároztuk, hogy a politikában nem veszünk részt és csak az ügyeket fogjuk vinni tovább, a politikában pedig az orientációt és a továbbvitelt Friedrichre bizzuk. Kezeim közt van egy eredeti okmány, amely a következőket mondja (olvassa) : »Az augusztus 7-én reggel megjelent kiáltványban megbízott kormány tagjai augusztus 7-én délután 6 órakor tartott első összejövetelükön megállapították, hogy József főherceg szövege szerint határozottan csak az egyes ministeriumok »ideiglelenes vezetésével« bízattak meg pusztán az átmeneti kormány megalakulásáig pár napra ; hivatali és hazafiúi kötelességüknek tartották, hogy a végső veszedelemben lévő nemzetet ebben a közreműködésük nélkül létrejött fordulatban is szolgálják politikai szerepre, azonban nem vállalkoztak, magukat ügyvivő ministereknek tekintik. E megállapítás után a ministerelnök kijelentette, hogy a politikát egyedül ő intézi s azért csak ő felelős. Egyértelműen sürgették az ügyvivő kormány tágjai azt is, hogy a kiáltványban bejelentett tanácskozások a földmivesek, polgárok és munkások képviselőivel haladéktalanul megindittassanak ; ezt a kívánságot ma nyomatékosan és sürgetőn megismétlik. Budapest, 1919 augusztus 9. Samassa Adolf belügyi ügyvivő minister, Győry Lóránt föld34*
