Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

 nemzetgyűlés 35. ülése 1922. évi augusztus hó 2-án, szerdán. 251 Erre megindult a hajsza, — ez valóságos j operett volt — mindig ott keresték Constantinidit, ahol nem volt ; vesztegették az időt, és ez már annyira ment, hogy egy utkeresztezésnél — motu proprio — magától odaállt egy oláh őrnagy és anélkül hogy Giugni megkérdezte volna tőle, azt. mondta neki : Kérem, Constaninidi tábornok nincs itt ! Erre Giugni hadnagy egy radio-állomás antennájára nézett és azt mondta ; »Talán ön ezen a rádión kapta az utasitást, hogy nekem mindig azt mondja, hogy nincs sehol Constantinidi tábornok ?« Az oláh őrnagy dühbe jött és azt mondta : »Tessék jobbra menni, ott van Constantinidi tábornok.« Erre Giugni hadnagy hangosan ezt mondta a sofiörnek ; »Jobbra ? Akkor gyerünk balra!« És tiz pere múlva csakugyan megtalálta Constantinidi tábornokot, beszélte vele, meglehetősen kellemetlen jelenet volt ; denikve az olaszok szerint Roman elli akciója két nappal késleltette az oláhok bevonulását. Két nap múlva vonultak be és akkor sem az Emiltett lovas brigádok, hanem Rusiescu tábornok harmadik brigádja vonult be, a románok jelentése szerint a következő indokolással ; »Elvesztvén a kontaktust a zömmel, Rusiescu tévedésből berukkolt Budapestre . - .« Nos, t. Nemzetgyűlés, én ezeket csak elmondottam. A románokat az én szerény nézetem szerint senkinek sem kellett ide behívni, ők egy régi megállapított terv szerint jöttek neki Budapestnek, hogy, amint a ministerelnök ur mondta, fővárosunkat kirabolják^ Őket az hozhatta legfeljebb zavarba, hogy itt nem voltak többé bolsevikiek . . . Már most, ami azt a másik kérdést illeti, hogy kik tartóztatták itt a románokat, erre a volt kollegáim fognak inkább megfelelni. Én Sándor Pál képviselő urnák csak azt mondom, hogyha érdeklődik pl. aziránt, hogy vallásfelekezet szerint Budapest hogyan és mikép vislkedett, jól vagy rosszul, én teszek neki egy propoziciót. Azt a rendőri jelentést, azt a policeriportot, amelynek francia és angol nyelven való beadására én akkor utasitottam a budapesti rendőrfőkapitányt — meg is kaptam mindennap, olykor minden második napon és.én mindennap beadtam Loree ezredesnek és Bandholz tábornoknak, ami nagyon fontos volt, hogy lássák a napi helyzetet Budapesten — ennek angol és francia példányai természetesen a Bandholzdossiéban Vannak Parisban, de a magyar eredetinek itt kell lennie a rendőrségen, méltóztassék ezt bekérni, a Ház asztalára letenni, abba bele lehet mélyedni, abban lehet találni sok mindenfélét. Pár dologra emlékszem. Kérem, a románok ugy jöttek ide, hogy talán tiz napon át bolsevistákat akasztottak, akkor egyszerre valami csodálatos fordulat állott be az oláhok lelkében vagy talán zsebében. Akarnak egy példát ? Megtörtént az, hogy egy román patruly bement egy magyar fogházba, ahol kommunisták voltak lefogva és kinyit' tattá az egyik cellát, abból kilépett egy kommunista, röhögve öltözött át ott a patruly előtt a neki nyújtott román hadnagyi uniformisba, átvette a parancsnokságot és tovább szabadította ki a bolsevistákat. Ekkora változás ment végbe a románoknál, az ő* itteni tartózkodásuk alatt, olyannyira, hogy itt van a kezemben egy további Bandholz-féle jelentés, melyben ő engem notifikál, hogy utasította a dunántúli román parancsnokot, hogy ne gyakorolja tovább azt, amif eddigelé csinált, hogy t. i. a magyar állam foglyait, bolsevistákat ne szabadítsa ki a magyar börtönökből. Itt van a dokumentum, a Ház asztalára teszem, ha kell. Utolsóként mondhatok valamit. Volt egy igen magasrangu oláh tiszt, akivel midőn én hivatalosan tárgyaltam, hogy mikor mennek már ki az urak Budapestről, ez az ur majdnem könnyezve mondta nekem : »Uram, bárcsak már kint volnánk ; mi mint egészségesek jöttünk ide és bolsevizáltan mint betegek megyünk el innen.« Mindezt kötelességemnek tartottam itt elmondani, hogy a tudatosan félrevezetett magyar és külföldi közvéleményt szerény tehetségemtől telhetően felvilágosítsam. Kétségen kivül áll az, hogy a románok az entente egyenes parancsa ellenére jöttek ide be rabolni. Ez fontos momentum, ismétlem, azért, mert ha ez igaz, nekünk nem kell hadseregeltartási súlyos tiz milliárdokat fizetni, (ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Én azonban egyet kérdek Sándor Pál képviselő úrtól. Mire való volt ez az egész — bocsásson meg ezért a kifejezésért — herce-hurca . . . Fábián Béla : Ez igaz ! Pekár Gyula : . . . aminek nem lehet más célja, mint azt igazolni, hogy a románok az entente parancsa ellenére ugyan, de mégis magyar hívásra jöttek ide be. Tudom én, citálják Diamandit, citálják Derussit. . . Minek újból felekezeti vitákat felidézni ? Én csak annyit mondok, hogy ha valaki messziről nézi, ez nem lehet más, mint felesleges felkavarása a sárnak. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Barla-Szabó József: Méregkeverés! Pekár Gyula: Nem értem az egész dolgot. Én azt látom, hogy ez nem magyar érdek. Utolsó mondatom, — és ez nem Sándor Pál képviselő urnák szól — utolsó mondatom, hogy ezen támadások pajzsa mögött az Internacionálé vigyorog ránk, az az Internacionálé, (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) amelynek nem volt elég, hogy Magyarországot teljesen tönkretegye, hanem most még utolsó csapásként azt a szégyent is ránk' akarja sütni, hogy rablóinknak mi még külön honoráriumot is fizessünk és hadseregeltartás címén súlyos tizmilliárdokat kelljen fizetnünk. Én végzem : a Fehér Ház nevében beszéltem, a Fehér Ház megtette a maga becsületes, hazafias kötelességét, de a Fehér Ház a jövőben is, továbbra is készen van bármilyen ellenség ellen a magyar kötelességet telj esiteni. (Hosszantartó, élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen ) Elnök : Friedrich István képviselő ur a házszabályok 215 a) pontja alapján kért tőlem szót. A szó a képviselő urat megilleti. Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk f) Én ugy latom és ugy érzem, Tiogy 32*