Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

Á nemzetgyűlés 35. ülése 1922. Friedrich István : Még csak egy mondatot olvasok fel, hogy hogyan irt katonáinkról ez az előbb Emiltett sajtó, a többit magam sem tartom célszerűnek, hogy felolvassam, annyira undorító. Azt mondja többek között, hogy a Horthy-legények méltó tanítványai a Leninfiuknak. Lehet, hogy történtek akkor jogsérelmek, de a legborzalmasabb az ilyen esetben az általánosítás. Mi az egész megmentett, megszabadított Magyarország, epedve vártuk akkor a nemzeti hadsereg bevonulását. Ez volt életünk egyik legszebb napja, (Ugy van! Ugy van! Felkiáltások a jobboldalon : Legboldogabb pillanata !) és akkor volt Magyarországon egy újság, amely nap-nap után román cenzúra alatt belevágott ebbe a nemzeti hadseregbe, mert volt talán néhány tagja ennek a hadseregnek, akik túllőttek a célon. Urbanics Kálmán : És még ma is megjelenik ez az újság! Szégyene Magyarországnak, ilyen csak Magyarországon történhetik! Benárd Ágost : Szégyen, hogy megjelenhetik az az újság! Vanczák János : Nézzék meg Ausztriát, mit irnak a monarchista lapok. (Felkiáltások a jobboldalon : Szégyeljék magukat !) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. Méltóztassék folytatni, képviselő ur. Friedrich István : Felmerült akkor terv, hogy talán össze lehetne hivni a régi képviselőházat, törvényesíteni lehetne a választójogi rendeletet és igy indemnitást kapni. Ebben az irányban tárgyaltunk az akkori munkapárt egyes tagjaival, turnusokban folytak a tárgyalások, elég nehezen mentek, de mégis mentek volna. És az akkori háznagyot meg is kértem, hogy ezt az épületet hozassa rendbe és egy délutáni ülést akartunk tartani. A románok először azon a nézeten voltak, hogy ez belügy, amelyhez semmi közük sincs, mikor azonban már folytak az előkészületek, megjelent egy cikk a Népszavában, amely következőket irta (olvassa) : »Semmiképen sem tudjuk helyeselni a régi képviselőház összehivására vonatkozó törekvéseket. Nemcsak hogy helyeselni nem tudjuk, de tiltakozunk is az ellen, hogy ez a panamista, romlott, korrupt testület még egyszer hatékony tényezővé lehessen.« De tovább mentek. Bogya János : Ellopták az ékszereket ós még ők beszélnek! Friedrich István : Eltalálták azt a pontot, ahol érzékennyé lehetett tenni a román megszállott hatóságot, a következőket irták (olvassa) : »A régi képviselőház összehívásának szempontjából meggondolandó az à még egyáltalában tisztázatlan dolog is, hogy voltaképen mely kerületek képviselői kerülnének be a nemzetgyűlésbe. (Felkiáltások a jobboldalon : Hallatlan I) Be jön ez konkrétebb formában is. Számitqtt a cikk írója a balkáni intelligencia nivójára, ugy, hogy megmondták ezt világosan is. Az semmi, hogy ezen kérdés eldöntését az ententera bízták. Mi évi augusztus hó 2-án, szerdán. 259 t. i. azt mondtuk : összehívjuk a régi képviselőházat. Aki jöhet, jöjjön, ha az entente megtiltja a demarkációs vonalon túl levő képviselőknek s ezek nem jöhetnek, legfeljebb nem tudnak jönni, de tenni akartunk ; amit lehetett, azt megpróbáltuk. Majd igy folytatja a cikk (olvassa) : »Még ha az entente vállalkoznék is erre a elöntésre, a megmaradó Magyarország lakossága egyáltalában nem fogadhatja el kötelezőnek magára nézve azokat a határozatokat, amelyeket pl. Sepsiszentgyörgy és más hasonló kerületek«... (Nagy zaj és félkiáltások a jobboldalon : Hazaárulás ! Bitangság! Gazság!) B. Podmaniczky Endre: Gyalázat, hogy itt ülnek ! Vanczák János : A magyar nép bizalmából ülünk itt! Kabók Lajos : Ez nemzetgyűlés ! Elnök : Kérem Kabók képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Csendet kérek, képviselő urak. Friedrich István : Alig hogy ez a lap megjelent, természetesen megint felvonultak a románok, keresték az igazságügyministert és le akarták tartóztatni. Pekár Gyula : Le is fogták egyszer ! Friedrich István : Rögtön rátérek arra is ! Kutatták, hogy ki volt az a sötét ember, aki ezt a tervet kifőzte, és néhai Polónyi Grézáról megírták a Népszavában, hogy az ő őrült agyából pattant ki ez a gondolat. Szegény öreg ur emiatt a legkínosabb helyzetbe került, de a kormány mindazon tagjai, akik a választójogi reformot csinálták és a tisztviselők egy része is ott állott, hogy eltoloncolják őket Dobrudzsába. De ha már Dobrudzsánál tartunk, amely, mint földrajzi hely, fontos szerepet játszott a mi kormányzásunk idején, kénytelen vagyok még egy-két dolgot elmondani. Egy szép napon azt kívánták tőlünk a rpmánok, hogy két népbiztost Haubrichot és Ágostont becsületszóra szabadlábra helyezünk. T. i. ugy képzelték ők, hogy azok becsületszót adnak, mi pedig azt mondjuk nekik, tessék sietni. Patacsi Dénes : Van is ott becsületszó ! Friedrich István : Ez természetesen nem ment, de végre mégis annyira kényszeritettek, hogyha jól emlékszem, ezeket az urakat egy ideig lakásukon őriztük. László Löw Jenő, aki azóta föl lett akasztva, román tisztek társaságában járt kávéházba és detektívek jelentették nekünk, hogy Löw Jenő román tisztekkel sétál a városban. Amikor e miatt interveniáltunk a románoknál, azt mondták, ez teljesen rendben van igy. Ez nem mutatja azt, mintha mi a románokkal valami jó viszonyban lettünk volna. De a szovjetkormány elnökét, Garbait a románok szöktették el és Grarbait itt a románok már az első éjjel védelembe vették és elszállították Romániába. Nekünk ilyen összeköttetésünk nem volt a románokkal. 33*