Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

246 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. évi augusztus hó 2-án, szerdán. kezőleg emberfeletti munkát végeztünk s azt be ' csületesen telj esitettük. Sándor Pál : Mondtam a kormányra ? Pekár Gyula*. Becsületesen telj esitette köte­lességét. (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Hát kire mondta ?) Sándor Pál : Akik cselekedték ! (Nagy zaj jobbjelöl. Felkiáltások : Nevezze meg !) Én nem fogok valótlant mondani. Pekár Gyula : Méltóztassék talán beszédét át­olvasni, meg fogja látni, hogy feltétlenül áll, amit mondtam. Sándor Pál : Tessék citálni azt, amit mond­tam. (Nyugtalanság és zaj.) Már harmadszor állit olyat, ami nem áll meg. Tessék citálni. Elnök : Csendet kérek ! Sándor Pál képviselő urnák módjában lesz viszonválaszában foglalkozni a mondottakkal. Ne méltóztassék tehát most állan­dóan közbeszólni. Vázsonyi Vilmos : Hiszen Pekár készült a beszédjére ; citálhat. Pekár Gyula : Mostanában egyáltalában na­gyon divatba jött, hogy azt az u. n. keresztény kurzust becsmérlik és azt mondják, hogy ez a ke­resztény kurzus három év alatt semmit sem produ- , kált. (Zaj a szélsőbaloldalon Felkiáltások : Azt nem mondtuk. Ellenkezőleg nagyon sokat.) Még olyat is mondtak, hogy bűnben született ! (Felkiáltások a szélsőbalon : A Duna sokat beszélhetne !) Erre is bátor leszek felelni, és valamit ki akarok jelenteni épen annak a keresztény kurzusnak születése pilla­natára. Mit tettünk ? Mi akkor, augusztus elején, el­távolítottuk azt a félig vagy háromnegyed részé­ben kommunista — mert hiszen öt népbiztos volt benne — Peidl-kormányt. (Mozgás a szélsőbal­oldalon.) Azután megalkottuk — véletlenül csekély­ségem volt a szervező elnöke — a keresztény nem­zeti pártot. Most méltóztassék jól észbevenni, hogy ha mi akkor ezt nem tesszük, ha mi a politikai emeltyükart egészen vissza nem fordítjuk keresz­tény és nemzeti alapra, akkor ma Magyarország ott volna, ahol Bécs és Berlin van. (Igaz ! Ugy van/ jobbról és a középen.) Ez a mi becsületes érdemünk a magyar történetirás előtt. (Élénk he­lyeslés és taps jobbról és a középen.) Propper Sándor : Akkor volnának közszabad­ságok ! (Zaj a Ház mindkét oldalán.) Elnök." Csendet kérek ! Propper képviselő urat nagyon kérem, szíveskedjék csendben ma­radni. (Nagy zaj.) Propper Sándor : Sajtószabadság lenne. Elnök *. Propper képviselő urat harmadszor is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Felkiál­tások a jobboldalon : Mi van Salgótarjánban ? Sztrájkolnak !) Farkas István ; Adjanak nekik bért ! Ke éhez­tessék őket ! Elnök ; Csendet kérek ! (Zaj a bal- és a szélső­baloldalon.) Csilléry András : Maga becsmérelte a keresz­tény vallást a Mária Terézia-téren ! Ott voltam ! Hallottam ! (Nagy zaj.) Fábián Béla (közbeszól). Elnök : Fábián képviselő urat kérem, szíves­kedjék csendben maradni. Ha igy folytatja-, kény­telen leszek rendreutasítani. Fábián Béla : Ne tessék fenyegetni i Elnök : Fábián képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj.) Barthos Andor : Az igazság nem terrorizmus. Barla-Szabó József : Fábián a városházán már megkapta a magáét. Itt is megkaphatja ! Esztergályos János: Majd megmondjuk, mi az igazság ! (Zaj.) Elnök : Kérem Esztergályos képviselő urat ! A Ház mindkét oldalán kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Pekár Gyula: Ezt a kormányt, t. Nemzet­gyűlés, becsület és megbecsülés illeti meg, (Ugy van ! a jobboldalon.) és méltóztassék nekem meg­engedni, hogy csak pár percre rámutassak arra a nehéz helyzetre, arra a politikai szituációra, amely­ben akkor Magyarország volt. Nem volt sem béke, sem háború, volt egy igen labilis fegyverszüneti alap, amelyet Diazéktól örököltünk, volt egy óriási árok Magyarország körül, amelyet alig lehe­tett áthidalni. Hiszen ezért keletkezelt — nem a mi agyunkból született meg a gondolat — az összekötő ministerium ; azt a versaillesi legfőbb tanács utasitására a négyes tábornoki bizottság kérte mitőlünk, hogy legyen valaki, akivel hivata­losan tárgyaljon az entente, aki az oláh károkat ellenőrizze. Becsületesen teljesítettük minden köte­lességünket . A magam szerény resszort j ára nem t érek iá. Részben a köztudatba ment át, mit igyekeztem tenni a muzeális kincsek és egyéb dolgok meg­mentésére. Én csak annyit mondok, hogy bizony nehéz idők voltak azok, nem voltunk sem pipo­gyák, sem gyávák, sem hanyagok. Mikor szep­tember 13-án a mi igazságunkról végre megGyőző­dött Bandholz tábornok, ideadta nekem a maga speciális külön drótját Parisba, a versaillesi leg­főbb tanácshoz, úgyhogy sikerült nekem a magyar műkincseket, a muzeális kincseket, a magyar szel-. lemi tulajdont a versaillesi legfőbb tanács különös védelme, alá helyezni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezzel sokat, mentettünk meg. De igyekszem megmaradni a vörös fonálnál, az oláhok kártételeinél. Peidl Gyula : Amit tett, az csak kötelessége volt ! (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Pekár Gyula*. Semmit sem kérek érte. (Hall­juk ! Halljuk ! jobbfelől. Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Nagyon kérem a Ház minden oldalán ülő kép­viselő urakat, méltóztassanak ezt a kérdést a szük­séges nyugalommal tárgyalni. Itt főbenjáró váda­kat emeltek eg)^es képviselő urak ellen ; méltóz­tassék lehetővé tenni, hogy azok védelmüket elő­adják. Kötelessége a Ház minden tagjának, hogy ezt. nyugodtan hallgassa meg. (Helyeslés.) Rakovszky István: De rövidebben!

Next

/
Thumbnails
Contents