Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. Ami a szocialistákat illeti, akik részben szenvedő felek voltak abban az időben,... Peidl Gyula: De mennyire! Gr. Bethlen István ministerelnök: ...ha tudnak valamit, nekik is, Peidl t. képviselő urnák is módjában áll itt a nyilt szinen megmondani, mit tud a dologról, de ezért hivatalos vizsgálatot inditani, azt hiszem, egészen felesleges volna. Hátra van még egy koronatanú, akire a t. képviselő ur hivatkozott, dr. Újlaki ügyvéd ur, aki Ágoston népbiztos perét vitte a bíróság előtt. En dr. Újlakit felszólittattam, hogy nyilatkozzék abban a tekintetben, mit tud a kérdésről, dr. Újlaki azonban megtagadta erre vonatkozólag a választ, ugy hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy bármiféle nyilatkozatot tegyek arról, hogy ő ezekben a kérdésekben mit tud. Ha a t. képviselő ur tudja, hogy Újlaki mit tud erről a kérdésről, ugy módjában van erről a nyilvánosság előtt szólani. T. Nemzetgyűlés 1 A képviselő ur beszédének végén ugy nyilatkozik, hogy kilenc ur van, aki erről a kérdésről bővebben kell hogy tudjon. En természetesen nem tudom, hogy ki ez a kilenc ur, de ez a szám gyanút kelt bennem, hogy itt vagy a szegedi kormányra, vagy pedig a Friedrich-kormányra történik utalás, mint amely kormány itt a Peidl-kormány után átvette az ügyek vitelét. (Egy hang a széUobalóldalon : Vagy mind a héttőre !) Ami a szegedi kormányt illeti, a leghatározottabban tagadom, hogy ennek bármiféle része volna ebben a kérdésben. Bizonyságul felhozom annak a memorandumnak a szövegét, amelyet a szegedi kormány képviseletében Bécsben annak idején, amikor a román invázió aktuálissá kezdett válni, az ententehoz beadtunk. A memorandumnak erre vonatkozó passzusa magyar forditásban — minthogy a memorandum francia nyelven készült — a következőképen szól (olvassa) : »Ha az entente a bolsevizmusnak véget akar vetni, bizonyára azért teszi ezt, mert a saját érdeke ezt kivan ja. Magyarország vezetőosztályai és pártjai készek arra, hogy ebben a munkában közreműködjenek és ezt hátsó gondolat nélkül felajánlják, mert azon a nézeten vannak, hogy ebben a kérdésben Magyarország és az entente érdekei azonosok. De hogyha ez az akció a legcsekélyebb mértékben hátrányt hozhatna az országra a béke végleges feltételei tekintetében, vagy ha akár a románok, akár más szomszédunk részéről olyas megszállásra vezetne, amely színleg a rend helyreállítása, a valóságban azonban azon cél szolgálatában állana, hogy Magyarország kárára bevégzett helyzetet teremtsen, a mi közreműködésünk teljesen kizártnak tekintendő. Különben is közreműködésünk ezen esetben teljesen értéktelen lenne, mert az újonnan megalakult kormány nem volna képes ebben az esetben a rendet fentartani és közreműködése csak arra lenne jó, hogy néhány NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — III. KÖTET. évi augusztus hó 2-án, szerdán. 241 embert kompromittáljon anélkül, hogy célját elérhetné.« Azt hiszem, hogy ez a szöveg teljesen tisztázza a szegedi kormány álláspontját ebben a kérdésben. Én magam szövegeztem meg annak idején ezt a memorandumot, tehát jótállhatok azért, hogy ez a hiteles szöveg. Peidl Gyula : Érdemes volna annak a többi részét is ismerni. Gr. Bethlen István ministerelnök: Vannak olyan részei, amelyek ma még, sajnos, nem valók a nyilvánosság elé, de megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy soha semmiféle hazaárulást nem követtem el. (Lelkes taps.) Peidl Gyula : Nem is arról van szó ! Eszemben sem volt hazaárulásra gondolni! Egyéb szempontból érdekes! Gr. Bethlen István ministerelnök : Ami már most a Friedrich-kormányt illeti, erre vonatkozólag csak egy román szakértőnek kijelentéseit kívánom felolvasni, t. i. Mardarescu tábornok ur és Diamandi meghatalmazott minister ur nyilatkozatát, amely egy román nyelven megjelent könyvben foglaltatik arra vonatkozólag, hogy milyen viszonyban voltak a románok a Friedrich-kormánnyal. Itt azt olvasom. (Olvassa) : »A román kormány álláspontja az volt, hogy ne avatkozzunk semmi módon se a magyar állam belügyeibe. Az arra vonatkozó hiresztelés, hogy mi segédkeztünk volna József főhercegnek a szocialista Peidl-kormány megbuktatásában és abban, hogy a hatalmat birtokába vegye, teljesen téves. Tény csak annyi, hogy ez egyidejűen történt Budapestnek csapataink által való megszállásával. , Miután főparancsnokságunknak az volt a kötelessége, hogy mindenféle ellenséges haderőt lefegyverezzen, lefegyverezte a Peidl-kormányt is. József főherceg és párthivei ez alkalmat használták az államcsiny végrehajtására. Friedrich, az uj kormány feje, azt irta később, hogy velem súrlódásai voltak, sőt hogy én őt egy beszélgetés alkalmával megsértettem / volna. Sajnálom, de helyre kell igazitanom. Én nem ismertem Friedrich urat, nem láttam és nem is beszéltem vele soha, de ha nem is érintkeztem vele személyesen, azért az ő kormányával mégis voltak súrlódásaim.« Ezekből megállapítom, hogy nézetem és megGyőződésem szerint ez a nyom is rossz nyomnak bizonyul, ha a t. képviselő ur ezt akarná követni. De itt vannak az akkori kormánynak összes tagjai, itt van a kormánynak akkori feje, Friedrich képviselő ur, itt van Pékár, itt van Csilléry, itt van Heinrich és itt van Hegyeshalmy volt minister ur, ők nyilatkozhatnak erre a kérdésre nézve teljes nyíltsággal ós teljes őszinteséggel. Azzal végzem. felszólalásomat, hogy nem tartom helyesnek, ha olyan pletykákból kiindulva, amelyek keringenek egy városban, amely város nagy eseményeken ment keresztül, mi 31
