Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

250 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. betegek voltak, hogy na ez a biztos jön ide, ez ki fogja őket dobni a rabkórházból és be fogja csukni a börtönbe. Ugyanez a biztos megtette azt, hogy Galba Gyula tüzérkapitányt, ezt a vitéz embert, akinek sok medáliája van, végigharcolta a háborút és meg is "sebesült, inzultálta, nem tudom, de bizton pofonütötte. Azt mondják, ennek a biztosnak neve Hébelt. (Zaj jobb felől.) Nem tudom, rokana-e annak a Hébeltnek, aki itt van, lehet, hogy talán ugyanaz . . . Hébelt Ede : Rágalom ! Pekár Gyula : ... ha ugyanaz, akkor ideinvitálom az egész művelt világnak a szemét, hogy nézzen ide, ime itt ül az az ur mi közöttünk . . . Vázsonyi Vilmos: Nem ő az! (Állandó zaj.) Pekár Gyula : ... és akkor igazán nem lehet Magyarországra ráfogni, hogy türelmetlen ország. (Állandó zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Homonnay képviselő urat is kérem, sziveskedjék csendben maradni ! Urbanics Kálmán ; Helyes, nem ő volt ott ! Peidl Gyula : De ha benne van a műsorban, ezt is el kell neki mondania ! Pekár Gyula : önök tiltakoznak — csak ezt az egy megjegyzést engedjék meg — Zalaegerszeg ellen, ahol nem kínozzák az embereket. (Folytonos zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kikötő !) Volt-e akkor csak egy szavuk is ezeknek a borzalmas kínzásoknak meggátlására. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Volt ! De mennyire volt !) Én minden nap olvastam újságot, csak akkor nem, amikor le voltam csukva . Pikler Emil : Hamarább voltam ellenforradalmár, mint ön ! (Zaj.) A kommün alatt egy éjjel nem volt szabad otthon aludnom ! (Felkiáltások jobbfelől : Üljön le !) Elnök : Pikler képviselő urat figyelmeztetem, sziveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni. Pekár Gyula : önök tiltakoznak a Népszavának jogos elkobzása ellen, de a Vörös Újságban nem láttam nyomát annak, hogy önök tiltakoztak volna a kommün alatt annál a kormánynál, (Zaj a szélsőbaloldalon.) amely a Vörös Újságot és néhány más lapot kivéve, az egész magyar sajtót betiltotta. (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) Elnök". Pekár képviselő urat a házszabályok évtelmében kötelességem figyelmeztetni, hogy felszólalása a személyes kérdés határait túllépi. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon ; De mennyire l) Méltóztassék felszólalásában azok között a keretek között maradni, amelyek személyes kérdésben a felszólalás jogát megadják. Rakovszky Iván ; Nagyon helyes ! Rég kellett volna ! Pekár Gyula : Azzal végzem, hogy szomorú enne az az ország, amelyben a veszély percében ellenforradalmároknak Fehér Háza keletkeznék és szomorú lenne annak az országnak sorsa, ahol nem lenne olyan magyar ifjúság, amely életét, vagyonát minden pillanatban kész az integritásért kockára vetni, olyan magyar ifjúság, amilyent pl. évi augusztus hó 2-án, szerdán. Héjj

as'Iván is képvisel. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől.) De, t. Nemzetgyűlés, visszatérek a vörös fonálhoz. Sándor Pál képviselő ur azt kérdezte, kik vezették be ide a románokat ? (Zaj. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Erről van szó I) Utalok arra, hogy ami homályos spácium itt van, az a románságnak Budapest alá érkezése és bevonulása közötti órákra vonatkozik. Erre nézve mi Romanelliéktől kaptuk értesitéseinket, valamint Romanelliéktől kapták : valószínűleg azok az olasz publicisták is, akik ezt nem egy, de sok könyvben publi kálták. Azt hiszem, a közügyet szolgálom, ha rövia etapeokban, úgyszólván óráról-órára közlöm, hogy és mint történt az oláhok bevonulása. (Halljuk ! Halljuk !) Épen ma, augusztus 2-án, van három esztendeje annak, hogy Haubiich az adjutánsát küldte Romanellihez, hogy a románok 22 kilométernyire vannak Budapesttől. Ezt jelentette, Romanelli \ már reggel elküldte volt Salem, hadnagyot Pettinato újságíróval, a Gazetta del Popclo levelezőjével az | oláhok elé, hogy notifikálja nekik Kun Béla bukái sát. Azután elküldött egy másik, Mcrini nevű hadnagyot Szegedre, hogy a szegedi kormányt is ! értesítse erről. És mi történt Salem hadnaggyal ? ' Ez jellemzi az egész állapotot. Az oláhok »pihenésre« szólították fel, »vendégül« fogadták és ; három napig ctt tartották. Salem, csak annyit : látott, hogy amikcr ő megmondta, hogy Kun Béla megbukott és itt nincs többé bolsevizmus, a románok abban a pillanatban az ötödik lovas-diviziót Oonstantinidi tábornok alatt azonnal útnak-indii tották Budapest felé. Mi történt azután ? Megérkezett egy Giugni nevű hadnagy a Ritzbe, aki i szabadságon volt, ezt Romanelli lelkiismeretességből azonnal az oláho

1

: elé küldte, hogy ez is mondja meg nekik, hogy ne jöjjenek be Pestre, | Giugni elindult és beszélt Constantzin oláh briga! dércssal — ez Constanti ni dinek volt a • brigádé! rosa —és kpzölte vele, hogy nincs többé bolseviki uralom, ne jöjjenek be, mert ki ellen masíroznának ? Cc nstantzin tábornok azt mondta : Jól van kérem, várok holnap reggelig, hátha ellenparancsot kapok. Giugni visszajött Budapestre, : itt hált és ma három esztendeje éjjel érkezett meg a Clemenceau-féle hires válasz Romanellinek arra a jelentésére, hogy Kun Béla megbukott. Ez a hires Clemenceau-féle note a következőket tartalmazza : A románok álljanak meg ott, ahol vannak, másodszor : abszolút tilalom a románoknak arra, hogy Budapestre bevonuljanak ! Ezt mindenáron közölni kellett a románokkal. Romanelli azonnal, még akkor éjjel kiküldte Giugni hadnagyot, még egyszer, menjen a románok elé, és állitsa meg őket. Giugni egész éjjel utazott, kereste az oláhokat, és végre reggel megtalálta Constantzin brigadérost, aki természetesen nem kapott ellenparancsot, tehát rukkolt Budapest felé. Giugni azonban nem nyugodott meg ebben. Constantzin tábornok végre egy tisztet adott melléje és azt mondta neki ; Tessék, keresse maga Constanti ni dit, ... •.;