Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
246 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. évi augusztus hó 2-án, szerdán. kezőleg emberfeletti munkát végeztünk s azt be ' csületesen telj esitettük. Sándor Pál : Mondtam a kormányra ? Pekár Gyula*. Becsületesen telj esitette kötelességét. (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Hát kire mondta ?) Sándor Pál : Akik cselekedték ! (Nagy zaj jobbjelöl. Felkiáltások : Nevezze meg !) Én nem fogok valótlant mondani. Pekár Gyula : Méltóztassék talán beszédét átolvasni, meg fogja látni, hogy feltétlenül áll, amit mondtam. Sándor Pál : Tessék citálni azt, amit mondtam. (Nyugtalanság és zaj.) Már harmadszor állit olyat, ami nem áll meg. Tessék citálni. Elnök : Csendet kérek ! Sándor Pál képviselő urnák módjában lesz viszonválaszában foglalkozni a mondottakkal. Ne méltóztassék tehát most állandóan közbeszólni. Vázsonyi Vilmos : Hiszen Pekár készült a beszédjére ; citálhat. Pekár Gyula : Mostanában egyáltalában nagyon divatba jött, hogy azt az u. n. keresztény kurzust becsmérlik és azt mondják, hogy ez a keresztény kurzus három év alatt semmit sem produ- , kált. (Zaj a szélsőbaloldalon Felkiáltások : Azt nem mondtuk. Ellenkezőleg nagyon sokat.) Még olyat is mondtak, hogy bűnben született ! (Felkiáltások a szélsőbalon : A Duna sokat beszélhetne !) Erre is bátor leszek felelni, és valamit ki akarok jelenteni épen annak a keresztény kurzusnak születése pillanatára. Mit tettünk ? Mi akkor, augusztus elején, eltávolítottuk azt a félig vagy háromnegyed részében kommunista — mert hiszen öt népbiztos volt benne — Peidl-kormányt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azután megalkottuk — véletlenül csekélységem volt a szervező elnöke — a keresztény nemzeti pártot. Most méltóztassék jól észbevenni, hogy ha mi akkor ezt nem tesszük, ha mi a politikai emeltyükart egészen vissza nem fordítjuk keresztény és nemzeti alapra, akkor ma Magyarország ott volna, ahol Bécs és Berlin van. (Igaz ! Ugy van/ jobbról és a középen.) Ez a mi becsületes érdemünk a magyar történetirás előtt. (Élénk helyeslés és taps jobbról és a középen.) Propper Sándor : Akkor volnának közszabadságok ! (Zaj a Ház mindkét oldalán.) Elnök." Csendet kérek ! Propper képviselő urat nagyon kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Nagy zaj.) Propper Sándor : Sajtószabadság lenne. Elnök *. Propper képviselő urat harmadszor is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Felkiáltások a jobboldalon : Mi van Salgótarjánban ? Sztrájkolnak !) Farkas István ; Adjanak nekik bért ! Ke éheztessék őket ! Elnök ; Csendet kérek ! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csilléry András : Maga becsmérelte a keresztény vallást a Mária Terézia-téren ! Ott voltam ! Hallottam ! (Nagy zaj.) Fábián Béla (közbeszól). Elnök : Fábián képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Ha igy folytatja-, kénytelen leszek rendreutasítani. Fábián Béla : Ne tessék fenyegetni i Elnök : Fábián képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj.) Barthos Andor : Az igazság nem terrorizmus. Barla-Szabó József : Fábián a városházán már megkapta a magáét. Itt is megkaphatja ! Esztergályos János: Majd megmondjuk, mi az igazság ! (Zaj.) Elnök : Kérem Esztergályos képviselő urat ! A Ház mindkét oldalán kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Pekár Gyula: Ezt a kormányt, t. Nemzetgyűlés, becsület és megbecsülés illeti meg, (Ugy van ! a jobboldalon.) és méltóztassék nekem megengedni, hogy csak pár percre rámutassak arra a nehéz helyzetre, arra a politikai szituációra, amelyben akkor Magyarország volt. Nem volt sem béke, sem háború, volt egy igen labilis fegyverszüneti alap, amelyet Diazéktól örököltünk, volt egy óriási árok Magyarország körül, amelyet alig lehetett áthidalni. Hiszen ezért keletkezelt — nem a mi agyunkból született meg a gondolat — az összekötő ministerium ; azt a versaillesi legfőbb tanács utasitására a négyes tábornoki bizottság kérte mitőlünk, hogy legyen valaki, akivel hivatalosan tárgyaljon az entente, aki az oláh károkat ellenőrizze. Becsületesen teljesítettük minden kötelességünket . A magam szerény resszort j ára nem t érek iá. Részben a köztudatba ment át, mit igyekeztem tenni a muzeális kincsek és egyéb dolgok megmentésére. Én csak annyit mondok, hogy bizony nehéz idők voltak azok, nem voltunk sem pipogyák, sem gyávák, sem hanyagok. Mikor szeptember 13-án a mi igazságunkról végre megGyőződött Bandholz tábornok, ideadta nekem a maga speciális külön drótját Parisba, a versaillesi legfőbb tanácshoz, úgyhogy sikerült nekem a magyar műkincseket, a muzeális kincseket, a magyar szel-. lemi tulajdont a versaillesi legfőbb tanács különös védelme, alá helyezni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezzel sokat, mentettünk meg. De igyekszem megmaradni a vörös fonálnál, az oláhok kártételeinél. Peidl Gyula : Amit tett, az csak kötelessége volt ! (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Pekár Gyula*. Semmit sem kérek érte. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől. Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Nagyon kérem a Ház minden oldalán ülő képviselő urakat, méltóztassanak ezt a kérdést a szükséges nyugalommal tárgyalni. Itt főbenjáró vádakat emeltek eg)^es képviselő urak ellen ; méltóztassék lehetővé tenni, hogy azok védelmüket előadják. Kötelessége a Ház minden tagjának, hogy ezt. nyugodtan hallgassa meg. (Helyeslés.) Rakovszky István: De rövidebben!
