Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

2G8 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. évi augusztus hó 2-án, szerdán. mivelésügyi ügyvivő minister, Schnetzer Ferenc hadügyi ügyvivő minister, Szászy igazságügyi ügyvivő minister, Keleti kereskedelemügyi ügyvivő minister, Tánczos Gábor külügyi ügyvivő minister, Dr. Csilléry népegészségügyi ügyvivő minister, Grün pénzügyi ügyvivő minister, Imre Sándor vallás- és közoktatásügyi ügyvivő minister. Miután augusztus 4-én nem sikerült az ellenforradalmat végrehajtani, mert a románok szerveinket lefogták, abban állapodtunk meg, hogy most már a románok bevonulása után szervezeteinket együtt tartjuk, szükség esetén fel fogjuk azokat használni, de egyelőre az obszerváció álláspontjára helyezkedünk. Mint méltóztatnak tudni, augusztus 4-én vonultak be a románok és megszállották nemcsak Budapest székesfővárost, hanem' még aznap éjjel megszállták a budai hegyeket is, úgyhogy a sorompók összes kijáratai a románok kezében voltak. Hogy mennyire nem tartottuk azt logikusnak már az első pillanatban, hogy a románok a Dunántúlra is el fognak menni, bizonyítja az a körülmény is, hogy amikor 4-én éjjel ki akartunk menni József főhercegért Alcsuthra és a kelenföldi pályaudvaron Bleyer Jakab barátommal együtt megjelentünk, hogy onnan Bicskén keresztül Alcsuthra utazzunk, fáradozásunk teljesen sikertelen maradt, mert a románok a Keleti pályaudvaron az összes vonatokat megállították. Ezekután elhatározta az ellenforradalmi szervezet, hogy most már szükségesnek látja a dolgok megindítását, Peidléket minden körülmények között el fogja távolítani a helyéről és át fogja adni a hatalmat olyan kormánynak, amely nemzeti szempontból viszi tovább az ügyeket. Először is ítomanelli ezredest kerestük fel és közöltük vele a dolgot. Romanelli teljesen lebeszélt bennünket. Az, aki eddig jó tanácsadónak bizonyult, ebben a pillanatban a Peidl-féle szocialista-kommunista kormány meglehetős pártfogójának mutatkozott. Az ott megjelent Borgliese herceg egyenesen megfenyegetett bennünket, hogy amennyiben ezt megtesszük, Jçzsef főherceggel egyetemben feljelent bennünket Ágoston Péternél, az akkori külügyministernél és a Peidl-kormánynyal le fognak bennünket tartóztattatni. Mi azt feleltük, hogy sajnáljuk, de elhatározásunkban ez nem fog bennünket gátolni és cselekedni fogunk. Ugyanezzel a célzattal felkerestük a román parancsnokságot is és közöltük vele, hogy mi haladéktalanul megteszünk minden intézkedést arra nézve, hogy ez a kormány a helyén ne maradhasson. Erre nézve azután a román parancsnokság vezérkari főnöke, aki fogadott bennünket, — Schnetzer tábornok úrral együtt jelentünk meg — kijelentette nekünk: figyelmeztetem az urakat, hogy mi itt Magyarország belügyeibe be nem avatkozunk ugyan, de a rendet teljes erőnkkel fenn fogjuk tartani, és figyelmeztetem önöket arra, hogy amennyiben itt a legcsekélyebb vérontás vagy bármi hasonló rendzavarás történnék, az urakat fogjuk egyenként felaggatni. Es még hozzátette: egyébként pedig óva intjük önöket attól, hogy bármiféle ilyen erőszakos cselekedetekhez ne merjenek nyúlni. Ez volt az a biztató Ígéret, amit a románok és az entente-missziók részéről nyertünk arra az esetre, ha a Peidl-kormányt a helyéről el merjük távolítani. Mindennek ellenére augusztus 5-én éjjel nagy nehézségek árán sikerült nekünk a rendőrségi remiszből két autót teljesen harcképes állapotban kihozni, megfelelő munícióval és fegyverrel ellátni, és ezen négy magyar tiszt két megbízható soffőr kíséretében — dr. Farkas Tibor tartalékos tüzérhadnagy, Nagy Lajos százados, Bakonyi és Spatáriu cs. és kir. huszárszázados — átmentek a román kordonon Alcsutra azzal a rendelkezéssel, hogy József főherceget hozzák be. A románok a dologról abszolúte nem tudtak semmit; az egyik tiszt, Spatáriu százados tudott románul, Bakonyi egy szót sem, s az előbbi tette lehetővé, hogy a kordonon keresztüljussanak, mert igazolványt tudott szerezni magának. Reggel háromkor tehát utrakeltek és délelőtt 9 órakor József főherceg kíséretében megérkeztek Budapestre. Tudtuk azt, hogy a főherceg, akit annyi családi tradíció, nemzeti érzés kapcsol a magyar nemzethez, aki a háborúban is állandóan együtt harcolt fiainkkal, nem fog bennünket cserbenhagyni és első hivó szavunkra meg fog jelenni Budapesten. Ebben nem is csalódtunk. (Élénk éljenzés.) Es amikor még nem volt bizonyos itt az élet és itt még csak előkészületek folytak, Ő akkor már vállalkozott arra, hogy eljön Budapestre élünkre áll és szükség esetén fegyverrel kezében, mint a többiek, fog harcolni a nemzet jövőjéért. (ElénJc éljenzés és taps.) Amikor őfensége megérkezett, először Wein Dezső barátom lakására ment, ahol a politikai szervezkedés folyt és ahol Pekár Gyula vezetése alatt a politikai vezetőség a keresztény nemzeti párt megalakult. Ott tárgyalt néhány úrral, majd 10 órakor a Bristol-szállóba ment szállására, ahol már elő volt készitve a lakosztálya. A Bristol-szállóban azonnal megkezdődött az ellenforradalmi szervek vezetőinek kihallgatása. Amíg ezek a kihallgatások tartottak, értesítettük a rendőrséget, ahonnan vállalkozó szellemű, magyar érzésű rendőrök, becsületes katonák, körülbelül tiz-tizenketten, jórészt őrmesterek, azonnal felvonultak a Bristol-szállóba és részben ők, részben detektívek gondoskodtak őfensége személyes biztonságáról. Amikor ezek a kihallgatások megkezdődtek, értesültünk róla, hogy az interministeriális bizottság, amely másodika óta ülésezett és arra szervezkedett, hogy amennyiben a Peidl-kormány nem változtatna álláspontján és helyét sürgősen át nem adja más kormánynak, vele szemben a tisztviselők az engedelmességet meg fogják ta-