Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. feltétlenül óvni Magyarország népét a fehér terror pusztitásainak és a csőcselék rombolásainak rémétől«. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Amikor mi ebben az országban csak vörös terrort ismertünk, akkor ők ebben a kiáltványban már fehér terrorról merészeltek beszélni, szóval ők már előre épitették és előre megcsinálták maguknak azt a bizonyos hidat, amelyen keresztül az internacionáléba belekapcsolódva, igyekeznek majd Magyarországot tovább is alulról megfúrni, mint eddig tették (olvassa) : »Annak tudatában, hogy a dolgozók tömegei zárt sorokban állanak a kormány mögött, a kormány felhivja Magyarország népét, hogy fegyelemmel várja be az eseményeket és feltétlenül engedelmeskedjék a kormány rendelkezéseinek. Mindenki maradjon a helyén, a munkástanácsok és egyéb hatóságok szigorúan teljesítsék kötelességeiket. A rend és fegyelem megsértőire a kormány teljes erejével fog lesújtani. A rend és fegyelem fentartásával az uj kormány megbizza Haubrich József hadügyministert. Aki a kormány rendelkezéseinek ellenszegül, a szervezett munkásság akaratával találja magát szemben. Magyarország népét csak a rend, csak a fegyelem mentheti meg a pusztitástól.« — De nem az ilyen rend és az ilyen fegyelem. — »Budapest, 1919, augusztus 1. Peidl Gyula s. k. ministerelnök, Ágoston Péter s. k. külügyminister, Dovcsák Antal s. k. ipari és kereskedelemügyi minister, Garbai Sándor s. k. közoktatásügyi minister« — szép kis közoktatás — »Garami Ernő s. k. igazságűgyminister, Haubrich József s. k. hadügyminister, Knaller Győző s. k. nemzetiségi minister, Knittelhofer Ferenc s. k. közélelmezési minister, Miákits Ferenc s. k. pénzügyminszter, Peyer Károly s. k. belügyminister, Szabó Imre s. k. munkaügyi és népjóléti minister, Takács Imre s. k. földmivelésügyi minister.« Urbanics Kálmán : Szép kis társaság ! (Felkiáltások jobbfelöl : Itt vannak a nevek !) B. Podmaniczky Endre : A kivánság ki van elégitve ! Csilléry András : Azt hiszem, hogy Peidl képviselő ur nem is gondolta, hogy ebben a kiáltványban tulajdonképen mit ir alá, mikor a fehér terrorról, a vérontásról és az ellenforradalomról beszél. Legyen szabad azonban egyszersmind mindjárt rámutatnom arra is, hogy a legfontosabb intézkedése ennek az úgynevezett Peidl-kormánynak az volt, hogy a Hivatalos Közlöny augusztus 2-iki számában a következőketrendelje el (olvassa): »A központi munkástanács 1919 augusztus 1-én tartott ülésén a szövetséges szocialista tanácsköztársaság kormányzótanácsa bejelentette lemondását, amelyet a munkástanács elfogadott. Az összes eddigi érvényben levő intézkedések tovább is érvényben maradnak.« Tehát a szovjet által hozott intézkeNEMZETGYÜLESI NAPLÓ, 1923—1926. — III. KÖTET, évi augusztus hó 2-án, szerdán. 265 dóseket és határozatokat tovább is érvényben tartandónak minősítette. Kérdem önöktől, lehetett-e ezt a kormányt egy pillanatig is. elismerni, lehetett-e belenyugodni abba a helyzetbe, amely Magyarországon ezáltal az átalakulás által teremtődött? Hiszen ha kezünkbe vesszük az augusztus hó 3-án megjelent Népszavát, annak címlapján még ott ékeskedett a »Yilág proletárjai egyesüljetek« s benne azt olvassuk, hogy a kormány letette a fogadalmat. Méltóztassanak megengedni, az előbb Friedrich István képviselőtársam cáfolta meg Peidl képviselőtársam állítását, amellyel ő kétségbevonta azt, hogy fogadalmat tett. Mélyen tisztelt képviselő ur, legyen szives ismerje be egyszer legalább azokat a dolgokat, amelyek tényleg nyomtatásban megjelentek. Peidl Gyula : Milyen fogadalomról van szó ? Csilléry András (olvassa) : »A kormány letette a fogadalmat. — A Magyar Távirati Iroda jelenti : A kormány tagjai szombaton délután 5 órakor tették le a fogadalmat a központi munkástanács elnökségének kezébe. A fogadalom után a kormány tagjai ministertanácsra ültek össze.« Azt hiszem, ez talán teljesen világos. Itt sem eskü letételéről nincs szó, sem nemzeti gondolatról, sem hazafias érzésről ; itt egy internacionális bűnpalástoló kormány jelent meg, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) amely bűnpalástoló kormányt tulajdonképen már a múlt nemzetgyűlésnek vád alá kellett volna helyeznie, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) mert megengedte azt, hogy Kun Béláék, vagyis a nagy bűnösök, innen büntetlenül kiszökhessenek, úgyhogy aztán a büntetőigazságszolgáltatás csak a kis csirketolvajokat érhette el. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Legyen szabad talán még egy momentumra is rámutatnom. A Népszava augusztus hó 3-iki számában ilyen címmel : »Hivatalban az uj, kormány« megjelent egy intervju, melyben Ágoston elvtárs ezt mondta (olvassa) : »Nekünk a béke érdekében pedig fel kellett hagynunk a tanácsrendszerrel és a demokrácia útjára kellett térnünk. Ennek ellenére is a szocializálás alapján áll a kormány és a szocializált üzemek tovább is azok maradnak. Az entente megb,izottaival való tárgyalás eredményeként közli Ágoston elvtárs, hogy a román fronton az ellenségeskedések szombaton délben megszüntettek.« Tehát kedden »mi erősen tartjuk a tiszai frontot«, — ezt mondták a 2-iki proklamációban, — 3-án pedig azt közölték, hogy az ellenségeskedések megszűntek. Legyen szabad erre vonatkozóan citálnom a román hadvezetőség hivatalos jelentéseit, amelyek szerint (olvassa) : »29-én csapataink elfoglalták a Tisza jobbpartját. A következő helyiségeket birtokba vettük: Tardoscsobny, Taktaszada, Taktaharkány, 34
