Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

264 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. ebbe a dologba és várjuk, bogy mi történik holnap. Az éj folyamán mi természetesen meglehetősen éberen őrködtünk afelett, vájjon a fordulat tényleg be fog-e következni, és mikor ez a fordulat bekövetkezett, sikerült összeköttetéseink révén teljes információt kapnunk arról a beszélgetésről, amelyet a bécsi misszió folytatott budapesti megbizottaival. A bécsi entente-misszió itteni összekötő tisztje révén megtudtuk a következőket : 31-én este 8 óra tájban a bécsi misszió idefordult Budapesthez és azt kérdezte, hogy a kivánt változás megtörtént-e, mire a felelet az volt, hogy igen. Éjjel 11 órakor újból azt a kérdést intézte hozzá, hogy szükséges-e esetleges anarchia ellen intézkedni.« Peidl Gyula: Ez 31-én volt? Csilléry András: 3l-én éjjel volt. Csodálkozom rajta, hogy nem tud róla Peidl képviselő ur, mert valószinüleg ott ült annál az aktusnál, mikor az a fordulat megtörtént. (Zaj). A felelet az volt, hogy látszólagosan teljes a nyugalom, beavatkozás nem szükséges. Augusztus 1-én reggel 8 órakor a következő helyzetjelentés ment Bécsbe (olvassa) : »Az éj nyugodtan telt el. Néhány kisebb rablástól eltekintve nevezetes esemény nem fordult elő.« T. i. anarchiától Csernyák miatt féltek, akik elhatározták, hogy még fordulat esetén is az utolsó pillanatban megpróbálkoznak avval, hogy anarchisztikus alapon a hatalmat kezükbe ragadják. Mikor a fordulat augusztus 1-én megtörtént, az első pillanatban mindenki fellélegzett, mindenki azt hitte, hogy most már vége a kommunizmusnak, hogy most már következik egy becsületes népuralom, amely újra megengedi a nemzeti érzésnek fellobbanását is. Azonban olyan változás történt, amely tulajdonképen nem volt változás, mert a népbiztosok egy réfőcinkosok és bűntársaik eltávoztak és ezek helyébe jöttek a szocialisták, akik tulajdonképen bűnpalástoló kormány gyanánt állottak Kun Béláék helyén. Bogya János : Szerepbeosztással dolgoztak ! Csilléry András : Ugy látszik azonban, hogy ez a fordulat, amely a polgárság lelkében fellobbant, a nemzetközi szocialista minister-elvtársakra kellemetlen hatással volt, mert amikor a Dunaparton, főleg dunaparti palotákon, valamint a város belsejében is mindenütt előkerült a palotákra a nemzeti lobogó és ezzel egyidejűleg a tisztek uniformist öltöttek és felvarrták a distinkciókat, akkor — amint Friedrich István előttem szólott t. képviselőtársam Emiltette — a kormány kiadott egy rendelkezést, amelyben szigorúan eltiltotta a lobogó diszt. Főleg azért tiltotta el, hogy a nemzeti zászlót Budapesten ne tűzhessék ki és ezzel bebizonyította, hogy interternationális alapon áll és nemzetietlen. B. Podmaniczky Endre: Hazaáruló! évi augusztus hó 2-án, szerdám. Csilléry András : Hogy még egy másik érvre is hivatkozhassam, szabadjon felemlítenem, hogy a Trockij-laktanyában, ahol a székelyek voltak elhelyezve, megjelent Haubrich akkori u. n. hadügyminister és beszédet tartott a katonasághoz, amelyben elvtársaknak szólította őket; ott lehurrogták őt és emiatt aztán rosszalását fejezte ki. Szabadjon arra is hivatkoznom, hogy ugyanakkor a Trockij-laktanyában levő székely zászlóalj legénysége és az ott lévő tisztek is követelték Haubrich hadügyministertől, hogy vezesse őket a románok ellen és akadályozza meg, ha kell, erőszakkal is, hogy Budapestre egy román katona is betehesse a lábát. Akkor Haubrich hadügyminister ahelyett, hogy eleget tett volna kérésüknek, azt mondotta : mi igenis tárgyalni fogunk a románokkal, békét fogunk kötni és mi a románokat nem tekintjük ebben a pillanatban ellenségnek. Szabadjon csak még egy dologra hivatkoznom. Amikor ez a kormány bemutatkozott, polgári kormánynak óhajtotta magát nevezni, de ha megméltóztatnak engedni, fel fogok olvasni néhány részt abból a proklamációból, amellyel a nemzethez ferdultak augusztus 2-án és amelyben bejelentették a kormányváltozást. Azt mondják ebben (olvassa) : »Az entente hatalmai ultimátumot intéztek kozzánk, követelték, hogy a tanácsrendszer alapján álló kormány helyét más kormány váltsa fel«. Ehhez a feltételhez fűzték a béketárgyalások megkezdését. A magyarországi szocialista szövetséges tanácsköztársaság« — megjegyzem, hogy maguk sem tudták pontosan, hogy is hivják őket, egyszer magyarországi szocialista szövetséges tanácsköztársaság, máskor magyarországi szövetséges szocialista tanácsköztársaság voltak — »ugy látja, hogy ezidőszerint az entente hatalmaival szemben a szívós ellenállás csak haszontalan vérontáshoz vezethet«. Amig azonban a munkások ezreit Csongrádnál a Tiszába fojtatta a vörös uralom, ez nem volt haszontalan vérontás, úgyszintén az sem volt haszontalan vérontás, amikor a Tisza és a Duna között — amit a túloldalon sokat emlegetnek — Kalocsán, Dunapatajon és egyéb helyeken végiggyilkolták a magyar földmivesgazdák százait. Azt mondja a proklamáció : »Az uj kormány az öntudatos szervezett munkásság erejére támaszkodik«. Itt polgári társadalomról egyáltalában nincs szó! »Célja a rendfentartás, hogy az entente-tal való tárgyalások megkezdődhessenek«. Peidl Gyula : Kinek a kiáltványa ez ? Csilléry András: Majd fel fogom olvasni a végén, hogy kik irták ezt alá, méltóztassék csak egészen nyugodtan megvárni. »Kishitűségre nincs okunk. Erősen tartjuk a tiszai frontot. Itthon is fegyelmezett kitartásra van szükség. Az uj kormány bízik abban, hogy a szervezett munkásság nem tűri sem az ellenforradalmárok, sem a fosztogatók garázdálkodását. Meg akarjuk >