Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
2âS A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. évi augusztus hó 2-án, szerdám. ben volt, hogy lóanyagunk esetleg nemesbedjék, gyorsabb tempóban dolgozhassák és futhasson. Ma azonban, amikor automobilokkal mennek a nagyurak . . . (Mozgás és ellenmondások jobb jelöl.) Hegyeshalmy Lajos: Hát a lókivitel! (ügy van ! a középen. Zaj.) Kováts-Nagy Sándor : A? egész; világon nincs oly lóállomány, mint a miénk ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. A képviselő uraknak joguk van feliratkozni és elmondani nézetüket. Méltóztassanak most a szónokot meghallgatni. Sándor Pál : Addig, amig ebben az országban a struggle forlife olyan irtózatos módon nyilatkozik meg, amikor látjuk, hogy a legnagyobb gazdagság tobzódik a legirtózatcsabb szegénység mellett, amikor látjuk, hogy a kenyér ára, az iparcikkek ára (Igaz! Úgy van!) irtózatos magasságban lebeg, akkor, amikor ilyen valuta viszonyok között élünk, akkor gondolkozunk arról, hogy épen csak a lóversenyre, a lótenyésztésre áldozzunk, épen ezt mentesitjük a terhektől. Azt hiszem, ez nem. szociálpolitika. Nem szociálpolitika azért sem, . . (Felkiáltások : A totalizatőr miatt !) Zeőke Antal: Más a lóverseny és más a totalizatőr ! Sándor Pál : Ha önök lótenyésztésre akarnak pénzt kiadni, ha azt mondják, hogy ezért kell ez a felmentés, akkor méltóztassanak azokra a lovakra súlyt vetni, amelyek munkát végeznek és amelyek nem a lónak az angol fajra való nemesítésére szolgálnak. Méltóztassanak arra a fajra súlyt vetni, amely Szombathelyen kapható, a muraközi fajtára. Ennek van rációja. B. Podmaniczky Endre: Katonalónak való Jó kell ! (Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál : Az én nézetem szerint a legnagyobb bűn az, hogy a mai körülmények között arra gondolunk, hogy mi segítséget nyújtsunk ahhoz, hogy lóversenytereket építsünk, mikor mindennapi kenyérről kell gondoskodni. Hogy fest az egész ország előtt, hogy senkinek sem adunk mentességet, mindenkit megterhelünk ebben az országban, amely a legnagyobb harcokat vivja a megélhetésért, mikor kétségbe vagyunk aziránt, hogy hogyan osszuk fel a terheket, és akkor, amike>r a pénzügyminister ur a ministerelnök úrral együtt elutasítanak olyan javaslatokat, amelyekben embertenyésztésről, tanulásról, arraszorultak segítségéről van szó, mikor nem tudunk munkát adni az embereknek, akkor álljunk ország-világ elé, a külföld elé, amelytől hitelt akarunk kapni, hogy versenytereket akarunk építeni, és ezen versenytereket állami segítséggel, legnagyobbrészt szegény emberek adójából akarjuk kiépíteni. Én nem vagyok egy pártnak sem a tagja . . . Varsányi Gábor : A lóra szükség van ! Sándor Pál : Nézetem szerint több ló van a világon az emberek között, mint gondo]juk.7Mo> gás.) Azokat is kell nemesíteni. Ugron Gábor : Erkölcstelen fülek ! Sándor Pál : Ily körülmények között tehát óva intem a nemzetgyűlést, hogy ehhez a szakaszhoz hozzájáruljon. Ez nem pártkérdés, ez az ország kérdése. Meglehet, öt-tíz év múlva abban a helyzetben leszünk, hogy megengedhetünk magunknak ilyen luxust, de ma, amikor azt látjuk, hogy a szobalánytól, a munkástól kezdve fel az arisztokratáig mindenki a legnagyobb mértékben a játékszenvedélynek hódol, amikor a pénzügyminister arra gondol, hogy jobb- vagy balfelé ennek véget kell vetni, akkor segíteni azt, hogy . . . Ugron Gábor: tikkasztókat neveljünk! Sándor Pál : ... akkor elősegíteni azt, hogy, amint Ugron t. képviselőtársam itt közbeszólás alakjában mondotta, sikkasztóknak legyen egy helyük, ahol igyekezzenek visszanyerni az elsikkasztott összeget : a játékszenvedélynek ilyen előbbrevitelét nem tartom megengedhetőnek. Mi, t. Nemzetgyűlés, becsületes alapon akarjuk megsegíteni a proletárokat, a kisembereket, de akkor működésünk első hónapjában nem vehetjük fel az indemnités alapján, a legszükségesebb törvények közé a versenytelek építését. Méltóztassék . elhinni nekem, ez több, mint bűn, hogyha ezt önök megszavazzák. Én nem tudom ezt meggátolni, de a t. pénzügyminister ur és a ministerelnök ur egy szóval meg tudják gátolni ezen szégyenteljes dolgot az országvilág szine előtt, amikor az ország legnagyobb része éhezik. Én kérem tehát a t. Nemzetgyűlésnek és a minister uraknak belátását, hogy méltóztassék ezt a szakaszt innen kihasítani. Esetleg külön törvény alapján tárgyalhatjuk ezt a kérdést. E tekintetben indítványt adok be amelyet haladéktalanul át fogok nyújtani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Forgács Miklós jegyző : Báró Prónay György ! B. Prónay György : T. Nemzetgyűlés ! Kénytelen vagyok néhány rövid szóval az előttem szóló képviselőtársaim néhány megjegyzésére . reflek. tálni, azon oknál fogva, mert nagyon jól tudom, hogy érveim talán nem lesznek eléggé hatályosak, hogy őket meggyőzzem, de tisztában vagyok avval, hogy nagyon sokan a nemzetgyűlésen kívül is ugyanazon a nézeten vannak, és főleg ezeket akarom meggyőzni ezen álláspontjuk tarthatatlanságáról. Itt mindenekelőtt ki akarom jelenteni, hogy mi, akik ezt a paragrafust meg akarjuk szavazni, a szerencsejátékot egyáltalában semmiféle formában elősegíteni mi nem akarjuk. (Mozgás a széhöbaloldalon.) Merem állítani, hogy mi itt nem szerencsejátékot akarunk propagálni. Ha így ajánlanák elfogadásra, akkor azok nevében, akik a szakaszt el akarják fogadni, tiltakoznom kellene. (Nagy zaj és mozgás.) A Magyar Lovaregylet működése és a lótenyésztés a legszorosabb összefüggésben van, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Farkas István :" Semmi összefüggésben sincsen. B. Prónay György : Ez nem az én saját nézetem, de ha egy Kissé mélyebben foglalkoztak volna ezzel a kérdéssel és elolvasták volna gróf