Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
240 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. (Igenï) A törvényjavaslat általánosságban elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás, elsősorban a cím. Forcács Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—2. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyaltuk, s annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a Háznak előterjesztést tenni. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Mielőtt az interpellációk meghallgatására és a ministerelnök urnák, Sándor Pál képviselő urnák a román invázió tárgyában előterjesztett interpellációjára adandó válaszára térnénk át, napirendi javaslatot kivánok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, folyó hó 3-án délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki 1. az indemnitásról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása, 2. a katonai büntető jogszabályokban megállapított értékhatároknak, valamint a pénzbüntetések és pénzbírságok ugyané jogszabályokban meghatározott mértékének ideiglenes fölemeléséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Méltóztatnak ezt a napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik a ministerelnök ím mtas&Bft Sándor Pál képviselő ur interpellációjára. Gf. Bethlen Ist vá n ministereínók : T. Nemzetgyűlés ! Sándor Pál t. képviselő ur a következő két kérdést intézte a kormányhoz (olvassa) : »1. Hajlandó-e a ministerelnök ur vizsgálatot inditani, hogy kik voltak azok a hazaárulók akik az entente határozott parancsa ellenére (Zaj. Halljuk! Halljuk!) betörő románokat •Budapest székesfőváros megszállására felkérték ? 2. Hajlandó-e « a kereskedelemügyi minister ur vizsgálatot inditani annak kipuhatolására, miképen történhetett meg az a szégyen és országunkra vészes hanyagság és bűn, hogy a románok betörésük alkalmából vagy 30—35 millió értéket vihettek magukkal a Máv. vagyonából, amikor állitólag Írásban meg volt jóval előbb állapítva a terv a Máv. vagyonának az ilyen bekövetkezendő esetben való megmentésére ?« T. Nemzetgyűlés ! A felvetett kérdések közül a magam részéről csupán az elsőre kivánok válaszolni; majd a kereskedelemügyi minister ur fog a második kérdésre más alkalommal felelni. Sándor Pál t. képviselő ur interpellációjának kiindulási pontja az a tanúvallomás volt, amely az orgoványi perben azt állitotta, hogy évi augusztus hő 2-án, szerdán. azok, akik áldozatul estek a tetteseknek, állitólag a románokat benm áradásra akarták volna birni. Én azt hiszem, hogy a képviselő ur által felvetett kérdés tulajdonképen nincs összefüggésben ezzel a tanúvallomással, mert, ha összefüggésben volna, akkor nem azt kellett volna a t. képviselő urnák kérdeznie tőlem, hogy hajlandó vagyok-e abban a tekintetben vizsgálatot inditani, hogy ki hivta be a románokat, hanem azt kellett volna kérdeznie, tudok- e arról és hajlandó vagyok-e abban a tekintetben vizsgálatot inditani, kik voltak azok, ha voltak egyáltalában olyanok, akik a románokat ittmaradásra akarták birni. (ügy van ! Ügy van!) Ennek ellenére azonban a konkrét kérdésre felelni kivánok. (Halljuk! Halljuk!) A konkrét kérdésből az tűnik ki, hogy a t. képviselő ur feltételezi, hogy voltak olyan hazaáruló magyarok, akik a románokat behívták. Én ilyen magyarokról nem tudok és nem is hiszem, hogy voltak. A t. képviselő ur azt mondja, hogy tudja, kik ezek, de mégis hozzám intézi azt a kérdést, hogy .én indítsak vizsgálatot. Ha a t. képviselő ur tudja, hogy kik voltak ezek, akkor méltóztassék nyíltan és őszintén megmondani ... Sándor Pál : Én nem állítottam ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Akkor semmiféle vizsgálatra itt nincs szükség. . . Sándor Pál *. Tessék elolvasni, ministerelnök ur ! Ezt nem mondtam ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Méltóztatott négy pontra utalni, amely négy pontból nagyon könnyen kideríthető, hogy kik voltak azok, akik a románokat behívták. Hiszen méltóztatott utalni egy régebbi beszédre, amelyet a képviselő ur 1920-ban tartott és amelyben felsorolt egy csomó nevet, előkelő társadalmi állású embereket, akik a románokkal, amikor bent voltak Budapesten, itt érintkeztek. Én nem tudom, hogy a t. képviselő ur azért utalt-e ezekre a nevekre, mintha ezek viselői részesek volnának ebben. Bocsánatot kérek, hiszem, hogy sokan voltak abban az időben Budapesten, akik érintkezést tartottak fenn az itteni román katonasággal, a román tisztekkel. De ebből azt a következtetést levonni, hogy azok, akik velük érintkeztek, őket behívták volna, mégis csak Kissé messzemenő következtetés lenne. Én nem hiszem, hogy a t. képviselő ur szívesen venné, ha valaki abból, hogy a képviselő ur abban az időben a románokkal érintkezett, azt a következtetést vonná le, hogy a képviselő ur hivta be a románokat. Én azt hiszem, ennek a két dolognak egymáshoz semmi köze nincs. Utalt azután Pékár Gyula t. képviselőtársunkra, — aki jelen van — mint aki erről a dologról tud. Hát ha Pékár Gryula t. képviselőtársam tud erről a dologról, akkor én felszólítom, hogy itt a nyilt szinen mondja el, mit tud és mit hallott ezekről a kérdésekről. (Helyeslés. )
