Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
258 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. székről beszélnek, bolott voltakép »ellenforradalmi vészbíróság« és »ellenforradalmi vádbiztos« név illethetné meg őket.« Hébelt Ede : Ezt ma is mondjuk ! (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon ; Felkiáltások : Szégyelje magát ! Gazember ! Gyalázatos ! Rendre !) Szomjas Gusztáv: Annak nincs becsülete, aki magyar bíróságra ilyet mond ! Elnök : Hébelt Ede képviselő urat ezen, a magyar biróságokat sértő nyilatkozatáért rendreutasítom. (Felkiáltások jobbfelöl ! A mentelmihez! Ezt nem lehet tűrni ! Gaz emberség ! Zeőke Antal : Egy országot mételyezi meg ilyen kifejezéssel! (Folytonos zaj.) Elnök : Kérem, képviselő urak, méltóztassanak nyugodtak lenni, hogy azt a jogot, amelyet a házsszabályok nekem megadnak abban a tekintetben, hogy a biróság tekintélyét megvédelmezzem, kimerítem. (Helyeslés balfelöl.) A házszabályoknál tovább azonban nem mehetek. A házszabályok rendreutasitást irnak elő. Ez megtörtént. Ha a képviselő ur megismétli a házszabályokba ütköző kifejezését, újra rendreutasítom ; s ha még egyszer megismételné, akkor van helye a mentelmi bizottság elé való utalásnak. Méltóztassanak megnyugodni abban, hogy én a házszabályok adta jogaimat kimerítettem. Méltóztassék folytatni! Friedrich István : Már október elsejétől kezdve a volt kommunistapárt, illetőleg szocialistapárt hivatalos orgánuma uj szerepet kezdett játszani. Eájt a Népszavának az, hogy az országnak egy része még mindig nincs megszállva és nap-nap után gondoskodott olyan cikkek közléséről, amelyek egyenesen buzdították a románokat arra, hogy szállják meg a Dunántúl még meg nem szállott részét. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk!) Amikor például az akkori fővezér ur Sopronban járt és lelkesitő beszédet tartott a csapatokhoz, (Egy hang a középen: Már megint Sopron?) ők azt itt ugy közlik rosszakaratulag, hogy felhívják a románok figyelmét arra, hogy ime, ezek ott miket beszélnek, sőt olyat mond a fővezér, hogy itt még szervezkedhetünk. Ez bűn volt, hogy a magyar hadsereg fővezére azt mondta, hogy szervezkedhetünk, (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Hazaáruló!) Propper Sándor : Könnyen adogatják a címeket ! Friedrich István : Az igazi hazaárulás csak a végén jön. (Derültség.) Varsányi Gábor : Yárjuk meg a végét ! Friedrich István : A Dunántúl déli és délkeleti részében, amelyen a megszálló csapatok szerepét addig Horthy Miklós hadserege játssza, — a megszálló csapatok' szerepét játssza — ellenségnek tekintették a nemzeti hadsereget. (Zaj a jobboldalon.) Bogya János : Grazság Î Aljasság ! évi augusztus hó 2-án, szerdán, Friedrich István: És mit irt? Azt irta, hogy kétségtelenül a kormány tudtával — dőlt betűkkel — sorozások, toborzások folynak, szóval beárulta, hogy mi itt toboroztunk, soroztunk. Pekár Gyula: Szeptember 28! Friedrich István : Majd gúnyolódva ezt mondja (olvassa) : »Horthy Miklós mint a magyar hadsereg fővezére rendelte el a sorozást Somogyország 34 községében. Felülkerekedtek erre a falu vezetőemberei, feljöttek Pestre vezérükhöz, Szabó Istvánhoz, nem a sokorópátkaihoz, hanem a nagyatádihoz és megkérdezték tőle, mint vélekedik a sorozásról stb.« Ez mind azért lett igy beállítva, hogy a románok már tudják, hogy ebben Nagyatádinak döntő szava lesz és hogy lehetőleg intézkedjenek, hogy Nagyatádi ne foglaljon el hazafias álláspontot. Ezek azonban csak az első fecskék voltak, mert ebbe a bűnbe napról-napra jobban bemélyedtek. Urbanics Kálmán : Ki volt a szerkesztő ? (Félkiáltások a jobboldalon : Ki irta?) Friedrich István : Somogyi volt a szerkesztő ! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ezért ölték meg !) Volt a románoknak román pénz ós karhatalmi védelem alatt egy újságuk. Pesti Életnek hivták s az végig gázolt minden magyar nemzeti gondolaton s a leggyalázatosabb piszkolódásokat folytatta. A papirközpont természetesen ennek a lapnak nem volt hajlandó papirost adni, mire egy lap, a Népszava védelmére kelt ennek a Pesti Életnek és követelte, hogy ez a hazaáruló lap papirost kapjon. Mikor mi a Pesti Elet szerkesztőségét le akartuk tartóztatni, ott román katonák fegyvereibe ütköztünk, akik egy plakátra mutatva kijelentették, hogy ez a szerkesztőség a román hadsereg védelme alatt áll. (Zaj és félkiáltások a jobboldalon és a középen : Gyalázat!) De a hang mindig és mindig erősebb lesz ; a címek is mind erősebbek : »Horthy-legények rémtettei«, stb. Mondatok: »A Lenin-fiuk négyhónapos uralmuk alatt nem produkáltak annyit, mint a két hónap óta tobzódó Horthylegények.« Ekkor töltötte be fontos hivatását a Reggeli Hirek című lap. Mi volt ennek az újságnak az eredete? Peidl t. képviselőtársunk természetesen, amikor mi hatalomra jutottunk, rögtön nyomdász-sztrájkot rendezett... Peidl Gyula: Honnan tudja? Friedrich István : . . . amely miatt nem tudott Magyarországon egyetlen egy lap sem megjelenni. Akkor derék műegyetemi hallgatóink (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Felkiáltások : Éljen a magyar ifjúság !) felajánlották szolgálataikat. Megrázó jeleneteknek voltunk tanúi. Egy éjjel megtanulták a nyomdászságot és szegényes csomagolópapíron megjelentünk, mint Reggeli Hirek! Patacsi Dénes: Es ezek Hébelt szerint nem érdemesek a segélyre! Urbanics Kálmán : Ezek nem magától tanultak !